Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.

142 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 6.. SZ. Baktériumszámolás bevezetésének tapasztalatai, összehasonlítás más mért paraméterekkel a debreceni szennyvíztisztító telepen Tarr Éva

1, Ditrói János

2 Log-Aqua Bt. 4031. Debrecen Gyolcsos u. 5. E-mail: tarrevafa),

vipmail.h

u - 2Vízmű Zrt. 4025. Debrecen, Hatvan u. 12-14. Kivonat: A dolgozatban a Debreceni Szennyvíztisztító Telepen 2009. évben bevezetett baktériumszámolás eredményeiről számolunk be. Az átlagmintából történő vizsgálattal az volt a célunk, hogy megtudjuk, mennyi szabadon úszó baktériumot tartalmaznak a nyers és tisztított szennyvizek és milyen hatásfokú az eltávolításuk. Összefiiggéseket kerestünk a baktériumszám és a telepen mért más paraméterek között is. A befolyó és az előülepítőről elfolyó szennyvíz baktériumszáma 10

7-10

8 ind/ml, az elfolyó tisztított vízé 10

5-10

6 ind/ml nagyságrendű. Kicsi, közepes terhelésre utaló adatok. A baktériumeltávolítás hatásfokát vizsgálva az előülepítő esetében 14 mintából 7, az elfolyó víz esetében 2 volt kifogásolható. Gyenge a kapcsolat a baktériumszám és a nyersvíz KOI értéke, illetve a baktériumszám és a befolyó vízmennyiség között. Nem tudjuk megmagyarázni a kifogásolt hatásfokok okát. Az elfolyó tisztított víz bakteriális hatásfoka az eleveniszap csillósszámával hasonló irányú mozgást mutat. Kulcsszavak: szabadon úszó baktériumok, bakteriális hatásfok, kémiai oxigénigény (KOI). Bevezetés A debreceni szennyvíztisztító telepen 2009-ben bevezettük a szabadon úszó baktériumok átlagmintából történő mikroszkópos számoását. A vizsgálatot Öllős (1976) munkája alapján végeztük. Az eljárás nem vethető össze a tenyésztésen alapuló vizsgálatok pontosságával, de megfelelő következetesség mellett jól tájékoztat mikrobiológiai felszereltség hiányában is. A vizsgálat bevezetésével az volt a célunk, hogy tájékozódjunk a szennyvíztelepre beérkező és a tisztított szennyvizek baktériumszámairól, az egyes műtárgyak baktériumeltávolító hatásfokáról, és kapcsolatot találjunk a telepen mért és vizsgált más paraméterekkel. Anyag és módszer A kémiai paraméterekre naponta vizsgált három darab 24 órás átlagmintából (befolyó nyers szennyvíz, mechanikailag tisztított szennyvíz és biológiai tisztítás utáni elfolyó víz) hetente egyszer, általában hétfőn végeztük a baktérium-számolást. A mikroszkópban a Bürker-kamra meghatározott számú és méretű négyzeteiben 400x nagyításon számoltuk meg a szabadon, önállóan mozgó baktériumokat több százas egyedszámig. A számolás kristályibolya festéssel könnyíthető. A számolás értékeiből megfelelő faktorokkal felszorozva kaptuk meg a ml-ben kifejezett egyedszámokat. Az egyedszámokból a műtárgyak bakteriális hatásfokát is kiszámoltuk. Az elfolyó tisztított víz bakteriális hatásfokát összehasonlítottuk a másnap vizsgált eleveniszap csillós-számaival. A csillósok nagy része szabadon úszó és eleveniszap pelyhekhez gyengén kötődő baktériumokat fogyaszt. A dolgozat 3x14 minta (májustól augusztusig terjedő időszak) eredményeit ismerteti Eredmények és értékelésük Az eredmények az 1. táblázatban és az 1-2. ábrákon láthatók. A befolyó nyers szennyvíz és a mechanikai tisztítás utáni (biológiai tisztítás előtti) szennyvíz baktériumszámai 10

7 10

s ind/ml, az elfolyó tisztított vízé 10

5-0

6 ind/ml nagyságrendűek. Abszolút értékben teljesen megfelelő, alacsony közepes terhelésre utaló adatok (Gulyás, 1990). A beérkező napi szennyvízmennyiség általában 34-36 ezer m

3. Kismértékű az ingadozása. Az említett két adatsort összehasonlítva megfigyelhető, hogy a legtöbb esetben a nyersvíz baktériumszáma éppen ellentétes irányban változik (növekszik, vagy csökken), mint a vízmennyiség. Egy esetben biztosan megfigyelhető a vízmennyiség hígító hatása: a kiugróan magas, 51 ezer m

3 befolyó víznek megfelelő baktériumszám a többinél jóval alacsonyabb. (/. ábra 8. minta). A nyersvíz kémiai oxigénigény adatsorát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a legnagyobb kémiai oxigénigény értékeknél (KOI > 1000 mg/l) a baktériumszám is magas, eléri a 10

8 ind/ml nagyságrendet, de a legmagasabb értékét viszonylag alacsonyabb KOI tartalomnál számoltuk. A mechanikai tisztítás után a baktériumszám néhány esetben nagyobb mértékben nő, vagy csökken, a KOI is több esetben jelentősen csökken. A nyersvíz és a mechanikailag tisztított víz (műtárgy előtti - műtárgy utáni) bakteriális hatásfok értékei között plusz/mínusz 10 % lehet a különbség, e fölött meg kell vizsgálni a lehetséges okokat. Ha az előülepítő baktériumszáma nagy mértékben csökken, ez arra utal, hogy jelentős tisztulási folyamat zajlott le az előülepítés során, az eleveniszapos rendszer baktériumainak nem marad elegendő mennyiségű tápanyag. Ha magasabb az előülepítő baktériumszáma, mint a nyers szennyvízé, akkor anaerob folyamatok beindulása, lassú átfolyás, stb. lehet a háttérben (Öllős, 1976). A fenti százalékos értéket figyelembe véve a mechanikai tisztítás után a 14 mintából 7 esik kifogás alá. (1. táblázat, 1. ábra). Három mintában csökkenés, négy mintában feldúsulás tapasztalható. Az ábrán nyíllal jeleztük a változás irányát. A megfelelő KOI hatásfok értékeket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy nem ott a legnagyobb a KOI eltávolítás, ahol a baktériumszám legjobban csökken, ellenkezőleg: több esetben, ahol magas a KOI eltávolítás hatásfoka, ott baktériumszám feldúsulás tapasztalható. Vagyis valóban kisebb arányú szerves anyag (táplálék) juthat a biológiára, de nem a baktériumszám csökkenésekor, hanem a növekedésekor, ami ellentmondásban van a fenti megállapítással. Mivel a szennyvíz áramlása folyamatos, a lassú átfolyásra nem gondolunk, de a baktériumszám megnövekedés valódi okait nem tudjuk. A második lépcsőben a biológiai tisztítás hatékonyságát vizsgáljuk a mechanikai tisztításhoz képest, vagyis az elfolyó tisztított víz bakteriális hatásfokát határozzuk meg. Jól működő eleveniszapos berendezésben majdnem minden baktérium iszappehelybe épül, de mindig vannak szabadon úszók is. Az elfolyó víz bakteriális hatásfok értékének 95 %-nál nagyobbnak kell lennie. Ez 12 minta esetében teljesül, vagyis elmondható, hogy az eleveniszapos rendszer ilyen értelemben is jól működik (2. ábra). Az elfolyó víz baktériumszáma három esetben haladja meg a viszonylag magasabb, 5><10

6 értéket. Az ezeknek az értékeknek megfelelő bakteriális hatásfok két esetben kifogásolható: 92,9 % és 93,4 % a harmadik esetben éppen a 95 %-os határon van. A három esetből a mechanikai tisztításnak megfelelő bakteriális hatásfok két esetben volt kifogásolható: a baktériumszám egyszer feldúsult (-31 %), egyszer lecsökkent (15 %), egyszer pedig alig változott (1 %). A mechanikai tisztítás többi kifogásolható hatásfok értékét a biológiai tisztítás úgymond „semlegesítette", vagyis a rendszer hatékonyan csökkentette a magas baktériumszámokat. Itt kell megjegyezni, hogy az eleveniszapos rendszerben a nem megfelelő levegőztetés miatti oxigénhiány, illetve az eleveniszap pelyhekben levő aerob baktériumok pusztulása tovább növelheti