Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

5. szám - Juhász József: A mezőgazdaság jövőbeni vízhasználata

^UHÁS^j^^riezőgazdasá^jövöben^zte 15 ányzott és hiányzik ma is. A megoldás ma hazánk létének és mezőgazdaságunk fejlődésének egyik alapvető feltétele. A magyar föld biztonságos és gazdaságos használatára, az életképes kis és közepes hazai vállalkozásokra lehet csak alapozni az ország jövőjét. Ez pedig csak a gazdálkodás sürgős, de fokozatos belteijessé alakításával történhet. A hagyományos gabona és a tervezett bioetanol alapanyag termelés mellé a családi „kertészetek" kialakítása, a hungarikumok termelésének megnövelése, a csemege-kukorica, ipari paradicsom, zöldborsó, különböző vetőmagok, egyes területeken jellemzően mediterrán növények termelésbe állítása, melyek a melegedéssel együtt megjelenhetnek a hazai mezőgazdasági termelésben, lehet a mezőgazdaság fellendítésének útja.. A globális melegedés során lehet, hogy néhány évtized múlva a ricinusmag, a citrom sőt a gyapot sem lesz idegen a hazai termelésben, ha a vízzel való ellátásáról idejében gondoskodunk. A nemesített gyümölcsök termelése is a mezőgazdaság húzóágazata lehet a megfelelő tápértékű és helyes vízgazdálkodású talajokba telepítve. A magyar gabona kiváló, és a hazai igények kielégítése mellett exportra is termelhetünk belőle. A hazai és külföldi termelésre azonban a kertészeti növényeknek kell a slágernek lenni. A friss kertészeti termék egész Európában kelendő áru. A sok hozzáadott értékkel feldolgozott mezőgazdasági áru - például jó minőségű konzerv - csak tovább növeli a mezőgazdaság rentabilitását. Ezek biztonságos és gazdaságos termelésére akkor rendelkezhetünk be, egyebek mellett, ha a növények megfelelő és az időjárástól független optimális vízellátását biztosítani tudjuk. Feltétele a növények szárazságtűrő voltának növelése, a megfelelően működő víztartású talajok és talajművelés kialakítása mellett, a növények számára optimális kiegészítő vízellátás biztosítása. A belterjes mezőgazdasági termelés egyik alapvető feltétele az elegendő emberi munkaerő. Nálunk a munkaképes lakosság fele nem dolgozik, gyakorta azért, mert nincsen hol. Az ő helyben való munkába állításuknak ez hatalmas lehetősége, mert megfelelő szakemberek irányítása mellett szinte nem kíván semmiféle előképzést, vagy előképzettséget. A szárazság okozta károk már ma is óriásiak. Ez ellen lehetne tenni, ha rendbe hoznánk az elhanyagolt öntözési fő-műveket a Tisza-völgyben. A víz rendelkezésre áll, s ha a Tisza-völgyben elfogyna az öntözővíz, amire nagy valószínűséggel sor kerül, a Duna-Tisza csatornával történő átvezetéssel pótolni lehet. A Duna-Tisza csatorna egyébként a szárazság miatt padlóra került Duna-Tisza köze aszályos területének öntözővíz ellátását is megoldaná. Ma már a permetező öntözés pazarló vízigénye helyett kényelemesebb és sokkal nagyobb hatékonyságú, kisebb energia- és vízigényű öntözési rendszerek alakíthatók ki. Ezek meghonosítása és fejlesztése lehetne a hazai öntözési kutatás fő csapásiránya. Az éghajat változással együtt a termelt növények váltását is el kell végezni, s olyan növényekre kell áttérni, amikre hosszú távon Európának szüksége van. A magyar mezőgazdaság túlélése és felvirágoztatása az önálló ország gazdálkodásának alapköve, és a mezőgazdaságból élő lakosság jólétének záloga. A megoldás a jelenlegi extenzív, „kényelmes" gabonatermés kicsi és egyre csökkenő gazdasági haszna helyett nagy élőmunka igényű, nagy hozzáadott értékkel termelt és földolgozott növényekre való áttérés, a sivatagosodás miatt amúgy is sürgető öntözéses gazdálkodás bevezetésével. Ezzel egyrészt Európa friss áru iránti igényét tudjuk kielégíteni másrészt a hazai konzervipar visszaállításával egy részét tartósítani tudjuk, harmadrészt a mezőgazdasági területeken lévő településekben lévő óriási munkanélküliséget tudjuk véglegesen felszámolni, a viszonylag kis gazdaságokat életképessé tenni, a községek, tanyák megtartó-képességét biztosítani, és az ott élők életszínvonalát felemelni. Van európai fogyasztási igény, és vannak a településeken megtartandó családi gazdaságok, akkor az évek óta munkanélküli, sokszor alul-képzett vidéki lakosság bevonásával teremtsük meg Európa zöldség, gyümölcs országát. Az öntöző víz ellátás főművei egyben az ipari vízellátást is szolgálnák. Az Alföldön értelemszerűen a mezőgazdasági feldolgozóipar visszaállítása, majd fejlesztése a cél. A magyar termőföldek energiafűvel, vagy más bioetanol alapanyaggal való nagymértékű betelepítése, a belterjes gazdálkodás helyett a falun élő lakosság létét veszélyezteti. A magyarországi mezőgazdasági településeken élő lakosok, munkával való ellátása, és a földnek ésszerű hasznosítása csak a helyi adottságokat mindenben kihasználó belteijes mezőgazdálkodással lehet, azánk legfontosabb "nyersanyaga" a termőföld.. Erre a megújuló nyersanyagra kell alapozni az ország jólétét. A termőfölddel úgy kell bánni, hogy az maximálisan meghálálja. Az új - nagyrészt kertészeti jellegű - növények termesztéséhez az éghajlat szárazabbra fordulása miatt is, több vízre lesz szükség. A növények számára a szükséges többlet vizet az ismert háromféle módszer együttes alkalmazásával biztosíthatjuk leginkább. Az átalakulásnak feltétele még az, hogy álljon vissza az országban a megfelelő minőségű és mennyiségű műtrágya és növényvédő szer termelés is. A környezetvédelem feladata ebben a szektorban egyrészt a környezetet legkevésbé károsító, csak a célra törő növényvédő szerek kiválasztása és alkalmazásának ellenőrzése, másrészt a felszín alatti víz szennyezését elkerülő műtrágyázási rendszer kialakítása. A mezőgazdaság ilyen mértékű átalakításához nagyon komoly elhatározás, gondos előkészítés és sok pénz szükséges. Ha mezőgazdaságunkat és a gazdákat fel kívánjuk készíteni az éghajlat változásra, biztos megélhetést akarunk a falvakban élő embereknek hosszú időre nyújtani, végül a falvakban élő gyakran alulképzett embereknek is jövőt akarunk adni, akkor már ma el kell kezdeni a munkát. A kezdeti pénzbefektetés után, amikor az első ilyen gazdaságok már talpon vannak, az eredmény láttán a további fejlesztés már könnyebb lesz. A belteijes gazdálkodás kialakítása van akkora feladat, mint az Alföld árvizektől való megvédése. A mai, sivatagosodási és a szélsőséges időjárás felé hajló tendencia mellett ez ugyanolyan parancsolóan jelentkezik, mint 150 éve a Tisza szabályozása és árvíz járta területeinek elhódítása az ember érdekében. Az is 150 éve tart, de volt valaki, aki hozzá mert kezdeni. Hol lenne ma ez a kis Magyarország az árvédelem nélkül? A mezőgazdaság gyökeres átalakitása, hosszú távon gazdaságossá tétele érdekében minél hamarabb el kell kezdeni a szükséges műszaki munkálatokat, de úgy, hogy annak a mezőgazdasági oldalon legyen fogadókészsége. Az Alföld öntözésének országos fő-műveit anélkül készítettük el, hogy azt az éppen csak hogy vegetáló mezőgazdaság akár kis mértékben is tudta volna hasznosítani. Az öntözési fő-mű-