Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)

2. szám - Juhász József: A felszín alatti vízkészlet védelme

50 A felszín alatti vízkészlet védelme Juhász József 1148. Budapest, Felsőbüki Nagy Pál u. 4. Kivonat: Kulcsszavak: Az EU irányelvek és a józan ész egyaránt megkívánja, hogy ne csak a vízbázisokat- védjük, hanem a felszín alatti víz teljes tömegét. Ennek érdekében a védekezést időtől függetlenné és a szennyezés kiindulópontjától kell kezdeni. Biztosítani kell azt, amit a felszíni víznél természetesnek veszünk, hogy a szennyezés megengedhető mértékét szabályozzuk, úgy, hogy az egy meghatározott szivárgási úthossz után a környezetben található átlagos terhelést már ne haladja meg. Az olyan szennyezést, ami a meghatározott úthosszon- például a gyökérzóna aljáig nem tisztul meg, nem szabad a felszínre védelem nélkül elhelyezni, felszín alatti víz, vízvédelem. 1. A hazai vízkészlet-védelem A teljes értékű vízkészlet-védelem azt jelenti, hogy a felszín alatti víz mind a négy összetevőjét - alapvíz, fizikai*, kémiai- és biológiai összetevők - védjük. A felszín alatti víz védelme csak a készlet végességének felismerése után indult meg a XX. században. Az addigi termelés során a vizet igény szerint termelték és használták. Sok esetben a nagy forrásokat, a hatalmas vízbetöréseket látva a XX. század elején, még Horusitzky Henrik kijelentette: az eddigiek világosan bizonyítják, hogy a karsztvíz-készlet kimeríthetetlen. Csak a múlt század 30-as éveiben jelentkezett egyes területeken vízbeszerzési gond. Néhány területen, például Ózd, Salgótarján környékén, Szolnok városban nem tudták az ivóvíz-igényt helyben felszín alatti vízből kielégíteni, csak nagyobb távolságból, vagy éppen csak felszíni vízből. A Kultúrmérnöki Hivatalok engedélyezték a vízkutak létesítését, és csak akkor álltak el az engedélyezéstől, ha valahol panasz érkezett arról, hogy nincs elég kitermelhető víz. Egyébként általában földtani szakvélemény alapján - mely a vízszerzésre alkalmas rétegeket adta meg - a kútfúrási engedélyeket kiadták. Ez a helyzet lényegében a XX. század közepén változott meg, először mennyiségi, majd minőségi vonatkozásban is. Amióta a vízkémia rutinszerűen ki tudja mutatni a vízben lévő ártalmas kémiai komponenseket és a mikrobiológia a káros mikro-lényeket, azóta az ember védekezik a káros szennyezések ellen. Eleinte elegendő volt, ha a szennyezett réteg vize helyett, ugyanott egy nem szennyezett rétegből termelik a vizet. A XX. század első felében a szennyezett talajvíz helyett a községekben az Országos Közegészségügyi Intézet kutakat fúratott a mélyebben fekvő rétegvízből történő egészséges ivóvíz biztosítására. Ezek a közkutak egy-két évtizedig megoldották a községek egészséges ivóvíz ellátását. Amint azonban a felülről érkező szennyezés egyes helyeken elérte a termelő réteget, vagy a kút meghibásodott, a védettség megszűnt. így vagy tisztítani kellett a vizet, vagy újabb réteget kellett a vízellátásba bekapcsolni. A háború után megindult tervgazdálkodás során készült el az első Országos Vízgazdálkodási Keretterv. Ez az 1952-ben kiadott anyag a felszín alatti vizek mennyiségi meghatározását végezte csak el. Meghatározta a vízföldtani tájakat és az azokon kitermelhető felszín alatti vízkészletet, de a minőségi kérdésekkel csak érintőlegesen foglalkozott, és a vízkészletek védelméről sem szólt. A második, 1965-ben kiadott Országos Vízgazdálkodási Kerettervben - amit a vízföldtani tájak mellett- regionális területekre lebontva is megvizsgáltak - már foglalkoztak a felszín alatti víz minőségével is, de a minőség megőrzésével nem. A felszín alatti víz mennyiségi és minőségi védelmének a feladata együtt először az 1964-ben kiadott, második Vízügyi Törvényben jelent meg, amely az 1869-ben kiadott első vízügyi törvényt követte. Ebben a törvényben már megtaláljuk a „védőidom" fogalmát, ami tulajdonképpen mindmáig a hazai felszín alatti vízkészlet védelem alapja. 1977 körül nagy lendülettel jelenik meg az igények között a felszín alatti vizeknél is a környezetvédelem. Ekkor alakul ki a kétféle védőidom: a teljes értékű és az egy meghatározott ideig tartó. A teljes értékű célzott védőidom a karsztterületeknél jelenik meg, annak tudatában, hogy a karsztba jutó szennyezés szűretlenül éri el a vízadó rétegből termet karsztvizet. A talajvíznél, rétegvíznél megmarad az elérési idő alapján meghatározott védőidom módszere. 1987 táján a felszín alatti víz védelmére, tőlünk nyugatra, megjelenik a védőidom mellett a felszín szennyezés-érzékenységének a gondolata is, bár eleinte nem tudták számszerűen összekapcsolni a felszín alatti víz minőségi védelmével. Mégis a felszín alatti víz felszíni védelmének fontos állomása lett, mert a felszín alatti vizek védelmének mértékére adott minőségi különbségeket az egyes területeken. A védelem tekintetében elsősorban a talajvíznél kapott nagyobb fontosságot. 1990 után hatalmas erővel megindul a szennyezett felszín alatti víz tisztítása itthon, hazai kezdeményezésre és külföldi segélyek formájában egyaránt. 1990-1991 körül néhány ország segítségünkre jött, főleg a volt szovjet laktanyák és repülőterek szénhidrogén szennyezésének eltakarításában. Az eredeti, szennyezetlen állapotot azonban még csak megközelíteni sem tudták. Evvel egy időben megindult az EU-ban is a felszín alatt a vízzel való összehangolt foglalkozás. Ennek kapcsán nagyon is megszívlelendő megállapítás született: a felszín alatti vizet tisztán kell tartani, és a már elszennyezett víztömegeket helyben meg kell tisztítani. A tisztán tartáshoz nincs idő, vagy időtartam megjelölve. Az EU ajánlásai tehát elindították a célzott védelem mellett a felszín alatti vz teljes értékű védelmét. 2. A vízkészlet védelem kialakítási elvei Hazánkban a vízellátás 85 %-a a felszín alatti vízre kiépített vízbázisból táplálkozik. A kitermelt, vagy a későbbiekben kitermelésre szánt vízkészletek csak akkor tudják feladatukat ellátni, ha készleteik a termelés egész ideje alatt megfelelnek a tervezett felhasználás feltételeinek, mennyiségi és minőségi vonatkozásban egyaránt. A feltételek az alapvízre, a fizikai-, kémiai- és biológiai összetevőkre egyaránt vonatkoznak. Ezért, ha valahol kitermelhető vízkészletet hatá-