Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

5. szám - Kovács Etelka–Kiss Tímea: Nehézfém bioakkumuláció marosi halakban

54 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 5. SZ. A magas ólomkoncentráció potenciálisan károsíthatja a szennyezett halakat fogyasztókat. Az ólom általános sejtméreg, gátolja az SH-tartalmú enzimeket, zavaija az agyfunkciókat, a vérképző és a kiválasztó szerveket, valamint elraktározódik a csontokban. Az ólom bekerülve a véráramba csontritkulást okozhat, ami különösen veszélyes terhesség, szoptatás és menopauza idején illetve idősebb korban. A vérárammal eljut minden szervbe, így számos betegség kialakulásával hozható összefüggésbe. Az ólom 5. Összefoglalás A vizsgálatunk egyik fo célja az volt, hogy kiderítsük, akkumulálódtak-e és ha igen, milyen mértékben az egyes nehézfémek a marosi halakban, illetve a halak fogyasztása jelent-e környezeti veszélyt a Maros mentén élőkre. Az eredmények rámutattak, hogy nem csak szöveti szinten, de a fajok között is jelentős különbségek adódnak a bioakkumulációban, amelyek visszavezethetők a halak táplálkozásmódjára. A Maros vizében a 1995-2005. időszakban a vizsgált nehézfémek a megengedett határérték alatti koncentrációban fordultak elő. így csekély annak valószínűsége, hogy e fémek bőrön keresztül jutottak be nagy mennyiségben a halak szervezetébe. A Maros hordaléka azonban a vízben mért nehézfém-tartalom többszörösét tartalmazta. Ezért valószínűsíthető, hogy a kiülepedett nehézfémek a táplálékkal kerültek be a halak szervezetébe, ill. a kopoltyún keresztül átáramló hordalékos víz segítségével. A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy minden hal minden vizsgált szövetéből kimutatható volt a cink, a réz, a nikkel, a kadmium és az ólom. A nehézfémek eltérően akkumulálódtak az egyes fajokban, sőt a vizsgálat szerint az egyes szövetekben is. így a vizsgált szövetek mindegyikében legnagyobb mennyiségben a cink volt jelen. A második legnagyobb koncentrációt mutató fémek szövetenként eltérők voltak: míg a májban a réz, addig a kopoltyúban az ólom, az izomban pedig a nikkel volt jelen nagyobb mennyiségben. A nikkel koncentrációja kiegyenlítettnek tekinthető: minden szövetben közel azonos mennyiségben voltjelen, mégis megjegyzendő, hogy az izomban volt a legnagyobb a koncentrációja. A kadmium a májban volt jelen legnagyobb mennyiségben, míg az ólom a kopoltyúban. A fajokban mutatkozó különbségek azzal magyarázhatók, hogy táplálkozásuk eltér, így a táplálék megszerzés helyében is eltérések vannak. A mindenevők - amelyek az aljzatról is táplálkoznak - a táplálék keresése közben felkavaiják az üledéket, így onnan több nehézfém (Cu, Cd és Pb) kerül a kopoltyúlemezeikre, mint a ragadozóknak. Azonban bizonyos mikroszennyezők, mint az ólom, egyértelműen a kopoltyún keresztüljutnak a szervezetbe a legnagyobb mennyiségben, főleg azon fajokba, amelyek felkavaiják az iszapot, így a szennyező anyagok a kopoltyúlemezekre kerülhetnek nagyobb mennyiségben. A nikkel szervezetbe történő bejutásának útvonala nem állapítható meg ezen vizsgálatok alapján. Ezek az eredmények egybevágnak más kutatók adataival, melyek szerint a halak szervezetében elsősorban a kopoltyúban és a májban akkumulálódnak a nehézfémek (Hermesz et al. 2001), valamint az izom- és máj szövet jelentős szerepét emelték ki Dugó és munkatársai is (2006). A máj, mint méregtelenítő szerv a legnagyobb mennyiségben akkumulálta a nehézfémeket, azonban a kopoltyú sem hanyagolható el, mint bizonyos fajoknál fontos bejutási útvonal (Dural et al. 2007). Bármelyik útvonalon jutnak is be a nehézfémek, a vérrel elszállítódnak minden szövethez, így az emberi táplálkozásban fontos izomhoz is. A nehézfémek komoly károsító hatással bírnak az élő szervezetekre. Nagyobb mennyiségben azok pusztulását okozhatják KOVÁCS ETELKA: KISS TÍMEA: a terhesség során eljut a méhbe és bekerül az anyatejbe is a szoptatáskor, károsítva a magzatot éppen akkor, amikor a legsérülékenyebbek Az ólommérgezés fáradékonyságot és rossz közérzetet, valamint hasi diszkomfort-érzést, görcsös hasi fájdalmat és izomgyengeséget. Hosszú távon jelentkezhetnek komolyabb szövődmények, mint toxikus encephalopathia, heveny légzési elégtelenség, toxikus májbetegség és heveny veseelégtelens Környezeti romboló hatásuk különösen azért hosszantartó, mert a vízből kiülepedve adott helyen sokáig szennyeznek. Az üledékben felhalmozódó fémek bekerülnek a táplálékláncba: a vízben lebegő planktonnal, üledéklakó férgekkel, a csigákkal és egyéb táplálékul szolgáló élőlényekkel bekerül a halak szervezetébe, majd a vízi madarakba, illetve az ember szervezetébe is. Különösen problémás az ólom bioakkumulációja, amely felhalmozódik a halak izomszövetében és innen kerülhet nagyobb mennyiségben az emberi szervezetbe. A vizsgált halfajok közül mindegyik izomszövetében meghaladta az ólomtartalom a megengedett egészségügyi határértéket. Az ólom komoly egészségügyi károsító hatással rendelkezik, és csak nehezen ürül ki a szervezetből, így hosszú távon is komoly hatást fejt ki a különböző szervrendszerekre. Irodalom Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség Bancsi L (2000): A Tisza és mellékfolyóinak vízminősége. In: Pálfai I. (szerk.): A víz szerepe és jelentősége az Alföldön. Békéscsaba 118-124. Csanády M. (1971): A hazai felszíni vizek réz és cinktartalma Hidrológiai Közlöny 1971/2,90-92. Csépes E. - Aranyné Rózsavári A - Teszámé Nagy M. - Váriné Szöllösi L (2001): A nehézfém szennyezés során végzett keresztszelvény vizsgálatok eredményei. Hidrológiai Közlöny 81/5-6, 342-345. Dugó G. - La Pera L. - Bmzzese A - Pellicano T. M. - Lo Turco V. (2006): Concentration of Cd (II), Cu (II), Pb (II), Se (IV) and Zn (II) in cultured sea bass (Dicentrarchus labrax) tissues from Tyrrhenian Sea and Sicilian Sea by derivative stripping potentiometry. Food Control 17,146-152. Dural M. - Goksu M. Z. L. - Ozak A A. (2007): Investigation of heavy metal levels in economically important fish species captured from the Tuzla lagoon. Food Chemistry 102,415-421. Fernandes C. — Fontainhas-Fernandes A. — Peixoto, F. — Saigado, M. A. (2007): Bioaccumulation of heavy metals in Liza saliens from the Esmoriz -Paramos coastal lagoon. Portugal Ecotoxicology and Environmental Safety 66,426-431. Hermesz E. - Abraham M. - Nemcsok J. (2001): Tissue-specific expression of two metallothionein genes in common carp during cadmium exposure and temperature shock. Comparative Biochemistry and Physiology Part C 128,457-465. Hum L. - Matschullat J. (2005): A Tisza üledékeinek nehézfém- és arzéntartalma - a 2000. év cianidos és nehézfémtartalmú szennyező hullámainak mérlege. Hidrológiai Közlöny 85/5,4147. Kiss T. - Sipos Gy. (2001): A morfológia és a nehézfémtartalom kapcsolatának vizsgálata a Maros medrében és hullámterén. In.: Ilyés, Z. - Keményfi, R (szerk.) (2001): A táj megértése felé. Debrecen-Eger 63-81. Manutsewee N.-Aeungmaitrepirom W.-Varanusupakul P.-Imyim A. (2007): Determination of Cd, Cu, and Zn in fish and mussel by AAS after ultrasound-assisted acid leaching extraction. Food Chemistry 101,817-824 Szalai Z. (2000): Szennyezőanyagok hatása ártéri környezetre (A Háros-sziget mintaterület példáján). ELTE TTK Természetföldrajzi Tanszék-MTA FKI Szító A - Aranyné Rózsavári A. (2005): Nehézfém felhalmozódás, mint az üledéklakó árvaszúnyog fejők lárváin tapasztalt szervi elváltozások egyik oka a Balatonban. Hidrológiai Közlöny 85/6,131 -134. Szlepák E. (2002): Kis vízfolyások szennyezésének kimutatása környezet-analitikai módszerekkel (a Galga-patak példáján). Hidr. Közi. 82/6,341-347. Tóth L 3. (2002): A tiszai ciánszennyezés: Rendszerszemléletű elemzés 56., 70-73., 83-91. Waijandt J. - Bancsi L (1989): A Tisza és mellékfolyói vizének nehézfémtartalma. Hidrológiai Közlöny 69/2,83-87. A kézirat beérkezett: 2010. április 19-én biologus, biologia-földrajz szakos tanar, a Szegedi Tudományegyetem Biotechnologiai Tanszékén végzi PhD kutatasait PhD, biológia-földrajz szakos tanár. A Szegedi Tudományegyetem Term, Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék docense. Heavy metal bio-accumulation in fishes of River Maros