Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

5. szám - Nagy László: Az árvízvédelmi gátak hossza. Nemzetközi összehasonlítás

65 Az árvízvédelmi gátak hossza. Nemzetközi összehasonlítás Nagy László BME Gcotechnikai Tanszék, 1111. Budapest, Műegyetem rp. 3. Kivonat: Kulcsszavak: Egy ország árvízi veszélyeztetettségét sok mérőszámmal tudjuk bemutatni. Ilyenek a gátak hossza, a mentesített ártér területe és az ország területéhez viszonyított aránya, az ártéren élők száma és azok aránya az ország lakosaihoz, a védett gazdasági érték és aránya a nemzeti vagyonhoz, az egyszeri elöntéssel járó kár és annak aránya a GDP-hez, a kockázat nagysága és annak aránya más veszélyforrások kockázatához, a humán veszélyeztetettség, stb. Ezek az adatok viszonylag jól meghatározottak Magyarországra. A fenti adatok közül jelen közlemény a gátak hosszával foglalkozik, árvízvédekezés, védtöltés, árvízmentesítés. Magyarország legnagyobb természeti veszélyforrása az árvíz. Ez az állítás igaz, ha a károkat vesszük viszonyítási alapként és igaz akkor is, ha a védekezési vagy helyreállítási költségeket. Az árvízi veszélyeztetettség megfogalmazásánál Magyarországon többször szerepelt az a definíció, hogy hazánk árvízi veszélyeztetettsége semmilyen más európai országhoz nem mérhető. Ezt az állítást az 1. ábráwal támasztották alá többen is. Bár a forrás megnevezésével problémák voltak, az ábra tartalmi eredetét sikerült kideríteni. Az ábra adatai eredetileg Kvassay Jenő (1900, 1916) munkájában tűntek fel: - „Magyarország ármentesítési munkálatainak párja terjedelemre és fontosságra nézve - nem található. Európa legrégebben töltések közé fogott folyója a Pó. - A folyónak csupán a Ticino és Panaro mellékfolyók közti szakasza tehető párhuzamba a mi ármentesítéseinkkel, mert a Ferrarán alul eső rész már a tenger befolyása alatt áll. A töltések hossza e szakaszon 525 kilométer, a védett terület 700 000 hektár. - A Pó völgye után a legnagyobb ármentesítés Európában a Loire völgyében található. A Loire töltéseinek hossza 483 kilométer, a védett terület 95000 hektár. - Hollandia világhírre tett szert a folyók és tenger elleni védelmi töltéseivel, szivattyútelepekkel egybekapcsolt lecsapoló csatornahálózatával. - Hollandiának egész művelés alatti területe mintegy 2500 000 hektár, tehát sokkal kisebb, mint a Duna és a Tisza völgyében ármentesített és csatomázott terület; ennek valamivel több, mint fele van ármentesítve (mintegy 1300 000 hektár), míg a kiszárított tavak és tengerek területe 85 000 hektárt tesz ki. - Csakis Oroszországban és Amerikában vannak kiterjedésre nagyobb árterületek és mocsarak, azonban ezeknek sem ármentesítése, sem lecsapolása nem áll az intenzivitásnak azon a magas fokán, mint a mi ártereinké. - De nem csupán az képezheti büszkeségét a magyar közgazdaságnak, hogy ily nagy munkálatokat - melyek egy másik honfoglalással mérhetők össze - aránylag alig 50 év alatt, sőt ha szorosan vesszük, alig 30 év alatt végre tudott hajtani, hanem még inkább az a körülmény, hogy mindezt jóformán saját erejéből végezte. Mert habár az állam erkölcsi támogatását az érdekelt birtokosság mindig a legnagyobb fokban élvezte, sőt hellyel-közzel az anyagi segítségtől sem zárkózott el - mégis el kell ismernünk, hogy sehol ily nagyszabású munkát - az államnak kevesebb megterhelésével még nem hajtottak végre, mint minálunk." Ez idő tájt az árvíztől mentesített terület a Duna völgyében 2 165,6 ezer k. hold (1247 383 hektár = 12 473 km\ a Tisza völgyében 4488 ezer k. hold (2 585 103 hektár = 25 851 km

2) Magyarországon 6,65 millió katasztrális hold (3,83 millió ha = 38 300 km

2) volt. „A társulati védtöltések hossza a Duna völgyében 2824 kilométert, a Tisza völgyében 3555 kilométert, együttvéve 6379 kilométert tesz ki." (Kvassay 1916) Kvassay könyvében Hollandia árvízvédelmi gátjainak hossza 1504 km-ben volt megadva. Ezeket az adatokat veszi át Lampl H. 1933-ban írt cikkében (1. ábra), valamint Trümmer A. 1938-ban a Tiszántúl öntözéséről írt könyvében. Ugyanezek az adatok szerepelnek Babos Z. és Mayer L. 1939-ben írt cikkében is. Az eltérés ezen közlemények között csupán annyi, hogy 1920 után a „csonka" Magyarországra vonatkozó adatok szerepelnek, az árvízvédelmi gátak hosszára kb. 4100 km, az árvíztől mentesített területre 4,2 millió k. hold (24200 km

2), de a holland, francia és olasz adatok változatlanul maradtak. Bár a Tisza-völgyi gáthossz adatok kis mértékben emelkedtek az 1932 utáni években a Dél-Borsod-i nyílt ártér védésével, és a Zagyva és Tarna töltések építésével, de a külföldi adatok sértetlenséget élveztek. Lászlóffy W. 1971-ben Lampl Hugóra hivatkozva közli a fenti adatokat, elhagyva a „csonka" szót Magyarország megnevezéséből. A Vízügyi Közleményekben átrajzolva jelent meg ugyanez az ábra 1989-ben (2. ábra), majd változatlanul négy évvel később is

. MAGYARORSZÁG ÉS EURÓPA NEVEZETESEBB ÁRMENTESI'.tJ MUNKÁLATAI ,. A* ,ÍBMKmiSI7K7T TERÜUiTKK KTTOSJünKSr. ttaijyarvrsrtúj o S x hollands . m gar a. AZ ÁRVÉDEU1! TÖLTÉSEK HOSSZA LoLre. -rtflgy 4S3 lun HoUandui ISO*, hm P<U«Hqy 2367ion m •rorjt»ray 66QC k.-r. -EbbOt CsorxHamatjy+nxrrtAij 4ML km • 1. ábra. Magyarország és Európa nevezetesebb ármentesítő munkálatai (Lampl 1933) Még 2000 után is ugyanezek az adatok jelennek meg kritikátlanul elhagyva a hivatkozást, és nem törődve azzal, hogy az előző 100 évben változtak-e az adatok. Olasz kollégák elmondása alapján lehet tudni, hogy az 1951 évi Pó árvíz után több mellékfolyó felső folyásánál meghosszabbították a gátakat. Ezzel nemcsak a gátak hossza, de a megvédett terület is változott. Több holland szerző írásában olvasható (pl. Baars, Van Kempen 2009, Boetzelaer, Schultz 2005, TAW 2000), hogy Hollandiában a gátak hossza 3700 km, amiből 700 km tengerparti védmű, 3000 km pedig árvízvédelmi gát. Ez az adat szerepel egy Hollandia vízgazdálkodásáról szóló cikkben (Csermák-Hajós 1993) is a Vízügyi Közleményekben, de mellé magyarázatként következetesen Kvassay adataiból készült ábra került (2. ábra). Feltételezhető, hogy 100 év alatt a Loire völgyi adatok is módosultak némiképp. Szembetűnőek azonban a változások például Indiában, ahol 1947-ben, az ország függetlenné válásakor