Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

3. szám - Dobos Imre: A „Mohai Ágnes ásványvíz” kutatástörténete

2 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2011. 91. ÉVF. 3. SZ. nyilatkoznak: ,Jgazi savanyú víz, a sok szénsav mellett egyéb alkotót is tartalmaz. A kút, melyből meríttetik harmadfél öl mély és fenekén apró kékes kövecs jelenik meg, belől egymásba illesztett gerendákkal négyszögben van kirakva, a vizet nem egy, hanem több érből kapja. „ (Hattyuffy 1883). A leírás az 1810-ből származó első vegyelemzését is - feltehetően Kitaibel munkáját - közli. 2. ábra. A móri földrengés és környéke A savanyúvíz ebben az időben nagy közkedveltségü, és azt nem csak a helybeliek, hanem az egész Fejér megyéből látogatták. Az élénk társadalmi életet hűen tükrözi az 1819. augusztus 15-én a „Székesfehérvári nemzeti játék színi társulat" szabad ég alatt tartott színházi előadása. A feszült politikai élet a „forrást" és környékét nemsokára elhagyatottá tette, bár sokan úgy nyilatkoztak: a forrás már „az édesvíztől kellőleg el nem szigetelve, erejét veszte "(Hattyuffy 1883). A feledésbe merült savanyú vizet csak az 1836-ban Lipcsében megjelent „Universal-Lexicon der practischen Medicin und Chirurgie" c. mű „A

quae minerales" kötete eleveníti fel (2. kép). Utal a savanyúvízre, amely tiszta, gyöngyözik, borral keverhető és a már korábbról ismertetett 7 kémiai alkotót sorolja fel. Megállapítja, hogy előnyös a májra és hatásos a gyomor- és a bélgyengeségre (23). MtúvctUd * Cencon b c r pröcftfdjcn •Színein unb eOit'urgir Antral, fit'gin, Bland!», Bonilla»«!, Bowvier, Crnvrílhier, Cnlleríor l)e»ergíe, Dugés, Dupuytren, Foville, ííiiihourt, Jolit, Lailcmnnd Londe, Magendie, Ralíer, Rarer, Roche un<l Sanson, grei&earOcitet, <e trtf mit brn flllgcmfinm unb bífonürcn <8rimbfá$en unb pracfifrfim <5rfafcrun$fn aus i>cm ©ebiete btv í)omöopatl)ií frmifrert pen ciiifm SViciiic tfutfrlirr Stcijtc. _____ _ í'&r - •' " V

1 « />, , " tu f 11 c t 2? a ii t>. / Ami* — II h-plin ropl ri; i.t. « c i 1> 5 f 3, 1' ?RJNR. IA« «I RRLRTAÍ - PRFIFCÍÍÍ. I * ii. A quae niíncralcs SD? oh a, ein tVvf in btr ©(»blwcilTrniMirarv OMpannfdjaft, mit einem ^Sauerbrunnen, beffen Gaffer tlav, faxb-- unb gcrudjloé ift, fcínc $)er; ün wirft, a bet einen anfanaí fdjtradj fauerliri)en, fcínferbrein ctoaá abfiringírenben difcnflcfcbmact t)at. ©on biefem Sönffer, íletrfjcá ben Bein fcftroarjlfcf) fárbf unb éifenoAer abfegt, ent; Uált I $>eftyer í&aafl: 13,50 Ír. freie Aoíjícn-faure, 2,00 fdjwefeíf., eben fo fiel fatíf. unb 1,10 fot)íenf. Matrum, 17,00 foftlenf. Äaif, 0,00 íoíjlenf. tfalf, 0,*:t fo&tcnf. Gijen unb l,40.t{e: fUcrbr, frflflrlbe fvUf fíeti uoru1níi»1> bei «Otoßfnr unb jPötmfénMrf)?, ®hHtunníH ImVebcr • unb ilÉÉilli. Qtjj^ctvunLjnii

m(r

t? cnvcífrn. 2. b. kép. Az Universal-Lexicon egy lapja (1836) A temesvári főorvos, Deutsch Ferenc József (18081877) 1847-ben és 1849-ben német és magyar nyelven kiadott ,Magyar-ország ásványvizeinek térképe" jó kezdeményezés volt ebben az időben, bár ezen Moha még nem szerepel. A szerző kizárólag csak a kémiai elemzéssel rendelkező ásványvíz lelőhelyeket kívánta feltüntetni. Ugyancsak hiányzik Török József (1813-1894) a két kiadású monográfiájából (1848, 1859) is Moha ásványvize, igaz munkája csak „a két magyarhaza elsőrangú gyógyvizeivel és fürdőivel" foglalkozott. Fényes Elek (1807-1876) „Geographiai szótárá"-ból többet is megtudunk az ásványvíz környezetéről: „Keletfelé a falutól találtatik egy savanyúvíz-forrás, melly mellé már vendég- és fordőszobák is épültek"(1851). A két évvel később megjelent Lengyel Dániel monográfiája további adatokat közöl az ásványvízről: így a kutat 5 Vi öl mélységűnek találja, amely három érből folyik össze. A leírás szerint a viz „tiszta, szín- s szagtalan, savanykás összehúzó ízű, a bort feketére festi, s vasas csapadékot képez". ÖsszeKénsavas szikéleg 2,00 szemer Szikhalvag 2,00 szemer Szénsavas szikéleg 1,10 szemer Szénsavas mészéleg 17,00 szemer Szénsavas keseréleg 6,00 szemer Szénsavas vasélecs 1,83 szemer Kovafold 1,40 szemer 30.33 szemer Szabad szénsavany 37,00 k. hüvelyk 2.a. kép. Az Universal-Lexicon címlapja (1836) A kémiai összetétel alapján „égvényes, vasas savanyúvízinek minősült az ásványvíz. Foglalkozik a leírás a gyógyhatásával is. Eszerint „használ a máj-, a verőérrendszer zsongtalanságon alapuló dugulásaiban, valamint más gyengeségből származó betegségekben." Belsőleg és külsőleg egyaránt használják is, és a vendégek részére fürdőszobák állnak rendelkezésre. Az ismertetés megemlíti, hogy Csórón és Sárkeresztúron is lehet ásványvizet találni. (Lengyel D. 1853). A stuttgarti kiadású (1876) ,JDie Baeder, Quellen und Curorte Europa 's " kötet az Universal-Lexicon szövegét vette át, újat nem közöl az ásványvízről. Wachtel Dávid (1807-1877) orvos az akkori belügyminisztertől, Alexander von Bach-tó\ kapott megbízást a magyarországi ásványvizek és fürdők felmérésére. Az elkészült német nyelvű monográfia 117. oldalán már foglalkozik a mohai ásványvízzel (1859) is. Semmi újat nem közöl