Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

3. szám - Rónaki László: Az orfűi Vízfő-forrásbarlang vízgyűjtő területén történt vizsgálatok és azok eredményeinek áttekintése

RÓNAKJ L ^^^rfiü^ízfo^forasbarlMig^izsgálata 37 6 m hosszú vágat kihajtása után feltárult a barlang. A továbbjutást akadályozó 2. szifon áttörésére a következő nyáron szervezett kutató táborban kerülhetett sor. E munkákról, majd a felfedezett mintegy 150 m-nek felbecsült barlang bemutatásáról több publikáció is megjelent. (VASS 1961, RÓNAKI 1960, 1962.) Közben a barlang térkép is elkészült (1962 VI.). A 2. szifonon egy újabb szivattyús vízszint sülylyesztés segítségével sikerült elsőként a szerzőnek átjutni, majd a barlangot a Zuhatagos-teremig bejárni. Itt nagy méretű sztalagtit került a későbbi leszívatás révén is szárazra, mely az erózióbázis legutóbbi megemelkedésének tanúja. Ld. 4. sz. kép. (A cseppkövön látható mangános elszíneződés az álló alak feje fölött mintegy 40 cm-el mutatja az eredeti vízszintet.) A belülről kitágított 2. szifon hasadékán a 3. szifonig sikerült megismerni a barlangot. Csodálva szemléltük a szurok csillogásához hasonló fekete cseppkövekkel díszített hasadékokat, különösen a Cseppkőerdőnek keresztelt járatrészt. (Fotó jelent meg e szakaszról és a szerzőről a Karszt és Barlang 1962. II. félév. p.53. alatt.) A 2. szifon szűk hasadékát később robbantással bővítve kapta a mögöttes tágulat a „Paxit-terem" nevet. A 3. szifon a Zuhatagos terem tavának vízszintje felett 3 méterrel magasabban kis tóként zárta el a továbbjutást. A búvár merülésekről PLÓZER (1974) RÓNAKI (1975) a szerzőktől részletes adatközlés található. A kutató munkákhoz a vízzel kitöltött mély üregek fölött annakidején palló hidakon hason csúszva oldottuk meg a közlekedést. Az első búvár merüléseket a MHT könnyűbúvárai 1960 decemberében Wunder László vezetésével Holly István és Csekő Árpád kezdte a 3. szifonban. Ezt követően budapesti búvárok próbálkoztak az 1960-6162-es években a szifon felderítéssel, majd a BIH kutatói is hasonlóan kevés sikerrel merültek. Kezdetben egyszerű légcirkulációs Draeger bányamentő készülékkel próbálkoztunk, majd az AGA cégtől kölcsönkapott sűrített levegős búvár palackkal Vass Béla és Rónaki László több esetben merült. Utóbbi 1962 jún. 8.-án 20 m mélységben 40 m-es kötélhosszal érte el a későbbiek során is áthatolhatatlannak 5. kép. Merülés előtti fotókon a szerző és a biztosító kötélkezelők. Balról Szabó Sándor, jobbról Vass Béla. (F: Szabó Gyula.) Az 1962-ben feltérképezett és dokumentált barlang (RÓNAKI 1962) publikációjából a 3. és a 4. ábrát közöljük. E barlang rajzok - mint általában - eredetileg 1:100 méretarányban készültek. /eri'efii'oz/ff/ oz er/w fa/e ferro/ ócrr/arfp/ore/ /t/mer/* PÚtaírl. - fb/s 4 //ff ft Áí/'T/n/f/srt e Acr/

<tr/jp/ ptrfoj jrrf/j/r/7 3. ábra. Vizfő barlang térkép vázlata és hosszmetszete (Rónaki-Vass 1960-62.) 4. ábra. Vizfő 3. szifonja méret összehasonlítással. A sikertelen áthatolások után közreadott tervek készültek a barlang feltárására RÓNAKI (1967, 1971). E tervek sajnos nem kerültek megvalósításra. A javasolt kutatások elvetésével a komlói vízellátás javítása érdekében inkább közvetlenül a vízműves hasznosítás kivitelezésébe kezdtek, miután elkészült egy vonatkozó tanulmány is. (RÓNAKIVASS 1971). A Vízműves forrásfoglalás A Vízfő-forrás vizének Komlóra való átvezetéséről a Megyei Tanács Vízügyi Osztályán - melynek vezetője Vass Béla volt — történt döntés. Egyúttal Vass B. újításaként a Vízfőből kiemelt víz csővezetéken a szomszédos vízgyűjtő területen lévő víznyelőhöz vezetve tovább már föld alatt cső megtakarítással - jutott el a korábban komlói vízmű tartozékaként foglalt Mánfai-Kőlyukhoz. Az ötlet eredete RÓNAKI (1966. p. 27.) dolgozatára vezethető vissza. Ebben ugyanis javaslatként szerepel annak lehetősége, hogy a Vizfő karsztvízéből a Tettye-forrás hozamát kisvízkor növelni lehetne oly módon, hogy cső megtakarítással a Büdöskút közelében elhelyezkedő homokkőpikkely K-i határán lévő - XII. (később még a 41.) sz. víznyomjelzésekkel kimutatott, (RÓNAKI 2008.) Tettyéhez tartozó - víznyelőbe lehetne az átemelt vizet vezetni. A Komló vízellátásába kapcsolt kőlyuki vízműnél a barlang 4. szifonja mögötti tér vasbeton gáttal, csapoló csővel és átjárható zsilippel szerelt kivitelezés (VASS 1969.) példája nyomán próbálták ugyan ezt a duzzasztásos víztározást megvalósítani a Vízfőnél is. E terv kivitelezéséhez a Vízfőforrásbarlang 1. szifonja mögötti teremre az Aknamélyítő Vállalat vágatot lyukasztott. A vágat felbővített részében földalatti szivattyúház épült. Ennek megközelítése a transz-