Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
2. szám - Szigyártó Zoltán–Rátky István: Eljárás a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése során előirányzott árvízi tározórendszer hidrológiai méretezéséhez
28 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 2. SZ. Az 1 %-os árvízszint 1971 és 2001 között, a továbbfejlesztett Vásárhelyi-terv által érintett folyószakaszokon - a Tisza hazai legalsó és a Kraszna magyarországi szakaszát kivéve - mindenhol megemelkedett. - Az 1 %-os árvízszintnek ez a megemelkedése a folyók hossza mentén általában 35 és 55 cm körül ingadozik, de több helyen eléri, sőt meghaladja a 100 cm-t is. Mindezekből pedig az alábbi, rendkívül fontos következtetések vonhatók le: - Ma már szinte mindenhol, elég gyakran előfordulhat az, hogy az árvíz magassága meghaladja a mértékadó árvízszintet. - Ma már a mértékadó árvízszint feletti 1 m-es magasságra kiépített árvédelmi mű több helyen az 1 %-os valószínűségű árvizek ellen sem nyújt védelmet; bár az is kétségtelen, hogy ezt a szintet egy helyen még a 0,1 °/ 0 0es árvíz sem haladja meg. Másképpen fogalmazva, az érintett folyók mentén a mértékadó árvízszint feletti 1 nies magasságot meghaladó árvíz valószínűségének maximuma e valószínűség minimális értékének több mint a 150-szerese. - Következésképpen (a mai feltételek mellett, az árvízi biztonságra jellemző valószínűség helyről helyre jelentkező, tűrhetetlenül nagy ingadozása miatt) annak a követelménynek kielégítésére törekedni, hogy a továbbfejlesztett árvédelmi rendszer mindenhol az érvényes mértékadó árvízszintet 1 m-rel meghaladó árvizek ellen nyújtson védelmei (VIZITERV 2004/a), egyszerűen értelmetlen. Szólni kell továbbá arról is, hogy a mértékadó árvízszintet meghaladó magassággal tetőző árhullámokból a tározókba kivezetendő vízhozamok és vízmennyiségek nyilvánvaló módon nem csak az árhullámok magasságától, hanem azok alakjától, s az árvízi meder vízszállítóképességétől is nagymértékben függnek. Ezért nem lehet például az árvédelmi rendszer tározóinak a méretezése szempontjából mértékadónak tekinteni egy olyan, ténylegesen levonult árhullámot, amely valahol a Tisza mentén 1 m-rel (vagy akörüli értékkel) haladta meg az ottani mértékadó árvízszintet. 4 Mindezt szem előtt tartva az árvédelmi rendszer fejlesztése kapcsán (a korábban alapként elfogadott elvekhez és gyakorlathoz igazodva) ésszerű ismét azt a célt kitűzni, hogy - az árvizek tetőzése az érvényes mértékadó árvízszintet mindenhol csak 1%-os valószínűséggel haladja meg, - az árvédelmi művek a mértékadó árvízszint feletti 1 m-es magasságban pedig mindenhol az 1 %-os valószínűségű árvizeknél ritkábban előforduló, rendkívüli árvizek ellen nyújtsanak védelmet. Ha pedig ezt vesszük alapul, úgy a cél elérése érdekében - hazai lehetőségeinket tekintve - kétféle módon járhatunk el: 4 Abból ugyanis, hogy egy adott árhullám levonulásakor a tározó feltöltésével sikerül a tetőzést a mértékadó árvízszintre leszorítani, még egyáltalán nem következik például az, hogy a szóban forgó tározótérfogat felhasználásával ugyanezt egy másik, ennél kisebb magasságú, de hosszabb ideig tartó árhullám esetén is el lehet érni. Emellett pedig az is nyilvánvaló, hogy a kiválasztott egyetlen árhullám semmi tájékoztatást sem nyújthat arra vonatkozólag, hogy az 1 %-os árvízszintet miként lehet a mértékadó árvízszintre visszasüllyeszteni. - Elvileg lehetőség van arra, hogy a csaknem 500 km hosszú szakaszon megemelkedett 1 %-os árvízszintet kizárólag mederrendezési munkákkal, a lefolyást akadályozó növényzet kiirtásával, s egyéb, hasonló jellegű beavatkozásokkal süllyesszük vissza a mértékadó árvízszintre. - Továbbá elvileg lehetőség van arra is, hogy ennek a feladatnak a megoldását részben vagy egészben a hazai síkvidéki árvízi tározók célszerű üzemeltetésével oldjuk meg. Ami az első megoldást illeti ez biztosan nem tekinthető megfelelő útnak. így van ez annak ellenére, hogy például a szükséges mederrendezési munkákat természetesen el kell végezni, s bizonyos árvízi szűkületeket meg kell szüntetni. Ugyanakkor már egészen más a helyzet a hullámtéren elburjánzott növényzet okozta duzzasztóhatás megszüntetésével. Nem csak azért, mert a teljes Tisza mentén az egyszeri beavatkozás is nagy kiadást jelentene, s mert a kívánatos állapot fenntartása (ugyan időben némileg elosztva, de) szintén elég sok pénzt igényelne. Hanem elsősorban azért, mert a növényzetmentessé tett területek visszafoglalására a növényzet mindent meg fog tenni, s ez ellen nagyon nehéz eredményesen fellépni. 5 Mindez azonban természetesen nem zárja ki azt, hogy ahol az árvízi meder vízszállító-képességének a javítása érdekében a növényzet duzzasztó hatásának a csökkentése, megszüntetése elkerülhetetlen - a cél megfelelő kitűzésével, szakértők bevonásával, a szükséges anyagi alapok állandó rendelkezésre bocsátásával, s rendkívüli körültekintéssel - ezt mégis, eredményesen megtegyék (Szigyártó - Rátky 2008.). 6 Mindezt figyelembe véve helyes célként tehát csak a felvázolt második út követése tűzhető ki; a következők figyelembe vételével: - A vízszintek túlzottan magas kialakulását, jelentős beavatkozásokkal, csak azokon a folyószakaszokon akadályozzuk meg, ahol (a 2. táblázat szerint) az 1 %-os árvízszint megemelkedése az 50-55 cm-t is meghaladta. Máshol csupán a vízszállító-képesség romlásának a megakadályozását tűzzük ki célul. Az árvízi tározókat pedig úgy méretezzük, s úgy üzemeltessük, hogy a megemelkedett 1 %-os árvízszinteket ilyen körülmények között is le tudják süllyeszteni a mértékadó árvízszintre. - Annak érdekében pedig, hogy e méretezés összhangban legyen a mértékadó árvízszintek alapját képező, 1970re érvényes, 1 %-os valószínűségű árvízszintek meghatározási módjával, elengedhetetlen, hogy a mértékadó árhullámokat a tározó töltő-ürítő műtárgyának a szelvényében jelentkező évi legnagyobb jégmentes árhullámokkal azonosítsuk. 5 Arra ugyanis az 1900-as évek közepéről már van példa, hogy a hullámtéren mintegy 100 év alatt megtelepedett növényzet akár csak részleges kiirtása is milyen nehéz! Nevezetesen ekkor egyes folyószakaszokon (a jeges árvizek jobb levonulási viszonyainak a biztosítása érdekében) szerettek volna a középvízi meder két oldalán egy-egy szélesebb, fák és bokrok nélküli sávot létrehozni. A szükséges irtási munkák elvégzése után azonban a növényzet a tőle elvett jelentős területeket oly rohamosan foglalta vissza, hogy a fa- és bokormentes sávok fenntartása megoldhatatlannak bizonyult. 6 Természetesen gondolva arra, hogy egy ilyen beavatkozás eredményes csak akkor lehet, ha ez meglehetősen hosszú szakaszt érint.
