Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

1. szám - Vita - Vízgazdálkodás duzzasztók nélkül? (Szigyártó Zoltán)

32 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 1. SZ. dárvonulás csúcs időszakában, egy időben 80-100 ezer madár pihenőhelye. így vált továbbá lehetővé az, hogy e víztérben az Alföldről eltűntnek hitt hód is újból megjelenjék. Lényegében ugyanilyen hatása lett annak is, hogy duzzasztók segítségével helyreállították a Kis-Balatont, s megszüntették vízszínének a régi, igen nagy ingadozását. Ennek hatására ezen a helyen is újraéledt a hajdani, mozaikos szerkezetű, és ma már ugyancsak védett élettér. Nőtt a vízi és vizes életterek nagysága. Mindezek következtében e helyen eddig több mint 300 madárfajt figyeltek meg, oly módon, hogy ezek közül mintegy 200 faj itt, helyben is költ. A duzzasztás hatására nőtt azonban az élőhelye a kétéltűeknek, a vízhez kötött hüllőknek, a mikroszkopikus vízi élővilágnak, a vízi gerinctelen faunának (mint a kagylóknak, csigáknak, szitakötőknek, szúnyogféléknek) is. A természeti értékek gyarapodása mellett a megfelelően kiképzett kiskörei duzzasztott víztér lehetőséget adott azonban egy más jellegű, igen fontos természetvédelmi beavatkozásra is. Azzal, hogy 2000-ben - megfelelő üzemrend életbeléptetésével - a Tiszán levonuló cián-szennyezést a duzzasztott víztér mintegy 90 %-ából ki lehetett zárni, az itt bántatlanul életben maradt élővilág is alapja lehetett a Tisza más szakaszain bekövetkező, nem várt, gyors benépesülésnek. Egy újabb példát véve: a Körös-völgy folyói hajdanában volt, hogy teljesen kiszáradtak, s ilyenkor persze az ottani vízi élővilág is teljesen kipusztult. Amióta pedig a Tiszalöki- és a Kiskörei-duzzasztó segítségével a Tiszából jelentős mennyiségű vizet lehet a Körös-völgybe átterelni, s ott további négy duzzasztó védi a kiszáradástól a vizes élettereket, ilyen katasztrófa már nem fenyeget. A duzzasztók tehát helyesen kiépítve és megfelelően üzemeltetve, a vízgazdálkodásban betöltött szerepükkel nem csak az emberi társadalmat szolgálják, de jelentős természeti értékeket is hozhatnak létre s védhetnek meg. Ennyit a duzzasztókról általában, s most lássuk Ön néhány ide vágó észrevételét: Felmerül a kérdés, miként lehetséges, hogy nem tudja, mennyi is az a mintegy 200 millió kilowattóra, melyet ma (vízerő-készletünk alig 2 %-os kihasználtsága mellett!) a hazai vízerőművek nagy átlagban évenként termelnek? Miért nem tudja például azt, hogy a múlt század közepén az éppen elkészült tiszalöki-vízerőmű segítségével lehetett csak Debrecent megfelelő mennyiségű elektromos árammal ellátni? Vagy, ha mindezeket tudja, akkor hogyan írhatta ezt: „Energiát ezek a síkvidéki művek alig-alig termelnek, talán annyit, hogy a gátőrnek nem gyertyával kell világítania éjszakánként." Cikkének a belvízi hajózásról szóló eszmefuttatásáról a Népszabadságban már korábban megjelent egy szakértő véleménye. (Unger Attila: „A tények makacs dolgok" Népszabadság, 2009. április 1.) Ezért e vonatkozásban csak egy további, ide vágó kérdést vetek fel: A Tiszával foglalkozva miért állítja azt, hogy azon, mint vízi úton a szállítás drágább, mint a vasúton szállítás? Az ugyanis szakmai körökben közismert, hogy a közvetlen költségeket tekintve a vasúton szállítás a vízi úton szállításnál mintegy háromszornégyszer drágább. Egy olyan folyó, mint a Tisza esetében pedig az e téren teljesen járatlan nagyközönség tagjain kívül (akik részére a cikk minden bizonnyal készült), ugyan ki hiszi el azt, hogy - ugyanakkora szállítási kapacitást alapul véve - az ilyen folyók mentén kizárólag a hajózás érdekében szükséges ráfordítások többszörösét teszik ki a vasút hasonló költségeinek? Felmerül további kérdésként, hogy a duzzasztómüvekről szólva miért hord össze mindenféle sületlenséget? Például honnét veszi azt, hogy a tiszai duzzasztók létesítésének egyik célja a Tiszántúlon a talajvízszint süllyedésének a megakadályozása? Továbbá a helyenként tapasztalható elszikesedést miért keni rá éppen az öntözés, a belvízlevezetés és a duzzasztók hatására? Csak azért, mert ezeknek közük van a vizimérnökök feladataihoz? Vagy, hogy még az öntözésnél maradjak: Mégis, mit gondol, ha (mint írja) a Tisza vizével való öntözés elszikesíti a talajt, akkor mit is okozhatott hajdanában az, hogy a Tisza árvizei a mélyen fekvő alföldi területeket esetenként hónapokig elborították? Továbbá e szempontból mit eredményezett az, hogy az elmúlt mintegy 100 évben az Alföldet mentesítették a Tisza rendszeres elöntéseitől? Vagy egy külföldi példát véve: mit gondol, hogyan lehetett az, hogy Hollandiában, a tengertől elhódított területeken, az évezredeken keresztül sós tengervízzel átitatott tengerfenékből jó termőtalaj lett? Nem gondolja, hogy az elszikesedés bonyolultabb folyamat annál, mint hogy önmagából az öntözés tényéből rögtön az elszikesedés egyértelmű bekövetkez/ére következtessünk? Végül: Ön, mint jól ismert újságíró miért járatja le magát a legkülönbözőbb végzettségű, egyes ide vágó kérdésekben otthonosan mozgó szakértők széles tábora előtt azzal, hogy újból és újból egy olyan szerteágazó (műszaki, mezőgazdasági, ipari, közlekedési, környezeti és társadalmi) hatásokkal, történelmi tapasztalatokkal szükségképpen számoló szakma ügyeit bírálja, mint a vízügy, amely feladataival, eredményeivel és problémáival kapcsolatban (mint írásából kitűnik) lényegében tájékozatlan? Talán azért, mert a Tisza iránt „megmagyarázhatatlan és mély vonzalom"-mal viseltetik? Erről jut aztán eszembe egy eset, amely a Műegyetemen, a múlt század közepe táján történt: Matematika professzorunk vizsgáztat. Az előtte álló, fíilig vörös hallgató láthatólag sehogy sem tud megbirkózni a kapott kérdéssel. Látva küszködését a professzor végül is némi szánakozással megkérdezi: Mondja Kolléga Úr, miért jött maga mérnöknek? Mert szeretem a matematikát Professzor Úr! Rebegi a hallgató elhaló hangon. Ja, Kolléga Úr - jön rá az eligazító válasz - a szerelem ide nem elégséges! Végül felmerül a kérdés: írásaival kapcsolatban összegyűlt-e már Önnél annyi kedvezőtlen tapasztalat, hogy a továbbiakban változtat eddigi gyakorlatán? így, ha egy szakma munkáját újból bírálni kívánja, szakít-e majd időt arra, hogy előtte - ahogy ezt saját érdeke is megkívánja - a szakma alapfogalmaival, összefüggéseivel, eszközeivel, tényleges helyzetével kellő mélységig megismerkedik, s az olvasókat félrevezetve nem kizárólag a fél-tájékozottságára és az indulataira támaszkodva írja meg észrevételeit? Ugyanakkor e hazában mindenhol (s így a vízügy területén is) számtalan olyanjelenség és gyakorlat van, melyet sürgősen meg kellene szüntetni. így pedig a kitalált hiányosságokkal való foglalkozás helyett a tényleges hiányosságok feltárásával, ostorozásával foglalkozva, az ország helyzetének a javításához újságíróként is nagyban hozzá lehetne járulni! Dr. Szigyártó Zoltán