Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.

112 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 6.. SZ. A táji környezet és a vízi életközösségek természetességének összefüggései vegetációs és makrogerinctelen mutatók alapján a Völgységi-patak mentén Ortmann-né Ajkai Adrienne

1- Czirok Attila

2 - Horvai Valér

2 PTE TTK Környezettudományi Intézet, Általános és Alkalmazott Ökológia Tanszék, 7624. Pécs, Ifjúság útja 6., aadrienn@gamma.ttk.pte.h

u - 2Dél-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, Mérőközpont, 7621. Pécs, Papnövelde u.13. Kivonat: Egy táj mint komplex entitás, illetve a benne élő élőlényközösségek természetességes egymással szorosan összefügg, de ezen összefüggés kvantitatív megragadása nehéz, mivel értékelésükre különböző mutatók használatosak. Tanulmányunkban a táj, illetve a víz makrogerinctelen közösségek állapotváltozását vizsgáltuk egy dél-dunántúli vízfolyás hossz-szelvényében vegetációs mutatók (élőhely típusok, azok természetessége (SBT és gyomfajok aránya alapján)) és makrogerinctelen indexek (OBAP, MMCSP TÁP és ÖP) alapján. Eredményeink azt mutatják, hogy természetközeli tájban a növény- és állatvilág egyaránt magas természetességű. Degradálódó tájban a vizes élőhelyek is degradálódnak, bár többet őriznek meg természetességükből, mint a táj általában. A vízfolyás menti terület lokálisan jobb állapota nem feltétlenül hozza magával a vízi életközösség javulását. Kulcsszavak: tájökológia, vegetáció, vízi makrogerinctelenek, természetességi indexek, ökológiai mutatók. Bevezetés A táji környezet természetességének értékelésére haszEgy táj természetessége és a benne előforduló életközös- nált vegetációs mutatók: a mintavételi hely 100 m-es körségek természetessége nem független egymástól. A fenti, nyékén előforduló élőhelyek (Bölöni et al. 2003, 2007), aelső ránézésre magától értetődő összefüggés tudományos vizsgálata több okból is kiforratlan, aktuális kutatási téma. A tájökológia a táj természetességének/ antropogén befolyásoltságának értékelésére számos - földrajzi és ökológia szemléletű - mutatót használ (Turner et al. 2001, Csorba 1997, 2006), míg az egyes életközösségek értékelésére is több mutató, pl. fajszám, diverzitás indexek, természetességi pontrendszerek (élőhelyek: Németh és Seregélyes 1989, Bölöni et al. 2008, növények: Borhidi 1995, makrozoobenton: Csányi 1997) használatosak, amelyek értelmezése, értelmezhetősége, egymáshoz való viszonya nem egyértelmű. A szűkebb-tágabb léptékű táj i környezet patakok és más vizes élőhelyek ökológiai értékére gyakorolt hatása világszerte kurrens kutatási téma (pl. Goetz és Fiske 2008, Nash et al, 2009, Birk és Hering 2009). Jelen cikkben a táji környezet élőhelyek és vegetáció alapján meghatározott természetességét vetjük össze egy vízfolyás makrogerinctelen közösségének természetességével, 3-3 tájtermészetességi és makrogerinctelen mutató alapján. halastavak. r-S/o-c. Bonyhád / Szekszárd TKM J zok természetessége a MÉTA értékelése alapján (Molnár et al. 2007, Bölöni ez al. 2008), és a mintavételi hely környékén előforduló természetes és gyomfajok aránya (Borhidi 1995). A vízi makrogerinctelen közösség jellemzése a QBAP index (Szilágyi et al. 2006), MMCSP taxononkénti átlagpontszám és összpontszám (Csányi 1997) alapján történt. A mintavételi helyek pontos adatait, és a makrozoobenton vizsgálat önálló eredményeit lásd Czirok közleményében (Czirok et al, 2009). Eredmények A táji környezet és a vízi makrogerinctelen fauna természetességének változását a különböző mutatók alapján a 2. ábra mutatja be. Az első 2 mintavételi hely (TF, TA) mind a vegetáció, mind a makrogerinctelen fauna alapján hasonlóan magas természetességet mutat, zavartalannak tekinthető, ezért az első mintavételi hely értékeit tekintjük a továbbiakban 100 %-nak. Magyaregregytől (ME) Vékényig (VÉ) folyamatos csökkenés tapasztalható 4 index alapján. A vegetáció állapota gyorsabban romlik (a 3 mutatóból 1 már Vékénynél a következő szintre jellemző minimális érték), a Q

BAP index viszont még nem jelzi a degradálódást. Váralja (VÁ), Kismányok (KM) és Hidas (H) mintavételi helyek egymáshoz közeli értékeket mutatnak. Az MMCSP értékek kismértékben emelkednek, a vegetációs értékek alacsony vagy minimális szinten állnak vagy tovább romlanak. Vegetációs szempontból a táj degradáltabb (a kiinduló értékek 0-60 %-a szemben, a vízi gerinctelen szervezetek 40-70 %-os értékével. 1. ábra. Mintavételi helyek a Völgységi-patakon Anyag és módszer A Völgységi-patak Dél-Dunántúlon, Baranya és Tolna megyékben található (1. ábra). A Mecsek központi tömbjében ered, középhegységi jellegű, szűk, majd szélesedő völgyben fut tovább, ahol a természet-közeli erdőket kaszáló-rétek szakítják meg. Magyaregregy után a K-re forduló vízfolyás a Mecsek és Völgység kistájak határán, széles völgyben, erősen antropogén tájban (szántók, kistelepülések) folyik, s a Dunamenti-síkságra (Tolnai-Sárköz) ér, ahol közvetlen környékét nagykiterjedésű, különböző természetességű vizes élőhelyekből álló halastórendszer képezi. \ -QBAP -MMCSPÖp •MMCSPtáp "TK B-ISZÁM --»--MÉTA terrrígyom TA N "V X Lok jlisdii jó Ijji környezet 2. ábra. A táji környezet és a vízi makrogerinctelen fauna természetességének változása a Völgységi-patak hosszszelvényében, különböző mutatók alapján (2008-2009)