Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.

15 tuk. A nehezen meghatározható kovaalga taxonokat scann­ing elektronmikroszkóppal (HITACHI S 2600-N) is vizs­gáltuk. A különböző alzatok közösségeit többváltozós statiszti­kai módszerekkel hasonlítottuk össze. A főkomponens és a klaszteranalízist (Bray-Curtis, UPGMA), illetve a főkoordi­náta elemzést (PCoA) a Syn-tax 2000 programmal végeztük (Podani 2000). Eredményeinket „önszervező térkép" mód­szerrel (SOM) is elemeztük (Kohonen 2001). A karakter fa­jokat strukturális index (SI) számítással állapítottuk meg. Az ökológiai állapot jellemzésére szolgáló kovaalga-index­eket az OMNIDIA 5.2 (Lecointe et al. 2008) programmal, valamint a magyarországi tavakra kifejlesztett TDIL (Sten­ger-Kovács et al. 2007) esetében saját fejlesztésű program­mal számoltuk. Eredmények és megbeszélésük A kémiai vizsgálatok eredményei alapján megállapítot­tuk, hogy egyes kémiai változók tekintetében jellegzetes térbeli mintázatok alakulnak ki a tóban. A foszfor és nitro­gén mennyisége a Keszthelyi-medencétől a Siófoki-meden­ce irányában csökkenő gradienst mutatott. Ugyanezt tapasz­taltuk a fitoplankton a-klorofill tartalmánál is. Emellett az a­klorofill tartalom esetében szignifikánsan magasabb értéke­ket mértünk a déli parton, mint az északin. A főkomponens­analízis eredménye alapján a tóban a fő kémiai meghatározó (driverek) a nitrogén- és a foszforformák jelenléte és a szer­vesanyag mennyisége tekinthető. A Balaton kovaalga-flórája rendkívül diverz, a 2008. év során a mintákban összesen 289 fajt azonosítottunk. A mintázott alzatokon a fajszám és a diverzitás kis mér­tékben különbözött, de ez a különbség nem volt szignifi­káns. A Balaton leggyakoribb bentonikus kovaalga taxonjai a Achnanthidium minutissimum (Kützing) Czarnecki, Am­phora pediculus (Kutzing) Grunow, Cymbella exigua Kra­mmer, Gomphonema pumilum (Grunow) Reichardt & Lan­ge-Bertalot, Navicula cryptotenella Lange-Bertalot, Nitz­schia dissipata (Kützing) Grunow, Pseudostaurosira ellipti­ca (Schumann) Edlund, Morales & Spaulding, Staurosira grigorskyi (Pantocsek) Ács, Morales & Ector, és a Staurosi­ra pinnata Ehrenberg voltak. A Cyclotella ocellata Pantocsek, ami a balatoni fito­plankton jellegzetes kovaalgája (Kiss & Padisák 1990), kiü­lepszik a bevonatba, elsősorban az epipelon és epiliton min­tákban ért el nagyobb egyedszámot. A nád és a mesterséges alzat jellegzetes fajai az Achnantidium minutissimum és a Cymbella exigua voltak. A déli parti epiliton minták domi­náns faja a Staurosira grigorszkyi valamint a Pseudostauro­sira elliptica, míg az északi parti kőbevonatban a Staurosira pinnata volt karakterisztikus. A Staurosira grigorszkyi az e­pifitonnak is karakterfaja, azonban alapvetően csak a déli partról származó mintákban. Az Amphora pediculus és a Gomphonema pumilum mindkét parti epiliton gyakori faj volt, de utóbbi a nádon is az. A különböző alzatok közösségei a statisztikai elemzések alapján jelentősen különböztek. A klaszterelemzés jól mu­tatja, hogy az epiliton minták az epipelon mintákkal mutat­nak hasonlóságot, míg a mesterséges alzat bevonata az epi­fitonhoz hasonló. (2. ábra). A PCoA és a SOM elemzés 5 csoportra osztotta a mintá­kat (3. és 4. ábra): az első csoportba (1) a tó déli partján, kőről gyűjtött epiliton és iszapfelszínről gyűjtött epipelon minták, másodikba (2) a déli parti nádról gyűjtött epifiton és mesterséges alzatról gyűjtött perifiton minták, harmadik (3) csoportba az északi parti epifiton és meterséges alzatról gyűjtött perifiton, negyedikbe (4) az északi parti és tóközepi epiliton és epipelon minták, az ötödikbe (5) elsősorban a pe­lágikus régióból gyűjtött minták kerültek. Az egyes alzatok bevonatának különbözősége mellett a tó két partjának kü­lönbözősége is jól kimutatható volt. i iiiíiiytiiiiiiiip^iiigipiiiii^iiif! 2. ábra. A 2008-ban 4-féle alzatról gyűjtött bevonatminták csoportosulása klaszterelemzés során (UPGMA, Bray­Curtis). Rövidítések magyarázata az I. táblázatban A minták elsődlegesen az alzat típusa szerint csoporto­sultak. 3. ábra. A 2008-ban gyűjtött bevonatminták csoportosu­lása PCoA elemzéssel. Magyarázat a szövegben. Rövidítések jelentése az I. táblázatban SOM térképen. Rövidítések Id. 1 ábra

Next

/
Thumbnails
Contents