Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
5. szám - Kiss Tímea–Andrási Gábor: A horvátországi duzzasztógátak hatása a Dráva vízjárására és a fenékhordalék szemcse-összetételének alakulására
24 Gondolatok és egy variáció a Duna-Tisza csatorna tervezéséhez a mérnöki gondolkodás tükrében Bardóczy Lajos - Bardóczyné Székely Emőke 1055. Budapest, Szalay u. 3. Kivonat: A cikk nem foglal állást sem a Duna Tisza csatorna megvalósítása mellett, sem ellene. Csupán arra tér ki, hogy ha megépülne a létesítmény, milyen műszaki variáció javasolható mérnöki szemmel a felmerülteken kívül. A térség megoldandó kérdéseként a vízpótlást, és a hajózást említik, javasoljuk e két igény szétválasztását. A hajózás biztosíthatósága érdekében felvetettük a csatornaépítés olyan megoldását, amelyben csatorna három részből áll úgy, hogy a fennsíkon egy kisebb bevágású ásott és előtte valamint utána egy-egy oszlopokon álló magas vezetésű csatornarészből épüljön. Elképzelésünk szerint a hajózás igen kis energiaigényű átemelő berendezéssel kerülne át a magas, ill. mély vezetésű csatornák egyikéről a másikára. Az átemelést megoldó lehetséges szerkezetként az előbbiekben bemutattuk a hasonló igényeket kielégítő és a skóciai „Falkirk"-ben megépített és üzemelő un. skót vízikereket, Esetünkben elveiben ehhez hasonló megoldást vetettünk fel. Kulcsszavak: Duna -Tisza csatorna, hajózás, falkirki vízikerék, energia-takarékosság. A Duna és Tisza összekötésének kérdései már régen foglalkoztatják a szakembereket,és ma is egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerülnek. Kutatási és tervezési témák egész sora foglalkozik azzal, hogyan lehetne megoldani a Duna-Tisza Hátság szárazodásának kérdését, egy összekötő csatornával, másrészt, ehhez kapcsolhatóan foglalkoznak a hajózhatóság kérdésével is. Nem feladatunk annak eldöntése, hogy épüljön-e csatorna, vagy nem, ez politikai és szakmai döntés kérdése, jelen cikkünkben csupán egy ötletet vetünk fel a lehetséges műszaki megoldások sorából, csatlakozva a napjainkban megjelenő számos terv javaslathoz. A korunkat jóval megelőző irodalomnak azonban egy nagyon jó és részletes összefoglalására hívjuk fel a fígyelmet (Lampl H. ; HallósyF; 1947). A MAGYAR. fOLDMIVEUgOCYI MINISZTÉRIUM KIADVANYA DUNA-TISZA CSATORNA A CSATORNA TÖRTENETE ÍS IRODALMA. AZ IDŐK FOLYAMÁN KISZÓLT FONTOSAM TERVEK LEIKASA ES KRITIKAI ÖSSZEHASONLÍTÁSA. VALAMINT A KMTELKE EUOGADOTT ALTALANQ5 TERV ISMERTETÉSE A MACIM rOLDHIXTUSOCVI f BiRMttiin maumnit LAMPL HUGO HALLOSSY FERENC BUDAPEST. EGYETEMI NYOMDA 1. ábra: A Magyar Földművelésügyi Minisztérium 1947-es kiadása-A Duna-Tisza csatorna 1. A Duna Tisza összekötés megvalósítására irányuló tervek készítésének okai Köztudomású, hogy a téma már 3 évszázaddal ezelőtt is megvalósitandó tervként merült fel az érdekeltek és a műszaki gondolkodók körében. Ismert továbbá az is, hogy a második világháborút követően Dunaharaszti és Dabas között mintegy 20 km-es szakasz már meg is épült. Az építés ezen a ponton azonban megállt, ugyanis ezen a szakaszon tulajdonképpen a nyomvonal aránylag sík területen folytatódik. Ezt követően a homokhátság már mintegy 50 m körüli terep magasságú vidéken történő átvágással tenné csak lehetővé a csatorna megépítését. Ez természetesen gigantikus földmunka elvégzését kívánná meg, és igen nagy költségkiadással járna. Nyilvánvaló azonban, hogy a bevágási probléma a zsilipes megoldással kiküszöbölhető. A megvalósítás alapelve ugyanis az volt, és az ma is, hogy egyrészt a Homokhátság szárazodása, vagyis a talajvíz mélység alább szállása miatt a térségnek víz utánpótlásra volna szüksége. Évszázadokkal ezelőtt még puhafás ligeterdő borította a Homokhátságot, amely a török hódoltság idején tűnt el, a népességgel együtt. Ezután a területen főként rideg állattartás volt a jellemző, aminek a fejlődése következtében a legelőket túlterhelték, ami nagy területü kopár részek megjelenéséhez vezetett. Az így kopaszon maradt területekről a szél miatt mozgásnak indultak a homokbuckák, melyek az 1800-as években már a környező városokat veszélyeztették. Ennek megakadályozása érdekében a városok vezetői kiparcellázták a térségi földeket, és szétosztották az ott élők között, azzal a feltétellel, hogy erdőt, gyümölcsöst, vagy szőlőt kell telepíteni, így megkötendő a homokot (KELEMEN 2008). A vízpótlás szükségességét tehát a természetvédelmen túl a táj használattal is indokolják, másrészt egyúttal kívánatos a Duna és a Tisza közötti hajóforgalom megvalósításának lehetősége, és bekövetkezése esetén a két folyó közötti hajóút is lerövidülhetnék. Az eddigi egyes építési elképzelések között, amint korábban említettük, széles és igen mély völgy kialakítása árán tette volna lehetővé a csatorna megépítését. A hajóút szempontjából ebben az esetben irdatlan költségek mellett a hajózás nyilvánvalóan lebonyolíthatóvá válhatnék. A terület vízháztartása szempontjából azonban az igen széles és mély bevágású völgy esetén minden valószínűség szerint a talajvíz tovább süllyedne, miáltal a szárazódás is tovább fokozódnék. A zsiliprendszeres megoldás esetén ezek a problémák már kiküszöbölhetők. Felvetődtek olyan gondolatok is, hogy a területre felviendő vízzel meg lehetne emelni a térség talajvízszintjét is. A kapcsolatosan felmerülő mértéktelen energia felhasználás miatt azonban ilyesmire gondolni sem szabad. Viszont kisebb-nagyobb mezőgazdasági termelés céljára történő víz-igény kielégítés már elképzelhető. Fenti sorainkban tulajdonképpen a főbb műszaki elképzelések változataira utaltunk. A magunk részéről az alábbiakban egy újabb változatra vonatkozó elképzelésünket adjuk elő. Úgy véljük, külön kell választani a vízpótlás és a hajózhatóság problémáját.
