Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.

98 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 6.. SZ. Megállapítható, hogy a vízmélység függvényében az egyes vizsgált víztestek hőmérsékletei (7. ábra) között nincs jelentős eltérés. A felszínen minden víztestben ma­gasabb hőmérséklet uralkodik, mely lefelé haladva foko­zatosan csökken. A vegetációperiódus végére az alsó és a felső vízrétegek hőmérsékletének kiegyenlítődése fi­gyelhető meg (2. táblázat). A mérések során a legkisebb változást a pH esetében tapasztaltuk (7. ábra). A mért értékek minden vizsgált víztestben és minden alkalommal a közel semleges-eny­hén lúgos tartományba estek (pH: 7,0-8,4) és sem az e­gyes mintavételi helyeken belül, sem az egyes mintavé­teli pontok között nem mértünk jelentős különbséget. A vízfenék irányába haladva a pH értékek kismértékű csökkenése tapasztalható (7. táblázat). A vizsgált víztestek oldott O2 tartalmát (7. ábra), ill. oxigén-telítettségét összehasonlítva megállapítható, hogy összességében a Tisza-menti holtmedrek nyíltvizes terü­letei oxigénben jól ellátottak, az oxigén mennyisége a vízmélység függvényében, a vízfenék felé haladva foko­zatosan csökken (7. táblázat). A Három-ágú holtmeder­ben tapasztalt oldott O2 tartalom változása a Hordódi­Holt-Tiszához hasonlóan alakult, a vegetációperiódus ki­teljesedett időszakában az oxigéntartalom a mélység nö­vekedésével lendületesen csökkent, mely a Szartos eseté­ben is jól megfigyelhető. A Nagy-morotva vizében a vizsgált időpontok mindegyikében kedvező oxigénszin­teket mértünk, az oxigéntelítettség értéke 14 % vagy jó­val afeletti volt minden esetben, annak ellenére, hogy mélysége a Hordódi-Holt-Tiszával mutat hasonlóságot. A víz a fenék régióig oxigénnel jól ellátott, de a mérési i­dőpontok közötti különbségek az előzőekhez hasonló trendet mutattak. A júliusi értékek hasonló tendenciákat mutattak, mint az előző hónapban. Az októberi felmérés eredményei kiválóan demonstrálják a mérsékelt övi (di­miktikus) állóvizekre jellemző őszi teljes felkeveredés állapotát, amikor a sekély vizek víztömege minden jel­lemző sajátosság tekintetében lényegében a teljes vízosz­lopban kiegyenlítődik. A Rakamaz-Tiszanagyfalui Nagy-morotva oxigénház­tartását elemezve elmondható, hogy a morotva nyíltvizes területein összességében a vegetációperiódus teljes idő­szakában oxigénnel jól ellátott víztömegeket találunk, a­zonban a morotva azon részén, ahol nem volt kotrás (034), a meder legmélyebb pontján az oldott oxigén tar­talom a nullához közelített. A júliusi görbék lefutása há­rom mintavételi hely esetében lényegében hasonló ten­denciát mutat, mint az előző hónapban, de a Tiszanagy­falu felőli rész 039-es mintavételi helyén egészen a víz­fenékig szinte alig következik be oldott oxigén tartalom csökkenés. Ennek oka, hogy a mintavétel alkalmával működött a szivattyútelep, s a mérés során a Tiszából be­áramló víz kiegyenlítette a felszíni és fenék közeli vízré­tegek közötti különbségeket. A helyszínen mért háttérváltozók mérési eredményei alapján elmondható, hogy a Rakamaz-Tiszanagyfalui Nagy-morotva medrének nyíltvizes részein a nyári idő­szakban, amikor a vízkivétel és a vízpótlás gyakorlatilag folyamatos, két egymástól jól elkülöníthető víztest alakul ki, aminek választóvonala éppen a vízkivételi mű. A mo­rotva Rakamaz felőli oldalán kialakuló pangó vizes álla­pot magasabb sótartalmú víztömegek kialakulásához ve­zet, míg a Tiszanagyfalu felőli oldalon, a Tiszából folya­matosan érkező víztömegek sóban kimutathatóan szegé­nyebbek (Tóth és mtsai., 1998). Az őszi időszakban, a­mikor az intenzív vízcsere megszűnik, megindul egy erő­teljes kiegyenlítődés. A növényállományokkal borított víztestek esetében az adott vegetáció-periódusra legjellemzőbb állapotokat jú­liusban illetve augusztusban lehet kimutatni (Tóth, 2008), így a felmérések közül munkánkban a Rakamaz­Tiszanagyfalui Nagy-morotva 2009. július 21-i eredmé­nyeit emeltük ki (2. ábra). A kolokánnal borított víztes­tek kivételével minden más esetben elmondható, hogy az oldott oxigén tartalom csökkenése a vízmélység növeke­désével a nyíltvizes víztestekhez mérten jóval intenzí­vebb. A növényállományokat vizsgálva megállapítható, hogy a legkedvezőtlenebb oxigénviszonyok a tündérró­zsával borított vízfelszín alatt találhatók, míg a felszíntől a vízfenék felé történő legintenzívebb csökkenés a mo­csári növényzettel borított részeken volt kimutatható. A súlyommal borított víztestek esetében előzetes várakozá­sunkhoz képest jobb oxigénviszonyok alakultak ki, ami­re magyarázatot adhat az állomány laza szerkezete. A vezetőképesség változásának szemléltetésére a Ra­kamaz-Tiszanagyfalui Nagy-morotván néhány jellemző nyíltvizes mintavételi helyen mért értékeket szeretnénk elemezni (3. ábra). Megállapítható, hogy a vízkivételi műtől Rakamaz felé eső morotvarészen (027, 034) júni­usban és júliusban határozottan magasabb vezetőképes­ség értékeket mértünk, mint a vízkivételi műtől Tisza­nagyfalu irányába eső (036, 039) mintavételi helyeken. Ennek oka, hogy a Rakamazi oldalon pangó víz találha­tó, ami sokkal magasabb sótartalmú, mint a tiszanagyfa­lui morotvarész vize, ahová a vízkivételi mű működése következtében kiemelt víztömeg pótlása a Tiszából szi­vattyúzással történik. Ezekben az időszakokban a morot­va két vége között e tekintetben van a legnagyobb kü­lönbség. Az októberi mérési eredmények minden esetben jelen­tősen megnövekedett vezetőképesség értékeket mutat­nak, ami jelzi, hogy a Tiszából történő vízutánpótlás megszüntetése az egész morotvában megemeli a vezető­képesség értékét. A növekedés a Tiszanagyfalu felőli rész esetében látványosabb, de még ebben az időszakban is fennmarad a morotva két vége közötti jelentős különb­ség._ Összefoglalás Összességében megállapítható, hogy a mért fiziko-ké­miai mutatók tekintetében 2009-ben a vizsgált holtmed­rek mindegyikében megfelelő ökológiai állapotok ural­kodtak. A Rakamaz-Tiszanagyfalui Nagy-morotva eseté­ben elmondható, hogy a kotort és nem kotort víztestek állapota között jelentős különbségek vannak, ugyanakkor a Tiszából időszakosan érkező vízutánpótlás alapvetően meghatározza a Tisza víz által érintett mederszakasz fizi­ko-kémiai tulajdonságait.

Next

/
Thumbnails
Contents