Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.

132 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 6.. SZ. A nano- és pikoplankton frakció fotoszintézis-fényintenzitás (P-I) görbéinek lefutása a teljes fitoplankton P-I görbéinek lefutásával megegyező tendenciát mutatott, és a görbék paraméterei csak kismértékű eltérést mutattak (1-2. ábra, 1. táblázat). A teljes fitoplankton térfogategységre (1) vonatkoztatott maximális fotoszintézise (P

m

ax) A téli időszakban a Balaton Keszthelyi-medencéjében 12 pgC l'

1 h'

1, a nyári időszakban 19 pgC l"

1 h"' volt (3. ábra). A Siófoki-medencében a téli időszakban 9,5 pgC F

1 h"

1, a nyári időszakban pedig 17 pgC l"

1 h"

1 volt (5. ábra). A fitoplankton fotoszintézise tehát a nyári időszakban mintegy másfélszer haladta meg a téli időszakét, annak ellenére, hogy az a-klorofill koncentráció a 2009 februárjában magasabb volt (13 pg 1"'), mint 2009 júniusában (3 pg 1"') - mivel vizsgálatainkat még a fonalas kékalgák nyári tömegprodukciója előtti időszakban végeztük-, amely az alacsony hőmérséklet fotoszintézisre kifejtett limitáló hatásával állhat összefüggésben. A pikoplankton részesedése a fitoplankton fotoszintéziséből (P

RNII

X) a téli időszakban a Keszthelyi-medencében 51%, a Siófokimedencében 22 % volt (3. ábra). A nyári időszakban a pikoplankton részesedése a Keszthelyi-medencében 53 %, a Siófoki-medencében pedig 33 % volt (5. ábra). A téli időszakban a Siófoki-medencében tapasztalt igen alacsony részesedés azonban nem tekinthető jellemzőnek, ugyanis a mintavételi napon az erős szél a Siófoki-medencében a tófenék üledékét és vele együtt az ott élő ún. bentikus algákat a vízoszlopba keverte és a felkeveredett algák fotoszintézise a nanoplankton frakció fotoszintézisének növekedését idézte elő. Ugyanakkor a pikoplankton részesedése a fitoplankton fotoszintéziséből mind a téli, mind a nyári időszakban a fényintenzitás függvényében változott: a fényintenzitás növekedésével egy csökkenő tendenciát figyeltünk meg. 51 % I Ko_nyár Tinyár 3. ábra: A pikoplankton és a nanoplankton fotoszintézise a Balaton Keszthelyi- és Siófoki-medencéjében 2009 telén és nyarán. 4. ábra: A pikoplankton részesedésének napszakos változása a fitoplankton elsődleges termeléséből a Keszthelyimedencében 2009februárjában és júniusában. Az algák napi elsődleges termelése alapvetően a vízoszlopba jutó fény mennyiségével áll összefüggésben, melyet a globálsugárzás és a vertikális extinkciós koefficiens határoz meg. A téli időszakban mind a napfényes órák száma, mind a felszínre érkező sugárzás mennyisége alacsonyabb volt, mint a nyári időszakban. Ennek megfelelően a fitoplankton elsődleges termelése a télen kisebb volt, mint nyáron. A fitoplankton alapterületre vonatkoztatott elsődleges termelése a vízoszlopban a vízmélységgel kezdetben nőtt, majd csökkent. A vízfelszíni régiókban a fitoplankton elsődleges termelése a téli időszakban erőteljes fénygátlást mutatott, majd nagyobb mélységben fénylimitálttá vált. A pikoplankton részesedése a fitoplankton elsődleges termeléséből mind a Keszthelyi- mind a Siófoki-medencében napszakos változást mutatott: a reggeli és az esti órákban magasabb, a déli órákban alacsonyabb részesedést tapasztaltunk (4. ábra). A pikoplankton részesedése a fitoplankton elsődleges termeléséből nemcsak napszakosan, de a mélység függvényében is változott a fény intenzitás változásának megfelelően. Míg a kora reggeli órákban (6 és 7 között) a pikoplankton részesedése a vízoszlopban tartósan magas (57 %) volt, addig a déli órákban (12 és 13 között) a vízfelszíni régiókban a pikoalgák részesedése mintegy 10 %-kal alacsonyabbnak bizonyult. A mélység növekedésével részesedésük növekedett és 2-2,5 méteres vízmélységben már megegyezett a reggeli órákban tapasztalt magasabb értékekkel. Mind a napszakos, mind a mélységbeli változások figyelembevételével a fitoplankton elsődleges termelése a 2009 februárjában a Keszthelyi-medencében 190 mg C m"

2 nap 1 volt. Ekkor a pikoalgák részesedése a planktonikus elsődleges termelésből 52 % -nak adódott. A Siófoki-medencében 2009 februárjában a fitoplankton elsődleges termelése 43 mg C m"~ nap"' volt, a pikoalgák az elsődleges termelés mintegy 24 %-áért voltak felelősek. Az alacsony részesedés okait (felkeveredett bentikus algák) már az előzőekben ismertettük. A nyári időszakban magasabb produkció értékeket kaptunk, a fitoplankton elsődleges termelése a Keszthelyi-medencében elérte az 500 mg C m"

2 nap"

1, a Siófoki-medencében pedig a 450 mg C m'

2 nap"

1 értéket. A pikoalgák részesedése mindkét medencében magasnak bizonyult (a Keszthelyi-medencében 56, a Siófoki-medencében 37 %). Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy a tél a Balaton életében nem nyugalmi, hanem egy aktív időszak, amelyben a főszerepet a fotoautotróf pikoplankton játssza. A téli időszakban a zöldalgák alkotta pikoplankton adja a fitoplankton biomasszájának legalább a felét. A pikoplankton jelentősége a téli időszakban sem marad el a nyári időszaktól. A Balaton Keszthelyi-medencéjében a pikoalga közösség mind télen, mind nyáron a planktonikus elsődleges termelés több mint felét adta. Ugyanakkor a pikoalgák részesedése a planktonikus elsődleges termelésből a fényintenzitás változásával mind napszakosan, mind pedig a vízmélység függvényében változott: alacsonyabb fényintenzitás mellett részesedésük magasabbnak bizonyult. Köszönetnyilvánítás A munka az OTKA K73369 támogatásával készült. A szerzők köszönettel tartoznak Dobos Gézának a terepi mintavételek során nyújtott segítségéért. Irodalom: Callieri, C. (2008) Picophytoplankton in freshwater ecosystems: the importance of small-sized phototrophs.- Freshwater Rev. 1:1-28. EUers. P. H. C., & Peeters, J. C. H. (1988) A model for the relationship between light intensity and the rate of photosynthesis in phytoplankton. — Ecological Modelling 42:199-215. Maclsaac, E. A. &J. G. Stockner, (1993) Enumeration of Phototrophic Picoplankton by Autofluorescence Microscopy. - In: Kemp, P. F., B. F. Sherr, E. B. Sherr and J. J. Cole (Eds.): Handbook of methods in aquatic microbial ecology, Lewis Publishers, Boca Raton, Ann Arbor, London, Tokyo: pp. 187-197.