Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

1. szám - Patziger Miklós–Józsa János–Sokoray-Varga Béla: Radiális átáramlású utóülepítők koncentrációviszonyainak helyszíni mérése

4 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 1. SZ. Vízgazdálkodási és Területi Vízrendezési Tanszékének tudományos munkatársa volt.) A telepen a mechanikai tisztítás folyamata (kavicsfogó, rács, homokfogó, előüle­pítő) után következik az eleveniszapos biológiai tisztítási fokozat, amely a mérések elvégzésekor csak szerves szén eltávolításra és nitrifikációra volt kiépítve. Az eleven­iszapos medence térfogata V = 29 400 m 3, amelyhez négy kör-alaprajzú, 50 m átmérőjű, radiális átáramlású utóülepítő medence csatlakozik (/. ábra). Az elevenisza­pos medencéből az utóülepítő medencékbe érkező ele­veniszap-tisztított szennyvíz keveréket egy körbukós el­osztó műtárgy segítségével, jó közelítéssel egyenlő mér­tékben osztják szét a négy utóülepítő medencébe. Az u­tóülepítő medencékből összegyűjtött recirkulációs isza­pot ugyanazon műtárgy erre kialakított aknáiban gyűjtik. Az utóülepítő medencékből a tisztított szennyvizet bukó­gyűrű segítségével veszik ki, amely egy mágneses induk­tív vízhozam-mérő berendezésen keresztül fertőtlenítés nélkül a Mura folyóba kerül. 1. ábra: Az eleveniszapos biológiai tisztítóegység és a mé­rések elrendezése a Gráci városi szennyvíztisztító telepen. Az utóülepítő hidraulikai terhelésének mérése a vizsgálatok idején A vizsgálatokat az északkeleti, a fotón jobb-felső utóüle­pítő medencén végeztük. A mérés időtartama alatt az utóü­lepítő medencébe bevezetett és az onnan elfolyó víz- és ele­veniszap hozamokat folyamatosan mértük. Az utóülepítő medencét terhelő vízhozam a biológiai tisztítási egységbe beérkező vízhozam (Q) és a recirkulációs iszap hozamának (Qrs) összege (Q+Qrs)- Ennek iszap-koncentrációja mege­gyezik az eleveniszapos medence iszap-koncentrációjával (X). Az utóülepítő medencét elhagyó tömegáramot egyrészt az elmenő tisztított szennyvíz hozama (Q) és lebegőanyag tartalma (X E), másrészt a recirkulációs iszap hozama és i­szap-koncentrációja (Qrs, X R S) képezi. Az eleveniszapos medencéből érkező iszap-tisztított szennyvíz keverék koncentrációját (X) laboratóriumi méré­sekkel határoztuk meg. Az elosztó műtárgyból a műtárgy falához rögzített tömlő és perisztaltikus szivattyú segítségé­vel negyedóránként vettünk mintát. Ugyanezzel a módszer­rel végeztük a recirkulációs iszap koncentrációjának (X R S) és a tisztított szennyvíz lebegőanyag tartalmának meghatá­rozását. Az iszap ülepedési tulajdonságainak mérése Az adott eleveniszap ülepíthetősége az utóülepítő me­dencék hatásfokának egyik legmeghatározóbb eleme. Ennek mértékeként a gyakorlati feladatoknál az iszapindex (SVI ­Sludge Volume Index) használatos, amely a laboratórium­ban 1 m magasságú, és 6-7 cm átmérőjű ülepítő-hengerben az ülepítési kísérlet harmincadik percében leolvasott iszap­térfogati arány és az ülepítő-hengerben lévő kezdeti iszap­koncentráció hányadosa. Megjegyezzük, hogy utóülepítő medencék numerikus áramlás-modelljeinek kalibrálására az iszapok ülepíthetőségét az iszapindexnél jóval szabatosab­ban kifejező, a helyi, pillanatnyi iszapkoncentrációtól függő ülepedési sebességgel, mint függvénnyel jellemezzük (Ves­ilindetal., 1969, takács et al, 1991). Az ülepedési mérések sémáját a 2. ábra mutatja. Vizsgá­lataink során az ülepedési sebességet az ún. falhatás kikü­szöbölése érdekében az Nemzetközi Víz Szövetség (IWA ­International Water Association) ajánlása alapján (Ekama ET al., 1997) 2 m magas, 30 cm átmérőjű hengerekben mér­tük, különböző kezdeti iszapkoncentrációknál. Az ülepítő hengerekbe a kísérletek elvégzéséhez szükséges iszap­mennyiséget a nyomás alatti fölösiszap-vezetékből vettük. A hengerekben lévő nagy koncentrációjú iszapot minden kí­sérlet kezdetén az utóülepítő medencéket elhagyó tisztított szennyvízzel más és más arányban hígítottuk. Ahhoz, hogy az átkeveredés optimális legyen, és az ülepítő hengerekben homogén iszapkoncentrációt érjünk el, az ülepítő hengere­ket az ülepítési kísérlet megkezdése előtt légbefüvással fo­lyamatosan levegőztettük. Az ülepítési kísérlet kezdetén, miután az ülepítő hengerekből a kezdeti iszapkoncentráció meghatározásának céljából mintát vettünk, a légbefúvást ki­kapcsoltuk, majd a kialakuló iszaptükör szintjének időkö­zönkénti leolvasásával kapott ülepedési görbe alapján kiszá­moltuk a maximális ülepedési sebességet. A kísérletek ered­ményeként létrejövő maximális ülepedési sebességeket de­rékszögű koordináta-rendszerben az egyes kísérletek kezde­ti iszap-koncentrációjának függvényében ábrázolva, a pon­tokra görbét illesztve kapjuk a keresett ülepedési függvényt. =L Levegő Mintavétel 30 cm. 2. ábra: Ülepedési sebességek mérése nagyméretű hengerben Áramlási sebességek és koncentráció-eloszlás meg­határozása Az utóülepítő medencében kialakuló áramlási sebessé­geket akusztikus Doppler-elvű sebességmérő berendezéssel (Nortek Vector) mértük, amely különösen alkalmas ala­M&rések 1: Q,Q rs 2: X 3: Xrs 4: Aramláskép 5: Koncentráció ele 6: Ülepedési sebes Eleveniszapos medence (V = 29400 m3), Utóülepítők (D = 50 m; h = 3 sgált utóülc medence

Next

/
Thumbnails
Contents