Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

3. szám - Scheuer Gyula: A délnyugati Bükk karsztvizeinek és karsztos hévízeinek nyomelem vizsgálata és karsztvíz-földtani összefüggések a térség aktív lemeztektonikájával

16 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 3. SZ. A makro és nyomelem vizsgálatok alapján összefoglalva megállapítható, hogy a délnyugat-bükki időszakos karsztforrások relatíve gazdagoknak mutatkoztak oldott sókban és közöttük jelentős eltérések nem tapasztalhatók, sem makro, sem pedig nyomelemekben. így rögzíthető, hogy felszín alatti vízkörforgalmukban-áramlási pályáikban megközelítően azonos feltételek és körülmények vannak. A kapott vizsgálati eredményekből az is kitűnik, hogy a karsztrendszer feltöltődése során a beszivárgott csapadékvíz áramlási pályái mentén alakult ki az a közel megegyező vízösszetétel, amely a felszínre lépésük helyén kimutatható. Továbbá még az is igazolható a nyomelemek vizsgálati eredményeiből, hogy vízvezető karsztos járatokba bemosódott vulkáni málladék és vörös agyag játszik szerepet az időszakos karsztforrások relatív nyomelem gazdagságában és eloszlásában. A vizekben a nyomelemek eloszlása alapján a három időszakos forrás egyértelműen a stronciumos típusú nyomelem tartományba sorolható, amely mellett relatíve az alumínium, a bárium és a bór van még jelen említendő mennyiségben. A Tárkányi-medencéhez kapcsolódó karsztvizek makro és nyomelemeinek megismerése érdekében teljes körű mintavételezés történt, a karsztforrásokból és a karsztos vízkivételi helyeken. A mintavételi pontokat az 1. ábrán tüntettem fel. így hat helyről áll rendelkezésre makro és nyomelem vizsgálat, amelyek eredményei alapján tisztázódott, hogy a morfológiai tájegységhez, mint erózióbázishoz kapcsolódó karsztvizek, milyen öszszetételűek és ezen belül egymáshoz viszonyítva milyen eltérések tapasztalhatók, illetve mutathatók ki. A Tárkányi-medence a Délnyugati-Bükknek egyik érdekes kis tájegysége, amely beékelődve a hegyvonulatok közé alakult ki a hegység peremi részén az Eger-patak és a Lök-völgy bejárata között. 2. táblázat A Tárkány- völgyi karsztforrások és kai A Tárkányi-medence vízföldtani adottságainak és a térség karsztvíz-készletének megismerése és hasznosítása érdekében a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat 1960-tól kezdve 1988-ig kiteijedt vízkutatási munkálatokat végzett. Ezek keretében fúrásos kutatásokkal tisztázták a medence felszín-közeli kavicsos rétegeinek vízkészletét, majd ezen túlmenően sor került a karsztvíz-földtani adottságok megismerésére és a karsztvíz hasznosítására Eger város és a bervai üzem részére. Először a medence délnyugati részén az almári területen, majd a Berva bérc előterében indult meg a karsztvíz termelés karsztaknából mélyfúrású kutakból. Az Eger város vízigényének további növekedése miatt az 1980as években sor került még a Tárkányi-medence északkeleti végződésénél triász mészkő-rögből fakadó Szikla-forrás és környékének megkutatására is. Ennek eredményeként a Lök -völgyben a Barát-réten indult meg a karsztvíz termelés, ahol a kutató fúrások a jura vízzáró palarétegek alatt feltárták a vízadó triász időszaki mészkövet a hasznosítható karsztvíz készletével együtt. A fentiekben vázolt vízkutatási eredmények révén alakult ki a mai helyzet és került sor a Tárkányimedence felszín alatti vízkészletének (talaj- és karsztvíz) hasznosítására, amely napjainkban is jelentős szerepet játszik Eger város vízellátásában. A karsztvíz-kutatási munkálatokhoz kapcsolódva megemlítem még, hogy a medence területén a Berva-völgy betorkolásával szemben készült egy 200 m-es karsztvíz hasznosítását célzó kutató fúrás is. Ez nem érte el az előirányzott karsztos kőzeteket, mert a leírás szerint a holocén rétegek alatt 200 m-ig végig miocén riolittufát harántolt, (Almássy B. 1964) bizonyítva azt, hogy a medence tengelyében miocén vulkánitok vannak jelentős vastagságban vetők mentén mélyre süllyedve, lefedve az idősebb harmad-időszaki (felső-eocén) és mezozóos kőzeteket. A Tárkányi-medence felszín alatti víztípusain belül csak a karsztvizek makro és nyomelem vizsgálatára került sor és mintavétel hat helyen történt. Ezek a karsztvízre vonatkozóan az alábbi eredményeket szolgáltatták (2. táblázat). tos vízkivételek makro és nyomelemeinek táblázata Megnevezés Barát rét Szikla forrás Dohánygyári forrás Berva 1 kút Berva 2 kút Almási 0 kút Nyomelemek ng/1 °C 12°C 9°C 11 °C 17°C 17°C 18°C Térképi szám pH 7,2 6,82 7,03 7,25 7,52 6,92 4 5 6 7 8 9 össz só mg/l 410 416 879 434 434 458 Li 6,08 5,13 3,57 3,95 3,54 2,77 mg/l eé% mg/1 eé% mg/l eé% mg/l eé% mg/l eé% mg/l eé% B 20,5 18,7 19,4 12,0 5,93 7,66 Na+K 4,5 3,6 31,1 24,1 8,16 2,7 5,18 3,97 10,9 8,3 2,6 1,8 Al 0,81 1,93 3,24 1,23 2,92 0,67 Ca 76,1 76,2 69,5 62,4 116 50,0 83,0 76,1 78,3 75,2 90,7 81,9 V 0,19 0,11 1,11 0,36 0,39 0,3 Mg 12,3 20,2 9,2 13,6 66,6 47,3 13,0 19,7 9,7 15,3 10,9 16,2 Cr 0,14 0,11 2,57 0,27 0,46 0,27 Cl 1,28 0,7 4,8 2,5 12,6 3,07 < 1,0 8,9 4,5 8,17 3,98 Mn 3,7 0,58 0,39 0,38 14,0 0,13 HCOj 2,85 90,8 178 54,0 535 75,8 271 81,5 307 91,5 321 91,1 Ni 0,24 0,2 0,26 0,2 0,58 1,26 S0

4 17,1 6,92 110 42,4 95,7 17,2 42,3 16,2 8,1 3,1 8,26 2,98 Cu 1,48 0,38 0,78 4,03 2,53 0,8 felső eocén mészkő Zn 2,66 1,01 1,21 5,0 5,49 9,39 Vízadó kőzet triász mészkő triász dolomit triász mészkő felső eocén mészkő As 2,13 0,86 0,91 2,94 4,26 2,55 felső eocén mészkő Se 0,22 0,2 1,35 0,2 0,2 0,2 Víztipus karsztvíz-subtermális karsztvíz Rb 1,21 0,4 0,12 1,03 1,36 0,81 Víztipus karsztvíz-subtermális karsztvíz Sr 136 107 199 147 130 128 Vizsgálta MÁFI 2010 Mo 1,38 0,18 1,32 0,37 0,37 0,28 Vizsgálta MÁFI 2010 Sb 0,17 0,12 0,09 0,41 0,35 0,2 Cs 0,6 0,06 0,05 0,46 0,69 0,33 Térképi szám 4 5 6 7 9 Ba 22,3 9,89 65,1 22,8 39,9 17,8 U 1,12 0,35 3,51 0,86 0,84 1,31 A vizsgálatokhoz kapcsolódva előzetesen megjegyzem, hogy a táblázatban szereplő Dohánygyári-forrás származásilag nem sorolható be a bükki fő karsztvízrendszerbe, mert bár triász dolomitból fakad, önálló kis rendszert képez és ezt kilépési szintje is igazolja 271,0 mBf magasságával, amely a térség fő karsztvízszintje felett van kb. 35 m-rel. A viszonyítási szint a Szikla-forrás 236 mBf kilépési magassága. Még nagyobb a különbség a Berva-forrás 208 mBf-i fakadási szintje között. Ebből adódóan vízminőségileg is teljesen elkülönül a fő karsztvizétől. Ezt a tényt a mellékelt 2. táblázatban közölt értékek egyértelműen bizonyítják. Miután a Do-