Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.
162 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 6.. SZ. A Máriapócsi-főfolyásnak a Leveleki víztározóba való befolyása előtti 1. és 2. jelű (1. és 2. táblázat), valamint a főfolyásnak a tóból való kilépése utáni, 3. és 4. jelű mintavételi pontok (3. és 4. táblázat) taxonlistáinak összevetéséből látható, hogy az azonos időpontban vett mintákhoz rendelhető taxonok bár közel sem teljes, de jelentősebb hasonlóságot mutatnak. Az 1. helyen tavasszal azonosított 5 taxonból 4 jelen volt a 2. jelű helyen is, míg a nyári mintákban az 1. számú helyen megtalált 7 taxonból 4 jelen volt a 2. helyen is. A 3. és 4. jelű pontok viszonylatában ezek az arányok: májusban 5-ből 3, míg nyáron 7-ből 4 taxon előfordulása a 4. jelű helyen. Ugyanakkor, a víztározó előtt (1. és 2. mintavételi hely) és a kifolyást követő szakaszon (3. és 4. mintavételi pont) azonosított taxonok összevetéséből látszik, hogy egyes fajok előfordulásuk alapján határozottan elkülönülnek. A tározó előtt a mintavételek időpontjában megtalált 17 taxonból 10 csak itt fordult elő, 7 taxon egyaránt jelen volt a tározó előtt és után, míg a tározó után azonosított 16 taxonból 9 csak itt volt fellelhető. Az előforduló taxonok száma és toleranciaszintje figyelembe vételével tettünk megállapítást a víz minőségére vonatkozóan. Az 1. és 3. jelű helyeken az alacsony taxonszám és azok toleranciaszintje alapján mindössze 4 a BBI értéke, s ez a hagyományos minősítési rendszerben IV-es vízminőségi osztálynak felel meg. Valamennyi más esetben a BBI értéke 5 vagy 6 volt, ami III-as vízminőségi osztályba sorolást tesz lehetővé. A vízanalitikai eredmények értékelése A vizsgált vízminták pH-jának alakulását a két mintavételi időpontban a 2. ábra mutatja be. Az értékek 7,4-8,6 közötti tartományban szóródnak. Az 1. számú minta a mért pH értékek alapján az I. vízminőségi osztály kritériumait is kielégíti, de a 2. és főleg a 3. és 4. minták a magasabb (pH > 8) értékek miatt csak a II. vízminőségi kategóriának felelnek meg (MSZ 12749:1993 szabvány alapján). A vezetőképesség adatokat a 3. ábra szemlélteti. A mért értékek 470-700 pS.crrf 1 tartományban szóródnak, amely értékek alapján a vizsgált vízterek I-II. vízminőségi kategóriákhoz rendelhetők, és a meghatározott tartomány jelentősen átfed korábbi vizsgálatok során találtakkal (Nagy és mtsai 2005). Bár még kevés adat áll rendelkezésre, de mind a májusi, mind a júliusi eredmények arra utalnak, hogy folyásirányban haladva csökken a vezetőképesség, illetve az azzal arányos oldott sótartalom (3. ábra). Valamennyi vízmintában vizsgáltuk az ammómiumion koncentrációját, de mennyisége egyetlen esetben sem haladta meg a Nanocolor rendszerrel kimutatható 0,1 mg/dm 3 értéket (az I. vízminőségi osztály határértéke 0,2 mg/dm 3). Ez a víztér aerob státuszára utal, mivel nincs ammónia felhalmozódás. • május • július A nitrogén anyagforgalma szempontjából egymáshoz szorosan kapcsolódó nitrit és nitrát koncentrációkat is meghatároztuk a vízmintákban. A vonatkozó értékeket a 4. és 5. ábra mutatja be. Mindkét ion vonatkozásában megállapítható, hogy egy-két kivételtől eltekintve a mért értékek az I. vízminőségi osztály elvárásainak felelnek meg (I. osztály határértéke 0,01 mg nitritN/dm 3, 1 mg nitrát-N/dm 3). Megemlítendő, hogy a 4. számú mintavételi ponton a júliusi mintavétel alkalmával kiugróan magas nitrit és nitrát koncentrációkat mértünk. Mivel egyedi, és csak ezt a mintavételi pontot érintő esetről van szó, egy lokális szerves szennyezés valószínűsíthető. • május H július 3. ábra A vezetőképesség alakulása a négy mintavételi helyen a két mintavételi időpontban • május • július 4. ábra A nitrit-N koncentrációjának alakulása a négy mintavételi helyen a két mintavételi időpontban 2. ábra A pH alakulása a négy mintavételi helyen a két mintavételi időpontban 5. ábra A nitrát-N koncentrációjának alakulása a négy mintavételi helyen a két mintavételi időpontban