Hidrológiai Közlöny 2011 (91. évfolyam)
2. szám - Szesztay Károly: A vízgazdálkodás érték-problémája és a városi vízdíjak
43 A vízgazdálkodás érték problémája és a városi vízdíjak Szesztay Károly 1028. Budapest, Kőrózsa u.21. 1. Bevezetés A természeti környezet tényezőinek társadalmilag jelentős (hasznot hozó, vagy kárt okozó) tulajdonságaik adnak gazdálkodási tevékenységet irányító értéket. Minthogy a gazdasági érték meghatározásának általánossá vált módozata (a keresletet és a kínálatot egyensúlyban tartó piacmechanizmus) a víz és a vízügyi szolgáltatások többsége esetében nem alkalmazható, az egyensúlyi feltételeknek megfelelő érték számszerűsítésében a gazdaságpolitikai irányítás szempontjaira és eszközeire kell támaszkodni. Ebben a vonatkozásban kiindulásul és támpontul szolgálhat a városi vízdíjak értéktartományának és irányzatai globális szintű áttekintése. 2. A városi vízművek vízforgalmának és értékmérlegének főbb tényezői A városi vízművek - mint minden más vízhasználat három főbb gazdálkodási tevékenységet kapcsolnak össze (/. ábra). (a) A vízkészlet-gazdálkodási tevékenységet, amely az adott vízművet (vízhasználatot) a földi vízkörforgás szárazföldi ciklusához kapcsolja. Ennek értékfolyamatait a mai gazdaságpolitikai szemlélet „a természet ingyen ajándékaként" tekinti és a városi vízdíjak megállapításában figyelmen kívül hagyja; (b) a vízszolgáltatási tevékenységet, amely az adott vízkészletet (vízforrást) a városi vízszolgáltatás számára hozzáférhetővé teszi, és amelynek a költségeit többnyire a helyi, vagy országos infrastruktúra részeként a lakosság egésze által viselt költségvetési források biztosítják; (c) végül maga a lakóhelyi és városi vízhasználati tevékenységet, aminek műszaki és intézményi feltételeit a vízmű vállalat biztosítja. Ennek költségeit - az érdekeltségi gazdálkodás elvének megfelelően - a vízhasználati egységekre hárított vízdíj biztosítja. Ennek elsődleges összetevői a vízhasználat minőségét és biztonságát meghatározó műszaki (vízszállítási, minőségkezelési és víztározási) létesítmények. A vízhasználati ráfordítások és hasznosulások értékmérlegének fontos tényezői ezeken túlmenően a mértékadó vízigényt és a mindenkori vízfogyasztást meghatározó technológiák. Ezek - a szorosabb értelemben vett lakóhelyi vízellátáson kívül - közületi, ipari és üdülési célú tevékenységeket is magukban foglalnak. Az 1. ábra szerinti vázlat jelöléseivel a vízmű gazdálkodásának hosszabb időtávlatú egyensúlyát és fenntarthatóságát az (R 1 I+R 1 2+R 1 3)<H 1 4 (1) feltétel biztosítja, vagyis a vízdíj megállapításában — elvi határesetként - a fenti három tevékenységhez szükséges ráfordítások összességéből kell kiindulni. Az 1. ábra rávilágít a vízgazdálkodás értékproblémáinak gyökerére: a víz mint gazdálkodási tényező kettős természetére: az ábra „a" összetevőjének tényezői a vízkörforgási ciklusok regionális és globális egységét, a „b" és „c" öszszetevők pedig helyi sokféleségét hangsúlyozzák. 3. A városi vízdíjak nemzetközi áttekintése Ha a víznek volna az olajéhoz hasonló piaci ára, a különböző városokban alkalmazott vízdíjakat a világpiaci árnak a helyi adottságok szerint módosuló változataként lehetne megállapítani. Ennek hiányában a vízdíjakat városonként és országonként különböző politikai és gazdasági adottságok és szándékok alapján választják meg, és a tág határok között változó egyedi értékek között legfeljebb a számértékek és szempontok tágan értelmezett hasonlósága szerinti típusokat és csoportokat lehet kijelölni. Ilyen jellegű globális áttekintést mutat be az 1. táblázat 92 városra vonatkozóan (Johns 2010). A havonkénti és lakásonkénti vízdíjak igen tág határok (zérus és 10 IJSA dollár/m 3) közötti szóródása hangsúlyozza egyrészről a piaci kiegyenlítődés hiányát, másrészről a helyi adottságok és törekvések sokféleségét (aminek főbb típusait a táblázat adataihoz fűzött lábjegyzeti utalások példázzák, és a 2. ábra statisztikai áttekintésének gyakorisági oszlopai számszerűsítik). A fizetőképességet meghatározó jóléti szint szerinti különbségeket tükrözi az afrikai átlag (0,59) és az európai átlag (3,62) közötti szembetűnő különbség, valamint a statisztikai eloszlás szélső oszlopaiba tartozó városok földrajzi elhelyezkedése: az ingyenes, vagy közel ingyenes vízszolgáltatású Algír, Tripolisz, Havanna, Taskent, Calcutta, Ashgabat és Kolombo, illetve az 5 USA dollárt meghaladó vízdíjból gazdálkodó Glasgow, Koppenhága, Berlin és Gent. Azokban a városokban ahol a vízdíj a fogyasztás nagysága szerint változik az 1. táblázat adatai a 15 m 3/hónap vízfogyasztási kategóriát vették alapul. Budapest 2,56 USA dollár/m' vízdíja mintegy félúton van a globális átlag (1,61 USA dollár/m 3) es az europat átlag (3,62 USA dollár/m 3) között. 4. Emelkedő vízdíjak és a sótalanítási küszöb Az iparosodás környezetgazdálkodásának költségtényezőiben két, egymással ellentétes irányzat érvényesül: a természeti készletek feltárásának költségei (mint az 1. ábra Rn jelű ráfordításai) folyamatosan emelkednek, míg a készletgazdálkodás technológiai tényezőinek költségei (mint az 1. ábra R 1 2 és R u jelű ráfordításai) csökkenő irányzatúak. A városi vízdíjak szempontjából ez azt jelenti, hogy a felszíni és felszín alatti vízforrások igénybevételének költségei évről-évre emelkedtek, míg a sótalanított tengervíz igénybevételének költségei fokozatosan csökkentek. Ez azt jelentette, hogy azokban a tengerparti városokban, ahova igen nagy távolságokról lehetne csak felszíni, vagy felszín alatti vízforrásokat átvezetni (mint például a szaúdi főváros, Rijadh és a perzsa öböl több más nagyvárosa) már az 1970-es évektől kezdődően a sótalanított tengervíz használata volt a legelőnyösebb megoldás. Ma már több mint 100 városban összesen mintegy 300 milliónyi lakosságot lát el sótalanított tengervíz és ez a szám évről-évre igen gyorsan növekszik. Irodalom Johns, Ch. 2010 (szerk.) - Water: our thirsty world. National Geographic, Vol. 217, No. 4, April 2010, Washington D.C. Orlóci István - Szesztay Károly 1980 - Igény, készlet és mérleg vizsgálatok a Vízgazdálkodási Keretterv továbbfejlesztésében, OVH Vízgazdálkodási Intézet, Budapest A kézirat beérkezett: 2010. június 30-án
