Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.

39 Mr 2000 • &9HHBBHSÍ SälllBl bmnd ^h,,,,,,,^ ; llllalH 1782-84 1834 1882-87 1901 1925 1970 2008 • Eupotamon A C Eupotamon B • Parapotamon A ;;; Parapotamon B • Plcsiopotamon I. ábra. A szigetközi Duna-szakaszt jellemző akvatikus élőhelyek területi kiterjedésének történelmi változása Az 1886. és 1896. között végrehajtott középvízi szabályozás keretében, a hajózási akadályok mérséklésére alakították ki a 300-380 m széles, csatornaszerű főmedret, amelynek partvonalát a középvíz magasságáig érő kőburkolattal stabilizálták (Károlyi 1973). A beavatkozás eredményeként csökkent az eupotamon típusú ágak aránya, és jelentősen nőtt a parapotamon-A és -B típusú élőhelyek kiterjedése. Az 1899-től 1940-ig megvalósított kisvízi szabályozás során a mellékágak felső kiágazásainak elzárásával akadályozták meg a kisebb vízhozamok mellékág-rendszerek irányába történő elfolyását (Károlyi 1973), ami a parapotamon -B típusú élőhelyek arányának további növekedését és dominanciáját eredményezte. 1992-től, a bősi vízlépcső üzemeltetésével a Duna vízhozamának mintegy 80 %-át a vízerőmű 29 km hosszú üzemvíz-csatornájában kerül levezetésre. Az elterelés következtében 2-3 m csökkent a vízállás a felső-szigetközi mellékágakban, ezért szükségessé vált a mellékág-rendszer mesterséges vízpótlása. A hullámtéri vízpótló-rendszer kiépítésekor lezárták mellékág-rendszer torkolatait a főág irányába, és folyamatos vízbetáplálást biztosítanak a főág felső duzzasztott szakaszáról. A kárenyhítő beavatkozás eredményeként a mellékágak többségében állandó vízáramlás alakult ki, ezért lényeges: nőtt az eupotamon-B típusú ágak aránya, a parapotamon-B típusú élőhelyek dominanciáját megszüntetve. A szigetközi hullámtéren jelenleg 50 % az eupotamon -A, 28 % az eupotamon-B, 4 % a parapotamon-A, 13% a parapotamon-B és 5 % a plesiopotamon típusú élőhelyek aránya. A 19. század végétől megvalósított átfogó vízügyi beavatkozások a vizes élőhelyek területi kvantitatív mutatói mellett az élőhelyek kvalitatív sajátosságait, továbbá az élőhelyek dinamikáját meghatározó hidrológiai és morfológiai folyamatokat is megváltoztatták napjainkra: A főágban a szabályozások során létrehozott part menti párhuzam- és terelőművek jelentősen átalakították a partvonal morfológiai alakzatait, korlátozva a meder laterális erózióját, vándorlását, a kavicszátonyok kialakulását. A hordalék-lerakódást és gázlóképződést korlátozó beavatkozások, valamint az osztrák vízlépcsők hordalék-visszatartó hatása miatt kialakult hordalékhiány a főág intenzív beágyazódását indította el, a kis- és középvízi vízállások csökkenő trendjét eredményezve. A mellékágakban épített keresztgátak fragmentálták a medrek hosszirányú átjárhatóságát a kisvizes időszakokban, és a meder esésének csökkentésével mérsékelték a vízáramlás sebességét, továbbá a mederanyag szemcseméretét meghatározó csúsztató feszültséget. A vízáramlás és a csúsztató feszültség mérséklődésével intenzívebbé vált a finom üledék (iszap) felhalmozódási folyamata, ami elősegítette a makrofita állományok megtelepedését a mellékágak egyes szakaszain. A bősi vízlépcső üzemelésével számottevő mértékben csökkent a Szigetközbe érkező vízhozam, így a mellékág-rendszerekben megemelt és kismértékben ingadozó vízállások mellett számos helyen, különösen a partok mentén fokozódott a finom üledék felhalmozódása. A kavicsos aljzatot lefedő iszapréteg korlátozza a felszíni víztest és az aquifer közötti vertikális kapcsolatot. A célállapot meghatározása A szigetközi Duna-szakasz hidro-morfológiájának és árterének referencia viszonyai vázlatosan leírhatóak az átfogó folyószabályozásokat megelőző időszak néhány térképének elemzésével. A történelmi változások ismerete stabil hátteret biztosít a VKI szerinti biológiai minősítő elemek, továbbá a folyó-ártér ökoszisztéma helyreállítását értékelő szempont-rendszer referenciáinak értelmezéséhez is. Az elérendő ökológiai célállapot körvonalazásakor hangsúlyozni kell a hidro- és morfodinamikai folyamatok helyreállítását (2. táblázat), különösen a vízállás ingadozása, a vízáramlás tér- és időbeli változatossága, valamint az eróziós és szedimentációs folyamatok vonatkozásában. A vízjárás, illetve az árhullámok fontos szabályzó szerepet játszanak az élőhelyek szukcessziójában és megújulásában, továbbá a növényzet fejlődésében. Az árhullámok megszűntetése az élőhelyek ártéri karakterének eltűnését eredményezi. A 2. táblázatban összefoglalt környezeti célkitűzések megfelelnek a VKI-ban (V. függelék) meghatározott hidro-morfológiai minősítő elemek követelményeinek. A felsorolt célkitűzések elérését azonban korlátozhatja a Duna hasznosítása, különösen a bősi vízlépcső üzemeltetésével összefüggő vízmegosztás és a Felső-Duna belépcsőzésének következményei. 2. táblázat. A szigetközi Duna-szakasz hidrológiai és Paraméter Célállapot Vízjárás és évszakos dinamizmusa A vízjárás évszakos változása a vízgyűjtő természetes lefolyását tükrözi Vízállás változása A vízállás ingadozása egész évben jelentős, a napi ingadozás mérsékelt Hordalékszállítás A vízhozam lehetővé teszi a tényleges hordalékszállítást Meder fejlődése A morfodinamika lehetővé teszi az élőhelyek szukcesszióját és megújulását, új vízterek és szigetek kialakulását. Hossz-, oldalirányú és vertikális konnektivitás Nagymértékű hossz- és oldalirányú konnektivitás, fokozott vertikális konnektivitás 3. táblázat. A szigetközi Duna-szakasz vizes élőhelyeihez Vizes élőhelyek Célállapot Eupotamon A & B Állandóan áramló ágak dominanciájának tartós fennmaradása, közel természetes vízjárással, kiterjedt partvonallal és ökoton szerkezettel, kavicsos aljzattal és jó aquifer kapcsolattal. Biodiverzitás megőrzése: rheofil fajok nélkülözhetetlen élőhelye Parapotamon A & B Az áramló ágakkal állandó kapcsolatban álló mellékágak tartós fennmaradása, konnektivitásuk javulása, kiterjedt partvonallal és ökoton szerkezettel, kavicsos-homokos aljzattal és jó aquifer kapcsolattal. Biodiverzitás megőrzése: az eupotamon fauna elemeinek időszakos élőhelye (menedék árhullámok idején, telelőhely, ívó- és ivadéknevelő hely, táplálkozóhely) Plesiopotamon Az áramló ágakkal időszakos kapcsolatban álló holtágak (állandó v. időszakosan kiszáradó) tartós fennmaradása. Fokozott hidromorfológiai folyamatok az élőhely fenntartására a mederből kilépő árhullámok levonulásakor. Biodiverzitás megőrzése: limnofil fajok alapvető élőhelye, jelentős makrofita állományok Paleopotamon Teljesen elzáródott holtágak fennmaradása. Biodiverzitás megőrzése: számos limnofil faj nélkülözhetelen élőhelye, sűrű makrofita állományok Az elérendő ökológiai célállapot meghatározásakor további fontos kérdés az ártéri élőhelyek területi eloszlása és ökológiai funkcióinak érvényesülése, amit döntően a vízjárás évszakosan változó mintázatai alakítanak. Az akvatikus élőhelyek szerkezetére és működésére vonatkozó fontosabb környezeti célkitűzéseket a 3. táblázat összegzi.