Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.
15 tuk. A nehezen meghatározható kovaalga taxonokat scanning elektronmikroszkóppal (HITACHI S 2600-N) is vizsgáltuk. A különböző alzatok közösségeit többváltozós statisztikai módszerekkel hasonlítottuk össze. A főkomponens és a klaszteranalízist (Bray-Curtis, UPGMA), illetve a főkoordináta elemzést (PCoA) a Syn-tax 2000 programmal végeztük (Podani 2000). Eredményeinket „önszervező térkép" módszerrel (SOM) is elemeztük (Kohonen 2001). A karakter fajokat strukturális index (SI) számítással állapítottuk meg. Az ökológiai állapot jellemzésére szolgáló kovaalga-indexeket az OMNIDIA 5.2 (Lecointe et al. 2008) programmal, valamint a magyarországi tavakra kifejlesztett TDIL (Stenger-Kovács et al. 2007) esetében saját fejlesztésű programmal számoltuk. Eredmények és megbeszélésük A kémiai vizsgálatok eredményei alapján megállapítottuk, hogy egyes kémiai változók tekintetében jellegzetes térbeli mintázatok alakulnak ki a tóban. A foszfor és nitrogén mennyisége a Keszthelyi-medencétől a Siófoki-medence irányában csökkenő gradienst mutatott. Ugyanezt tapasztaltuk a fitoplankton a-klorofill tartalmánál is. Emellett az aklorofill tartalom esetében szignifikánsan magasabb értékeket mértünk a déli parton, mint az északin. A főkomponensanalízis eredménye alapján a tóban a fő kémiai meghatározó (driverek) a nitrogén- és a foszforformák jelenléte és a szervesanyag mennyisége tekinthető. A Balaton kovaalga-flórája rendkívül diverz, a 2008. év során a mintákban összesen 289 fajt azonosítottunk. A mintázott alzatokon a fajszám és a diverzitás kis mértékben különbözött, de ez a különbség nem volt szignifikáns. A Balaton leggyakoribb bentonikus kovaalga taxonjai a Achnanthidium minutissimum (Kützing) Czarnecki, Amphora pediculus (Kutzing) Grunow, Cymbella exigua Krammer, Gomphonema pumilum (Grunow) Reichardt & Lange-Bertalot, Navicula cryptotenella Lange-Bertalot, Nitzschia dissipata (Kützing) Grunow, Pseudostaurosira elliptica (Schumann) Edlund, Morales & Spaulding, Staurosira grigorskyi (Pantocsek) Ács, Morales & Ector, és a Staurosira pinnata Ehrenberg voltak. A Cyclotella ocellata Pantocsek, ami a balatoni fitoplankton jellegzetes kovaalgája (Kiss & Padisák 1990), kiülepszik a bevonatba, elsősorban az epipelon és epiliton mintákban ért el nagyobb egyedszámot. A nád és a mesterséges alzat jellegzetes fajai az Achnantidium minutissimum és a Cymbella exigua voltak. A déli parti epiliton minták domináns faja a Staurosira grigorszkyi valamint a Pseudostaurosira elliptica, míg az északi parti kőbevonatban a Staurosira pinnata volt karakterisztikus. A Staurosira grigorszkyi az epifitonnak is karakterfaja, azonban alapvetően csak a déli partról származó mintákban. Az Amphora pediculus és a Gomphonema pumilum mindkét parti epiliton gyakori faj volt, de utóbbi a nádon is az. A különböző alzatok közösségei a statisztikai elemzések alapján jelentősen különböztek. A klaszterelemzés jól mutatja, hogy az epiliton minták az epipelon mintákkal mutatnak hasonlóságot, míg a mesterséges alzat bevonata az epifitonhoz hasonló. (2. ábra). A PCoA és a SOM elemzés 5 csoportra osztotta a mintákat (3. és 4. ábra): az első csoportba (1) a tó déli partján, kőről gyűjtött epiliton és iszapfelszínről gyűjtött epipelon minták, másodikba (2) a déli parti nádról gyűjtött epifiton és mesterséges alzatról gyűjtött perifiton minták, harmadik (3) csoportba az északi parti epifiton és meterséges alzatról gyűjtött perifiton, negyedikbe (4) az északi parti és tóközepi epiliton és epipelon minták, az ötödikbe (5) elsősorban a pelágikus régióból gyűjtött minták kerültek. Az egyes alzatok bevonatának különbözősége mellett a tó két partjának különbözősége is jól kimutatható volt. i iiiíiiytiiiiiiiip^iiigipiiiii^iiif! 2. ábra. A 2008-ban 4-féle alzatról gyűjtött bevonatminták csoportosulása klaszterelemzés során (UPGMA, BrayCurtis). Rövidítések magyarázata az I. táblázatban A minták elsődlegesen az alzat típusa szerint csoportosultak. 3. ábra. A 2008-ban gyűjtött bevonatminták csoportosulása PCoA elemzéssel. Magyarázat a szövegben. Rövidítések jelentése az I. táblázatban SOM térképen. Rövidítések Id. 1 ábra