Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.

86 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 6.. SZ. baktériumok közé tartozik (Tsukamura, 1984). A M. austro­africanum faj törzseiről leírták, hogy szennyezett területek bioremediációjában játszhatnak fontos szerepet. Bár a Micromonospora nemzetség tagjait régóta nagy számban tenyésztik ki bázikus és semleges kémhatású tala­jokból ( Jensen, 1930; 1932), mégis jellegzetes előfordulási helyüket az édes és sós vizek jelentik. Munkánk során a M. fulvoviolaceus, M. yulongensis, M. auratinigra, M. endoli­thica, M. narashino és a M. purpureochromogenes fajok képviselőit csupán a forráskrátertől távolabb eső (H3) min­tavételi pontról sikerült kimutatnunk, ami feltehetően az ál­landóbb körülmények preferenciájából adódhat. Mint haté­kony cellulóz-, lignin- és kitinbontók, alapvető szerepet tölthetnek be a vízi környezetek anyagforgalmi folyamatai­ban (Erikson, 1941). A Kocuria nemzetséget Stackebrandt és munkatársai hozták létre 1995-ben a korábbi Micrococ­cus nemzetség felosztása során. A H3F minta kivételével mindenhonnan kitenyésztett hévízi-tavi törzsek a Soroksá­ri-Dunaágban élő keskenylevelü gyékény rizoplánjából leírt K. palustris és K. rhizophila (Kovács és mtsai, 1999), vala­mint a K. carniphila fajok szekvenciáival mutattak nagy ha­sonlóságot. A hévízi-tavi törzsek között kizárólag a kráterhez köze­lebb eső (H4) mintavételi helyről kerültek elő a kisebb a­rányban előforduló aktinobaktériumok. A felszíni mintából a Gordonia, a Williamsia, a Rhodococcus, a Brachybacteri­um, a Curtobacterium, a Microbacterium, és a Streptomy­ces, a mélyebb mintából a Brevibacterium és a Friedmani­ella nemzetségek egy-egy fajának képviselőit azonosítottuk. A Streptomyces nemzetségbe tartozó fajok közül számos hatékony antibiotikum termelő képessége folytán már rég­óta gyógyszeripari felhasználás alatt áll (Hinorouchi, 2007). A kivont közösségi DNS-el végzett PCR alapú hosszhe­terogenitás vizsgálat (LH-PCR) során kapott közösségi ujj­lenyomat alapján a felszíni minták egymáshoz rendkívül ha­sonlónak mutatkoztak egy kiugróan domináns és 11 kevés­bé jelentős csoporttal. A H3-as mintavételi pontról szárma­zó mélyebb minta közösségszerkezetének vizsgálata során is a felszíniekhez hasonló mintázatot kaptunk. Taxonómiai­lag a legdiverzebb közösséget a H4M minta mutatta. 100% 80% 60% 40% 20% 0% Bacteria Nitro spirae Deferribacteres Chloro flexi S-Proteobacteria y-Proteobacteria ß-Proteobacteria Cyanobacteria A klónkönyvtárak elemzése során a klónok inzerthossz megoszlásának figyelembevételével sikerült néhány domi­náns csúcshoz tartozó nagyobb filogenetikai csoportot azo­nosítanunk. A felszíni mintákban látható legerősebb, és minden mintában megjelenő csúcs a Cyanobacteria törzsnek volt megfeleltethető, melynek képviselői a jól megvilágított üledékfelszínen mindkét mintavételi ponton tömegesen vol­tak jelen, de a partközeli (H3) minta mélyebb üledékében is jelentős arányban előfordultak. Az anoxikus fotoszintetizáló prokarióták körébe tartozó, de mixotróf anyagcserére képes Chloroflexi törzs képviselőit is azonosítottuk, melyek szin­tén a felszíni mintákban mutattak tömegesebb megjelenést, de a mélyebb mintákból is kimutathatók voltak. A Bacteroidetes és a 5-Proteobacteria csoportok képvise­lői is mind a négy mintában előfordultak, de a mélyebb üle­dékrétegből származó mintákban nagyobb arányban, mint a felszíniekben. Ennek hátterében feltehetően a Bacteroidetes törzsbe és a S-Proteobacteria altörzsbe tartozó szervezetek többségében szigorúan anaerob, pl. szulfát vagy vas légző anyagcsere képessége húzódik meg. Egy csúcs csak a krá­terhez közeli mélyebb (H4M) mintában fordult elő, amit ed­dig tenyésztésbe még nem vont és így leírt fajjal egyáltalán nem rendelkező OP8-as jelzésű filogenetikai leszármazási ághoz (Candidate Division) tartozó szekvenciák alapján a­zonosítottunk. A H4M, H3M és H3F mintákból kivont közösségi DNS­ből mintánként 288, 192 s szintén 192 tagú klónkönyvtárat hoztunk létre, melyeket 150, 125 ill. 159 csoportba sorol­tunk. Az egynél nagyobb taglétszámú ARDRAcsoportok re­prezentánsainak bázissorrend elemzését mindhárom esetben elvégeztük. A klónok filogenetikai hovatartozását három különböző adatbázis (BLAST, EzTaxon, ARB Silva) fel­használásával értékeltük, s a nagyobb filogenetikai csopor­tok megoszlását mutató diagramokat (1. ábra) az ARB Sil­va által kapott eredmények figyelembevételével készítettük. A H4M minta 42 taggal legdominánsabb ARDRA cso­portja a legnagyobb szekvencia egyezést egy OP 8 jelzésű, eddig tenyésztésbe még nem vont képviselőket tartalmazó leszármazási ággal mutatta (1. ábra), amely ezen kívül még 9 - köztük 24 képviselővel a második legnagyobb - csoport tagjait is magában foglalta. Nitro spirae Verrucomicrobia Deferribacteres Spirochaetes Cnlorobi Chloroflexi S-Proteobacteria Y-Proteobacteria ß-Proteobacteria Bacteria OP8 Cyanobacteria Acidobacteria Nitro spirae Chloroflexi S-Proteobacteria Cyanobacteria IDF H3M H4M 1. ábra. A Hévízi forrástó üledékmintáiból létrehozott klónkönyvtárak klánjainak filogenetikai rokonsága

Next

/
Thumbnails
Contents