Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

4. szám - Pék Éva: A magyar vidék vízgazdálkodásra alapozott fejlesztésének konfliktusai

íjÉKÉ^^maj^ai^id^ 15 korlat azt mutatja, hogy már az olyan alap elvárások, mint a megfelelő tájékoztatás, érintettek kiválasztása, velük való kapcsolatfelvétel hiányos, vagy meg sem történik, összességében a társadalmi részvétel hiányos. Fontos oka a közcélú politika hiányának ezentúl az alapvető szerepkörök tisztázatlansága. Az állami szerepvállalás mértéke elmarad, gyakran a szétszabdalt jogkörök addig vezetnek, hogy a kérdések és problémák kicsúsznak két illetékességi kör mezsgyéjén a hatóságok kezéből. Gazdákkal való beszélgetésem során gyakran szembesültem olyan kérdésekkel, amelyek számomra is homályosak voltak, kinek a jogköréről beszélünk, kihez fordulhatnak egyes kérdésekkel. A szakminisztériumok egymástól való elzárkózása, a koordinálatlan egymással párhuzamos, de nem kölcsönös munkavégzés részükről szétzilálja a hatósági köröket. Ez az állam részéről tanúsított magatartás okozta a Szamos-Kraszna közi tározó projektjének a sikertelenségét is, hiszen a komplex, több tervből egyre-másra hátráltak ki a miniszterek és a szakállamtitkárok. Ezért váltak külön a VTT programjai is, és kerültek külön pályázati rendszerekbe az árvízvédelmet kiegészítő vidékfejlesztési, mezőgazdasági, turisztikai, rekreációs, környezetvédelmi és egyéb törekvések. Komoly terheket rónak a kezdődő fejlesztésekre a természet-, és környezetvédelmi előírások, gyakran nehézkes és bürokratikus engedély beszerzések, és radikális szabályok betartása. A vízügyi tevékenységek elsődleges szempontja tervezés során a környezettudatosság és természetvédelem, azonban még ez sem elég az összes konfliktus feloldására. Az egységes szabályozási rendszer eddigi hiánya és a kommunikációs nehézségek tehát társadalmi ellentétekhez vezettek, olyan folyamatokat indítottak el, ami a terület népességmegtartó képességét egyre csökkenti, ehhez tartozik természetesen az alacsony életszínvonal is, ami országunkban rendre jellemző a keleti térségekre. minisztériumot összefogó célprogramokkal kiegészített Vízgazdálkodás és vidékfejlesztés kapcsolatára felállított problémafa (saját szerkesztés) elmaradott térség Térség aíacsony «rsenyképessége jöuödeiemtermelö képessége alacsony Visszavaduló tájak Degradálódó környezet A VÍZGAZDÁLKODÁS SZEREPE EGYRE CSÖKKEN A VIDÉKFEJLESZTÉS TERÜLETÉN KONFLIKTUS A MEZŐGAZDASÁG TERMÉSZETVÉDELEM ÉS VÍZGAZDÁLKOQÁS KÖZT Gazdák megélhetési szintje alacsony Alternatív jövedeiem szentesi lehetőségek korlátozottak Idegenforgalmi • turisztikai igények nem kiforrotak Elmaradt a térség mezőgazdaságának funkcionális modemizáíása Nem megfelelő Infrastrukturális kommunikáció elmaradottság. az érintettek fejlesztésének kőzt hiánya 4. ábra Fontos társadalmi problémát jelent az oktatási rendszer közönye. Még a felsőfokú oktatásban sem érzékelhető megfelelő súllyal a vízkészleteink kezelésére és megőrzésére irányuló törekvés. Mint a kérdőívek elemzésénél említettem, sokan a kitöltők közül megjelölték annak fontosságát, hogy a vízgazdálkodást az oktatási intézmények még ha nem is alapfokú oktatásba, de legalább a középfokúba bevonják. Úgy gondolom, hogy amíg nem harcoljuk ki a víz valamilyen szintű tantervbe vételét, addig Magyarországon nem jelenthetjük ki, hogy fejlesztési lehetőségeinket számba vettük és ez alapján dolgozzuk ki a jövőbeni cselekvési programokat. A következő nagy címszóban megjelölt problémaként sarkalatos pontjához érkeztünk a dolgozatunknak, ez a konfliktus a mezőgazdaság, természetvédelem és vízgazdálkodás közt Mára úgy tűnik, gyakran egymás fejlődésének szabnak gátat a nézeteltérések tisztázása és érdekegyeztetések helyett. A nagyfokú bizalmatlanság a gazdák részéről betudható a politika, ezáltal a jogkörök hatékonyatlanságának. Gyakran a mezőgazdasággal foglalkozók nem látják be szükségét és előnyét a vízgazdálkodási tevékenységeknek, míg vízügyi szakembereknek a gazdákkal való megállapodás külön procedúrát jelent. A konfliktust eredményező másik szegmens a mezőgazdaságból élők