Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
3. szám - Scheuer Gyula: A délnyugati Bükk karsztvizeinek és karsztos hévízeinek nyomelem vizsgálata és karsztvíz-földtani összefüggések a térség aktív lemeztektonikájával
^CHEUE^CT^^^Déln^ugat^üld^car^^ 25 A „d" csoportba tartoznak az Eger város területén fakadó gyógyforrások, és az a három kút, amelyek a város vízellátásában játszanak szerepet, és a források vízkészletét csapolják meg. A területen 8 vízmintának makro-elem összetételi meghatározása történt meg. Ezek a következő eredményeket szolgáltatták. A nyolc mintában a kalcium mennyisége 83,0-92,1 mg/l között változott, az átlag kalcium 85,7 mg/l-nek adódott. Az összsótartalom átlagértéke pedig 488 mg/l. Ha összehasonlítjuk az „a", „b" csoportok adataival a következő egyezések és eltérések mutathatók ki a csoportok között: a. csoport kalcium átlaga = 94,1 mg/l b. csoport kalcium átlaga = 80,0 mg/l d. csoport kalcium átlaga = 85,7 mg/l A fenti adatokból a különböző csoportok kalcium átlag mg/l értékei között bizonyos ingadozáson belül lényegi egyezés tapasztalható. Ebből megállapítható, hogy a kalcium mennyiségének az időszakos források kezdeti értékei a karsztvíz-rendszerben a vízkörforgalom során már eléri a maximumot, és a további áramlási pályák mentén, függetlenül a rendszerben való tartózkodás időtartamától és hőmérséklet-növekedéstől, lényegében nem emelkedik meg. Ezt az összehasonlítást elvégeztem az oldott össz-sótartalomra vonatkozóan is: a. csoport össz-sótartalom átlag = 406,6 mg/l b. csoport össz-sótartalom átlag = 430,0 mg/l d. csoport össz-sótartalom átlag = 488,0 mg/l Az össz-sótartalomban mg/l értékek esetén határozott emelkedés tapasztalható. Ez annyit jelent, hogy a rendszerben történő víz-körforgalomhoz kalciumban nem, de az össz-sókban emelkedés mutatható ki, azaz a víz gazdagszik egyéb makro elemekben a kiinduló kezdeti értékekhez képest. A fentiekhez kapcsolódva megjegyzem, hogy a növekedés az „a" és a „b" csoport között csak 5 % körüli, míg a „b" és „d" csoportok között megközelíti a 14 %-ot. így a kiinduló alapállapothoz képest az összsótartalomban 81 mg/l növekedés mutatható ki, amely 20 %-os emelkedést jelent. A 81 mg/l-es emelkedésben a kationok közül a nátrium, kálium és a magnézium az anionoknál pedig a szulfátban és hidrogén-karbonátban mutatkozik meg az emelkedés, továbbá ehhez hozzájárul, míg a vizek nyomelemekben való gazdagodása is. Elemezve és összehasonlítva az egri gyógyforrások makro elemekre vonatkozó adottságokat megállapítható, hogy a nagy karsztos hidrodinamikai rendszeren belül a gyógyforrásokhoz kapcsolódó felszín alatti vízkörforgalomban, és ehhez kapcsolódó hőmérséklet emelkedést is figyelembe véve rögzíthető, hogy a víz-körforgalmon belül kedvezőbbek a hőháztartási adottságok, mind az oldott sókban történő gazdagodásuk. Ez arra vezethető vissza, hogy azok a kőzettestek, amelyekben a víz-körforgalom lezajlik, kedvező hőháztartási adottságokkal rendelkeznek. De ezt a kedvező hőháztartási adottságokat a makro-elemek mennyiségi növekedése nem követi arányosan, és ez arra utal. hogy víz-körforgalmukban olyan körülmények vannak, amelyek a tároló-kőzet és a víz kapcsolatában az oldási folyamatokat korlátozza, vagyis az egri hévíz oldott sókban történő jelentős gazdagodását nem segíti elő. Ezért tartozik az egri hévíz Papp Sz. (1957) meghatározása szerint csak az egyszerű termális karsztvizek típusába. Ennek okát az előző fejezetben abban adtam meg, hogy a források vízkörforgalmi pályáikon belül C0 2 hiány van. Vagyis a nagy hévíz-karszton belül vannak olyan kőzettestek mint pl. az egri forrásoké, amelynél olyan mértékű a C0 2 hiány tapasztalható, amely behatárolja a víz ásványosodását a rendszeren belül. Az egri forrásokhoz kapcsolódó áramlási pályákkal és ezeknek adottságaival a későbbiekben a nyomelemek összehasonlító vizsgálata során még visszatérek. Az alábbiakban bükkaljai hévízrendszert megcsapoló hévíz-kutak (e jelű csoport) makro elem összetételét hasonlítom össze a Bükk hegység peremi részein kialakult karsztrendszer makro-elem összetételével, kutankénti bontásban tárgyalva még a Zsóry-fürdő kútját is. Az egerszalóki hévízkút vízhőmérséklete 69°C és a kimutatott kalcium mennyisége 140 mg/l. Ezt összehasonlítva a túlfolyó karsztforrások 94 mg/l átlagértékével, a kalcium növekedés 46 mg/l-ben állapítható meg. Ez közel 50 %-os emelkedést jelent. Az oldott össz-sótartalom vonatkozásában a kút vizében 984 mg/l mennyiséget mutattak ki. Ha ezt az értéket összehasonlítom a túlfolyó karsztforrások átlag sótartalmával, amely 406 mg/ 1, akkor 578 mg/l növekedés állapítható meg a kút vizében, és ez jelentős sótartalom emelkedést jelent. Ebből arra lehet következtetni, hogy a nagy karsztos hévízrendszeren belül a hévízkút, olyan kőzettestekkel áll genetikai kapcsolatban, amelyekben megvannak a feltételek az össz-oldott só jelentős növekedéséhez, ezen belül a kalcium mennyiségének emelkedéséhez. Továbbá jelentősen emelkedett a víz szabad szénsav tartalma is. Ebből megállapítható, hogy a kúthoz kapcsolódó hévíz-rendszerben kedvezőek a C0 2 gáz utánpótolódásának a feltételei, amely adottság az egri forrásoknál nem tapasztalható. A C0 2 jelentős növekedése a rendszerben összefüggésbe hozható a térségben a ma is aktív lemeztektonikai folyamatokhoz kapcsolódó, nagy mélységre lehatoló törésekkel. Az Egertől délre mélyített andornaktályai At 10-es hévízkút, amelynek vizét a város modernizált és téliesített strandfürdőbe vezetve hasznosítanak, 53 °C-os vizet szolgáltat 350 l/min mennyiséggel (OKI 2008) A kútnál vett minta analízise a következő makro-összetételt adta: A hévíz kalcium tartalma 116 mg/l. Ez a kalcium menynyiség kisebb, mint amelyet az egerszalóki kútnál kimutattak, de több, mint ami az egri források vizében oldva van (85,7 mg/l átlagérték), vagyis a kútnál a kalcium mennyisége a kettő között helyezkedik el. Vagyis a kútnál a kalcium mennyiségek növekedése határozottan jelentkezik az alapul vett időszakos forrásokéhoz viszonyítva. Ez tapasztalható még össz-oldott sótartalmában is, mert a kút vizében 678 mg/l értékben mutatták ki a vizsgálatok. Összehasonlítva még az At 10 kút vízminőségét az egerszalóki kútéval, jelentős a csökkenés van a makro-elemek vonatkozásában. Az egri hévizek átlagához képest pedig e kútnál az össz-sótartalom növekmény 190 mg/l, azaz 39 %-kal haladja meg az egri források össz-sótartalmát.
