Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.

100 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 6.. SZ. Kérészek, álkérészek és tegzesek faunisztikai adatai a mecseki vízterekből Mauchart Péter

1, Méhes Nikoletta

1, Deák Csaba

3, Móra Arnold

2, Szivák Ildikó

1, Csabai Zoltán

1 'PTE TTK Környezettudományi Intézet, Altalános és Alkalmazott Ökológia Tanszék, 7624. Pécs, Ifjúság útja 6. 2MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, 8237. Tihany, Klebelsberg Kuno út 3. ^Tiszántúli KTVF Mérőállomása, 4025. Debrecen, Hatvan u. 16. Kivonat: Míg a Mecsek hegység kisvízfolyásainak kérész (Ephemeroptera) és álkérész (Plecoptera) faunája alig ismert, addig tegzes (Trichoptera) faunájáról számos információval rendelkezünk a több évtizedes múltra visszatekintő faunisztikai vizsgálatoknak köszönhetően. 2008-2009-ben a mecseki kisvízfolyások 32 mintavételi helyén végeztünk kérész-, álkérész- és tegzeslárvákra irányuló faunisztikai felméréseket. Az állatok gyűjtése „kick and sweep" módszerrel, kéziháló segítségével és egyeléssel történt. A vizsgálatok során 10 Ephemeroptera, 7 Plecoptera és 24 Trichoptera taxon előfordulását regisztráltuk, számos fajt első ízben mutattunk ki a területről. A tegzesek között a Mecsek faunájára új faj nem került elö. A kérészek közül a Metreletus balcanicus, az álkérészek közül az Isoperla tripartita és a Nemoura sciurus előfordulása tekinthető faunisztikai szempontból érdekesnek. Kulcsszavak:Ephemeroptera, Plecoptera, Trichoptera, Mecsek, kisvízfolyások, faunisztika. Bevezetés A mecseki patakok kérész- és álkérész- faunája meglehetősen alulkutatott: a területről mindössze 7 kérész (Kovács 2006) és 6 álkérész (Andrikovics és Murányi 2002) faj előfordulása bizonyított. A Mecsek tegzesfaunáját első ízben Uherkovich Ákos és Nógrádi Sára vizsgálta az 1980-as évek elején, ekkor 34 fajt sikerült azonosítani (Nógrádi 1984a, b). További intenzív gyűjtőmunkáiknak köszönhetően mára 98 faj előfordulása ismert a területről (Nógrádi 1987; Nógrádi és Uherkovich 1991; Uherkovich és Nógrádi 2006). Faunisztikai érdekesség a Mecsek hegység hűvös, mély és egymástól elszigetelt völgyeiben élő, az egyetlen, hazánkból leírt és endemikus tegzes alfaj, a Chaetopteryx rugulosa mecsekensis Nógrádi, 1986. Ismereteink a mecseki tegzesekről kizárólag az imágók gyűjtésén alapulnak (Nógrádi és Uherkovich 2002). Ugyanakkor az imágók vizsgálatával nem kapunk reprezentatív képet egy adott víztest faunájáról, mivel gyűjtésük fénycsapdával történik, így az egyedek lárvális élőhelyüktől jóval távolabb is begyüjthetők. A lárvák gyűjtése mindenképpen fontos, ha vizsgálatunk célja egy adott víztest faunájának és az egyes fajok élőhelyének megismerése. Célunk, hogy átfogó ismereteket szerezzünk a mecseki források és kisvízfolyások kérész, álkérész faunájáról, illetve tegzes lárva előfordulási adatokkal egészítsük ki az eddigi ismereteket. Anyag és módszer A faunisztikai gyűjtéseket 2009 márciusában, áprilisában és májusában végeztük számos mecseki forrásban és kisvízfolyásban, 32 mintavételi helyen: 01. Baranya-patak (Mánfa), 46°09'35.70", 18°16'27.90", BS 81; 02. Barlangkifolyó, Abaligeti-barlang (Abaliget), 46°08'12.63", 18°06'58.54", BS 71; 03. Bodai-vízfolyás (Boda), 46°05'12.10", 18°03' 13.90", BS 70; 04. Bükkösdi-víz (Hetvehely), 46°08'21.54", 18°03'29.68", BS 71; 05. Cirkó-forrás, Petnyák-völgy (Mánfa), 46°08'35.40", 18°12'47.92", BS 81; 06. Cserdivízfolyás, Bodai-őrház (Cserdi), 46

o04'54.10",18°00'55. 70", BS 60; 07. Cserkész-forrás, Nagy-Mély-völgy (Mánfa), 46°08'56.73", 18°12'38.08", BS 81; 08. Etelka-forrás, Réka-völgy (Pécsvárad), 46°1135.74", 18°23'25.57", BS 91; 09. Ferde-vízesés, Óbányai-völgy (Óbánya), 46°12'48. 13", 18°22'58.79", BS 92; 10. Hidasi-völgy (Hosszúhetény), 46°12'29.70", 18°21'04.70", BS 92; II. Hidasi-völgy (Komló), 46°H'39.10", 18°19'03.80", BS 91; 12. Kánya-forrás, Nagy-Mély-völgy (Pécs), 46°08'05.16", 18°12'43.75", BS 81; 13. Nagy-Mély-völgy (Mánfa), 46°08'48.50", 18°12'42. 19", BS 81; 14. Nagy-Mély-völgy 1 (Pécs), 46°08'38.24", 18°12'40.59", BS 81; 15. Nagy-Mély-völgy 2 (Pécs), 46° 08'20.63", 18°12'44.85", BS 81; 16. Nyáras-patak (Abaliget), 46°07'54.32", 18°06'28.66", BS 71; 17. Óbányai-völgy (Óbánya), 46

013'9.55", 18°23'55.17", BS 92; 18. Ól-völgy (Szászvár), 46°15'48.70", 18°22'02.00", BS 92; 19. Petnyák -völgy, Páfrányos (Mánfa), 46°08'29.07", 18°13'23.80", BS 81; 20. Petőczi-árok (Kővágótöttös), 46°06'59.90", 18°05' 55.50", BS 71; 21. Petőczi-árok 1 (Bakonya), 46°07'11.27", 18°04'15.10", BS 71; 22. Petőczi-árok 2 (Bakonya), 46°07' 16.60", 18°03'42.20", BS 71; 23. Réka-völgy (Pécsvárad), 46° 11'48.60", 18°23'42.85", BS 91; 24. Réka-völgy 1 (Mecseknádasd), 46°13'12.94", 18°25'54.04", CS 02; 25. Rékavölgy 3 (Mecseknádasd), 46°13'02.86", 18°25'45.08", CS 02; 26. Sín-gödör (Hosszúhetény), 46°12'36.99", 18°18'42. 09", BS 92; 27. Vár-völgyi-patak, Iharos-kút (Magyaregregy), 46°13'21.90", 18°20'06.80", BS 92; 28. Vár-völgyipatak, Máré-forrás (Magyaregregy), 46°13'39.98", 18° 19' 19.39", BS 92; 29. Vár-völgyi-patak, Pásztor-forrás (Vékény), 46°13'03.85", 18°21'27.08", BS 92; 30. Vár-völgyipatak, Textiles-forrás (Magyaregyregy), 46°13'49.90", 18° 18'51.80", BS 92; 31. Vízfő-forrás (Orfü), 46°08'20.66", 18°09'41.92", BS 81; 32. Völgységi-patak, Takanyó-völgy (Komló), 46°11'22.83", 18°19'19.16", BS 91. A mintavételeket a vízben lévő kövek és fatörzsek felületéről egyeléses kézi gyűjtéssel, valamint az üledékből „kick and sweep" módszerrel végeztük, melyhez 0,5 mm lyukbőségű szitaszövetből készített kézihálót használtunk. A kérészek és álkérészek faj színtű azonosítását Andrikovics és Murányi (2002), Bauernfeind és Humpesch (2001), Eiseler (2005), Krno (2004), Zwick (2004) munkái alapján Deák Csaba végezte. A tegzeseket Waringer és Graf (1997) munkája alapján Móra Arnold határozta. Eredmények A vizsgálatok során összesen 42 taxon előfordulását regisztráltuk, melyek csoportonkénti eloszlása: 10 Ephemeroptera, 7 Plecoptera, 24 Trichoptera (/. táblázat). A leggyakoribb fajok közül az Electrogena ujhelyii 29, a Baetis rhodani 18 és a Chaetopteryx cf. fusca 19 mintavételi helyről került elő. Értékes eredmény az igen ritka Metreletus balcanicus kérész, illetve a Nemoura sciurus és az Isoperla tripartita álkérész fajok előfordulása, melyek közül az első kettőnek korábbi mecseki előfordulása nem ismert. A tegzesek közül a Völgységi-patak felső szakaszairól kerültek elő egy Synagapetus faj lárvái, amelyek Waringer és Graf (1997) kulcsa alapján a S. iridipennis/moselyi fajpárhoz tartoznak. A két faj lárváinak morfológiai bélyegek alapján való elkülönítése problematikus; az irodalmi adatok alapján a Mecsekben gyakori S. moselyi előfordulása valószínűsíthető, de nem kizárt az eddig csak a Bükkből ismert S. iridipennis előkerülése sem (vő. Nógrádi és Uherkovich 2002). A kérdés eldöntéséhez további intenzív gyűjtőmunka és a lárvák kinevelése szükséges. A Stenophylax meridiorientalis faj lárvája nem ismert, ugyanakkor a gyűjtött lárvák nem hasonlítanak egyik rokon fajéhoz sem (S. permistus, S. vibex). Feltehetőleg a 5. meridio-