Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
4. szám - Bezdán Mária: Az aszály, a belvíz és a talajvíz összefüggései a Tisza alföldi vízgyűjtőjén
58 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 4. SZ. A belvíz megjelenésének másik oka a lefolyástalan területek megléte, amelyet a mikro-domborzat alakulása befolyá-sol. A belvíz-csatornák a terület mélyvonulataiban épültek, hogy összegyűjtsék és beszivárogtassák, illetve elvezessék a belvizet a területről (Bezdán 1994). Ahol a belvíz magas talajvízzel párosul, lehetetlen annak mélyebb rétegekbe történő beszivárogtatása, vagy elvezetése. Ez esetben a szivattyúzás sem vezet kielégítő eredményhez, mert a belvízi elöntést talajvíz okozza. 4. Az aszály és a belvíz jelentkezése és mértéke a szabályozások óta eltelt időben Dr. Pálfai Imre az MTA Hidrológiai Tudományos Bizottsága előtt 2011. március 31 -én tartott előadásán az Alsó -Tisza vidékén 1951-2010 között előfordult belvizes és aszályos éveket táblázatban jellemezte, 1-gyel a mérsékelt, 2vel a közepes, 3-mal a súlyos eseteket jelölve: 1. táblázat: Év Belvizes pontszám Aszályos pontszám 1951 1 0 1952 1 3 1953 1 0 1954 0 0 1955 1 0 1956 2 0 1957 1 1 1958 1 1 1959 0 0 1960 0 1 1961 1 1 1962 1 2 1963 1 1 1964 1 1 1965 1 0 1966 3 0 1967 2 1 1968 0 2 1969 2 0 1970 3 0 1971 2 1 1972 0 0 1973 1 1 1974 2 0 1975 3 0 1976 1 1 1977 1 0 1978 1 1 1979 2 0 1980 1 0 Összesen 37 19 Év Belvizes pontszám Aszályos pontszám 1981 1 0 1982 1 0 1983 0 2 1984 0 1 1985 0 1 1986 1 1 1987 1 0 1988 0 1 1989 0 1 1990 0 3 1991 1 0 1992 0 3 1993 0 3 1994 0 2 1995 0 1 1996 0 0 1997 1 0 1998 1 0 1999 2 0 2000 3 3 2001 1 0 2002 0 1 2003 1 3 2004 0 0 2005 2 0 2006 2 0 2007 0 2 2008 1 1 2009 1 1 2010 3 0 Összesen 23 30 belvizes időszakot egy szélsőségesen száraz időszak követi. Az 1960-as éveket követően kezdődött meg a Tiszántúl vízzel történő jobb ellátása. A duzzasztóművek és a csatornahálózatok kiépítése hatással volt a talajvíz szintjének megemelésében. A duzzasztóművek környezetében, az öntözőcsatornák mentén és a mélyen fekvő területeken nőtt a belvíz-érzékenység. Pálfai évtizedes eltolásokkal ábrázolta az 1801-2010 között a belvizes és aszályos pontszámok 30 éves összegét Magyarország területére vonatkozóan (2. ábra). Pontszámok összege 1830 114* 1150 11(0 1. ábra Belvízi elöntések és az aszályindex (PAI) országos átlagai Magyarország területén 1931-2010 között (Pálfai) A belvízi elöntések és az aszályindex (PAI) országos átlagai ábrázolásánál megmutatkoznak a belvizes és az aszályos időszakok extrém kiugrásai, amelyek az időjárás extrém megnyilvánulásaival vonhatók kapcsolatba (1. ábra). Nem kizárt, sőt valószínű, hogy a szélsőségesen csapadékos, és 2. ábra: Az 1801-2010 között a belvizes és aszályos pontszámok 30 éves összege Magyarországon (Pálfai) Szembetűnő a belvíz pontszámok megugró értéke a nagy Tisza-szabályozást követő időszaktól. Ennek oka lehet a folyók mentén megépített töltések, amelyek megakadályozzák a területen összegyűlő vizek levezetését, de az is okozhatja, hogy a szabályozások előtt a területet borító vizeket még mocsaras területek, árvízi elöntések stb. néven ellátva nem belvíznek tekintették. Az 193 l-l960-tól kezdődően a belvízi görbe enyhén emelkedő íve kialakulhatott a fent már ismertetett duzzasztómüvek és csatornahálózatok hatása következményeként is. Az 1990-es évek aszályos volta némiképp csökkentette az 1971-2000-ig teijedő harminc év belvizes pontszámok összegét, de a csapadékosabbra forduló időjárás igen erős belvizeket lesz képes generálni. Példa erre a 2010. év végétől 2011. év tavaszára átnyúló erős belvíz a Tiszántúl területén. A belvíz és az aszály előfordulása a Tisza alföldi vízgyűjtőjén nagyjából területhez és talajtípusokhoz kötött. A belvíz elsősorban a Tiszántúl jellemzője, míg az aszály a Duna-Tisza közét, annak leginkább a középső részét sújtja. 5. Megállapítások és lehetséges teendők Megállapíthatjuk, hogy a Tisza szabályozásával a terület vízforgalmában beállt változások jobban kedveztek az aszály kialakulásában. A megváltozott helyzet javítására, és az elsivatagosodás (Mika et al. 1995) megfékezésére létesült öntözőrendszerek (duzzasztóművek a hozzájuk kapcsolódó öntöző csatornahálózattal) a megépítésüket követően jól ellátták funkciójukat. A területre vezetett víz a magasvezetésű öntöző főcsatornák hatáskörzetében nedvesítette a talajt. A mellettük kiépített helyenként drénezett szivárgó csatornák biztosították a víz mélyebb rétegekbe történő beszivárgását. Ezzel javult az érintett terület talajvíz helyzete. A duzzasztómüvek környezetében, ahol állandó magas vízborítás van, a Tisza töltései mellett megjelennek a fakadó vizek, ugyanúgy, mint árvízkor szokott. Annak érdekében, hogy ezek a fakadó vizek ne vizenyősítsék el a területet, sok helyen szivárgó csatornákat létesítettek. A csatornákat helyenként a vízvezető rétegbe nyúló kutakkal is kiegészítették, mert nem mindenhol metszett bele a vízvezető rétegbe a szivárgó árok feneke. A fölös vizet szivattyúkkal juttatják vissza a folyóba (Dóra 1996).