Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

6. szám - LI: Hidrobiológus Napok: „Új módszerek és eljárások a hidrobiológiában” Tihany, 2009. szeptember 30–október 2.

12 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 6. SZ. lopteryx virgo, Libellula fúlva, Orthetrum brunneum. Ezek mellett az Aeshna isosceles és a Gomphus vulgatissimus nemcsak hazánkban élvez törvényes védettséget, hanem nemzetközileg is nagy természetvédelmi jelentőségű (Móra et al. 2007). Habár a védett fajok listáján nem szerepel, fau­nisztikai szempontból mégis feltétlenül említést érdemel a hazánkban szórványos előfordulású Somatochlora metallica {Dévai et al. 1994). A szitakötő-együttesek térbeli eloszlása A Balaton vízgyűjtőjét földrajzilag három nagy régióra bonthatjuk: északi oldali befolyók, déli oldali befolyók és a Zala vízrendszere. A főkomponens analízis eredményeként azt kaptuk, hogy e három régió vízfolyásai szitakötő-együt­teseik összetétele alapján nem különböznek {l.ábra). Ugya­nakkor két nagy csoportot különíthetünk el a diagramon {l.ábra)-. (1) a gyors áramlású, állandó vízjárású ritrális sza­kaszokat (pl.: Marót-völgyi-csatorna, Szentjakabi-patak, Sárvíz) és (2) a lassú áramlású, vízi növényzettel gazdagon benőtt flebális vizeket (pl.: Lesence, Pogány-völgyi-viz, E­gervíz Szigligetnél). A ritrális szakaszokat a Calopteryx splendens és a Calopteryx virgo, míg a flebális vizeket az Erythromma najas és az Ischnura elegáns pontica dominan­ciája jellemezte. A kanonikus korreszpondencia elemzés alapján csak né­hány változó hatása bizonyult szignifikánsnak a szitakötő e­gyüttesek eloszlására (p<0,05): ezek rendre a hőmérséklet, oldott oxigén tartalom, összes oldott anyag koncentráció és a vízmélység (2. táblázat). A foszfát és ammónium ion tartalom, az aljzat minősége és a partmenti fás vegetáció ugyan befolyásolta a szitakötő­lárvák térbeli eloszlását, de e kapcsolatok nem bizonyultak statisztikailag szignifikánsnak (p>0,05) (2. táblázat). A ka­nonikus korreszpondencia elemzés során hasonló eredmé­nyeket kaptunk: a ritrális és flebális vizek ellentétes pozíciót vesznek fel a diagramon (2. ábra). A ritrális élőhelyek egymáshoz közel kerültek a diagra­mon, és az oldott oxigén, fás partmenti vegetáció és a meso­litál (6 - 20 cm átmérőjű köves) aljzat háttérváltozók pozitív tartományában találhatók (2. ábra). A flebális vizek az e­lőbbi változók negatív, illetve a hőmérséklet az összes ol­dott anyag koncentráció, a homokos aljzat, a vízmélység és az egyéb vízkémiai változók pozitív tartományában helyez­kednek el. 2. táblázat: A CCoA elemzésben szereplő háttér­változók rangsora a közösségekre gyakorolt hatásuk alapján („forward selection") . Kum. var.: kumulatív variancia; var %: az egyes változók százalékos részesedése az összes varianciából (2,43); p-érték: a Monte Carlo permutációs teszt szignifikancia szintje Kód Név kum. var. var. % p-érték T Hőmérséklet 0,46 18,8 0,002 DO oldott oxigén (%) 0,77 13,24 0,012 P04 foszfát ion konc. 1,07 12,82 0,068 TDS összes oldott anyag 1,29 9,4 0,014 MsL aljzat tip. mesolithal 1,6 6,83 0,056 Cll parti vegetáció: fa 1,44 6,41 0,082 FP aljzat típus: FPOM 1,74 5,98 0,082 C17 vízmélység 1,86 5,12 0,052 NH4 ammónium ion konc. 1,97 4,7 0,082 1 Axis 1 0 ' 38,51% 1. ábra: A vizsgált kisvízfolyások osztályozása főkompo­nens analízissel a víztértípusok (felső ábra) és a földrajzi régiók (alsó ábra) szemszögből CD d 12 2 C11 iwk. 16 9 \\ 7 1 \ nn , • \ 8 • U * 1T • 13* 10 15 4 3 NH4P04 C17 I TDS Monte Carlo permutációs teszt: Az összes kanonikus tengely szignifikanciája: F=4,146, p=0,002 -0.6 0.8 2. ábra: A szitakötő fajok, a vizsgált patakok és a mért környezeti paraméterek ordinációja kanonikus korrespon­dencia analízis alapján. Jelmagyarázat: számok - minta­vételi helyek az 1. táblázat alapján; csillagok - fajok; vona­lak - környezeti változók-rövidítést lásd a 2. táblázatban Összefoglalás A Balaton vízgyűjtőjén 20 mintavételi helyen végzett felmérés alapján 22 szitakötő taxon lárvája és/vagy exuviu­ma került elő. Móra és munkatársai (2006) hasonló ered­ményt kaptak a 2006-ban végzett gyűjtések során: 27 Bala­ton környéki kisvízfolyásból 21 szitakötő taxon előfordulá­sát regisztrálták.

Next

/
Thumbnails
Contents