Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.

82 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 6.. SZ. Októberben (4/F ábra) a biomassza értékek nagy vertikális különbséget mutattak a vízoszlopban. A legnagyobb biomassza érték 1 méteren volt megfigyelhető. Cryptomonasok (Y) és Fragilaria fajok (MP) dominanciája volt a jellemző. A Hőmérséklet (°C) 0 5 10 15 20 25 30 35 B Hőmérséklet ( C) 5 10 15 20 25 30 35 0 20 40 50 80 100 120 140 RTR C Hőmérséklet ("C) 0 5 10 15 20 25 30 35 20 40 60 80 100 120 140 RTR D Hőmérséklet (°C) 0 5 10 15 20 25 30 35 20 40 60 80 100 120 140 RTR t Hőmérséklet (°C) F I

I 5 10 1.5 20 2.5 30 3

.5 0 *« I 6-E23 20 40 60 80 100 120 140 RTR Hőmérséklet (°C) § 10 15 2

0 25 3,0 35 20 40 60 80 100 120 140 RTR G _ Hőmérséklet (°C) 0 I

2 5 4 5 1.0 15 20 25 30 35 ti • • 500 400 300 200 100 0 maj RTR 2. ábra. A hőmérséklet és az RTR értékek vertikális profilja 200 7-ben Decemberben (4/G ábra) a holtág teljesen kevert állapota ellenére is mutattak az algák vertikális különbségeket. A legnagyobb biomasszát 1 és 4 méteren mértük. A teljes vízoszlopban az A kodon (Urosolenia longisetá) dominált. Jelentősebb biomasszával a Peridinium bipes (L

0) is előfordult a felsőbb rétegekben. Összefoglalás Vizsgálataink igazolták, hogy a holtág típusú állóvizek stabilan rétegződhetnek. Az RWCS maximális értéke más tavakéval összehasonlítva (Lake Stechlin 350 (Padisák és mtsai. 2003), Lake Aranico 27 (Barone and Naselli-Flores, 1994), Kecskészugi-Holt-Körös 230 (Grigorszky és mtsai. 2000)) igen magasnak mondható (587) a Malom-Tisza holtág esetén. Ennek vélhető oka az, hogy a mintavételt megelőző néhány héten 30°C felett volt a levegő és a felszíni víz hőmérséklete. 3. ábra. R W

CS értékek változása 2007-ben Elsősorban azon kodonok fajai L

0, SI, X3, Y mutattak jelentős vertikális különbséget, melyek valamilyen módon (ostor, gázvakuolum segítségével) aktívan képesek mozogni a vízoszlopban. E szervezetek dominánsak voltak az epilimnionban (4. ábra). A hosszú tüskékkel, nyúlványokkal rendelkező szervezetek is képesek hosszabb ideig a felsőbb rétegekben maradni, mint az Urosoloenia longisetá (A), mely a téli, felkeveredett időszakban mutatott vertikális különbséget. A hőrétegződés jelentős különbségeket eredményezett az algák vertikális eloszlásában. Annak megállapításához, hogy e különbségeket mely faktorok okozzák (pl. epilimnion illetve az eufotikus zóna mélysége, kémiai paraméterek) további vizsgálatok szükségesek. Köszönetnyilvánítás Köszönetünket fejezzük ki Czuczor Gergelynek, Németh Ildikónak, Török Péternek. Munkánk a TIKTVF és a Bolyai János ösztöndíj támogatásával készült. Irodalom Abonyi, A., Krasznai, E., Borics, G., Várbíró, G. Grigorszky, I., Tóthmérész, B. és Padisák, J. 2009: Két Tisza-menti holtág rétegződési sajátságai. Hidrol. Közi. In press Barone, R. and L. Naselli-Flores 1994: Phytoplankton dynamics in a shallow, hypertrophic reservoir (Lake Arancio, Sicily). Hidrobiológia 289 (1-3): 199-214 Grigorszky, I, S. Nagy, L. Krienitz, K T Kiss, MM Hamvas, A. Tóth, G. Borics, C. Máthé, B. Kiss, G. Borbély, G. Dévai & J. Padisák 2000: Seasonal succession of phytoplankton in a small oligotrophic oxbow and some consideration to the PEG model. Verh. Int. Ver. Theor. Angew. Limnol. 27: 152-156. Grigorszky, I., J. Padisák, G. Borics, Cs. Schnitchen & G. Borbély 2003: Deep chlorophyll maximum by Ceratium hirundinella (O. F. Müller) Bergh in a shallow oxbow in Hungary. Hydrobiologia 506509: 209-212. Kalff, J. 2002: Limnology: inland water ecosystems, Prentice Hall, Upper Saddle River, New Jersey, pp. 592 Opticount 2008: http://science.do-mix.de/software_opticount.php. Padisák, J., W. Scheffler, P. Kasprzak, R. Koschel & L. Krienitz 2003: Interannual variability in the phytoplankton composition of Lake Stechlin (1994-2000). Arch. Hydrobiol. Spec. Issues Advanc. Limnol. 58: 101-133. Padisák, J., I. Grigorszky, G. Borics & E. Soróczki-Pintér 2006: Use of phytoplankton assemblages for monitoring ecological status of lakes within the Water Framework Directive: the assemblage index. Hydrobiologia 553: 1-14. Padisák J., L.O. Crosetti & L. Naselli-Flores 2009: Use and misuse in the application of the phytoplankton functional classification: a critical review with updates Hydrobiologia, DOI 10.1007/sl0750-0089645-0. Reynolds, C.S., V. Huszár, C. Kruk, L. Naselli-Flores & S. Melo 2002: Towards a functional classification of the freshwater phytoplankton. J Plankton Res. 24: 417-428. Teszámé, N. M., K. Márialigeti, P. Végvári, E. Csépes & I. Bancsi 2003: Stratification analysis of the Óhalász Ox-bow of the River Tisza (Kisköre Reservoir, Hungary) Hydrobiologia 506/509: 37-44. Utermöhl, H. 1958: Zur Vervollkommnung der quantitativen Phytoplankton-Methodik. Mitt. Int. Ver. Theor. Angew. Limnol. 9: 1-38.