Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
2. szám - Marton Lajos: Alföldi rétegvizek potenciometrikus szintjeinek változása.II.
MARTON L.: Alföldi rétegvizek potenciometrikus szintje 21 Debrecen-Létavértes szelvény kezdőpont EOVX=246000; EOVY=849000 m végpont: EOVX=230000; EOVY=865000 M 0 10 12 14 km 6. ábra. Regionális leszívási görbék Egészen más alakot mutatnak a közelmúlt évek görbéi, amelyek közül itt a 2000. évi potenciometrikus szint helyzete kerül közlésre, vastagabb vonallal ábrázolva. Az 1986-88-es évek csúcstermelése után az 1990-es évek közepétől kezdődően folyamatosan csökkent a közüzemi rétegvíztermelés, Debrecenben évi 25 millió m -ről mintegy 16 millió nv-re, és hasonló mértékben csökkentek az ipari vízkivételek Ennek eredménye az lett, hogy Debrecenhez közel emelkedni kezdett, de Létavértesnél továbbra is süllyedt az energiaszint. Ugyanezt a jelenséget mértük ki a Debrecen-Nyírgelse vonalon 1998-ban. Ezt a hidraulikai jelenséget úgy magyarázhatjuk, hogy a víztermelés csökkenésének első időszakában (amely több év időtartamot jelenthet), a regionális depressziós tölcsér legmélyebb zónái töltődnek, a víztest a közlekedő edények törvényei szerint mozdul el. A tölcsér mélyebb zónáinak töltődése a távolabbi területek vízkészletei nyomásszintjét csökkenti, tehát ott további süllyedés áll elő. 16 18 20 22 24 Debrecen-Létavértes szelvényben A hidraulikai viszonyoknak ilyen jellegű alakulása a rétegzett medencén belüli kontinuitás fényes bizonyítéka. Irodalom Halaváts Gy. (1894): Az Alföld artézi kútjai. A Magyar Mérnök- és Epítész-Egylet Közlönye, XXVIII. Lászlóffy W. (1963): A vízgazdálkodás helyzete néhány külföldi államban és nemzetközi szinten. Hidrológiai Közlöny, 43 (4) 277287. Marton L., Szanyi J. (2000): A talajvíztükör helyzete és a rétegvíztermelés kapcsolata Debrecen térségében. Hidrológiai Közlöny, 80 (1) 3-13. Marton L. (2002): Hidrogeológiai szakvélemény Létavértes ivóvízbázis vizsgálatához. Készült az AQUIFER Környezetvédelmi Mérnöki Tervező, Szolgáltató és Kivitelező Kft. részére Kézirat. Marton L. (2009): Alkalmazott hidrogeológia. ELTE Eötvös Kiadó, 626 p. Pécsi M ed. (1969): Magyarország tájföldrajza 2. kötet: A tiszai Alföld, Akadémiai Kiadó, Budapest. Urbancsek J. (1955): A Nyírség délkeleti része. Földtani Int. Évi Jel. 1953-ról, pp. 471-477 A kézirat beérkezett: 2009. szeptember 25-én. Change of Potentiometrie levels of confined waters due to human activity in North-Eastern Hungarian Plain Marton, L. Abstract: The aim of the study is to demonstrate the impact of human activity on the process of alteration of the natural hydrological conditions in subsurface stratified geologic formations. The Pleistocene and Upper Pannonian layers of the Great Hungarian Plain are reservoirs of huge amount of fresh water. In Hungary 80 per cent of water wells are drilled on Pleistocene aquifers. In the first half of the last century most of the wells were effluent ones in the Great Hungarian Plain. The extended abstraction of large quantity of water resulted in remarkable sinking of Potentiometrie surface (hydraulic head) of water in aquifers and issued in drawdown of regional scale. These effects were studied in an area ranging over 80 x 140 km of North Eastern Hungary. Figures 1-2-3. show the Potentiometrie lines of major Pleistocene aquifers in the years of 1966, 1986, and 2006. Figure 4. and Table 1. illustrate the sinking of total heads of aquifers along a vertical section of 100 km length in North-Eastern Hungary. The time-dependent changing of depression curves of great extension are shown in two additional sections (Figures 5 and 6). Since the years of 1990 t h the water extraction has been decreased in Hungary by 40-45 per cent. Thereupon the hydraulic heads began to rise in the vicinity of water works, but in larger distances (10-15 km) the heads were kept on sinking. This phenomenon is manifestation of hydraulic continuity of large stratified sediment basins. confined water, leaky aquifer system, regional groundwater flow, human activity Key words: MARTON LAJOS dr., oki. vízépítő mérnök, a műszaki tudomány kandidátusa (hidrológia), 1951-ben kap diplomát a Bp. Műszaki Egyetemen. A fővárosban, majd 1966-tól Debrecenben dolgozik, hidrogeológiai és izotóp-hidrológiai kutatásokat végez, másodállásban főiskolai docens, a Magyar Állami Földtani Intézet tudományos tanácsadója. Az MTA Debreceni Területi Bizottságában a Hidrológiai Munkabizottság elnöke. 2009-ben elkészült Alkalmazott Hidrogeológia c. könyve.
