Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

5. szám - Faludi Gábor–Konyár Zoltán: A Duna és Gemenc történetéből

37 A Duna és Gemenc történetéből 'Faludi Gábor - 2Konyár Zoltán '6500, Baja, Batthyány u.7/ 1, em. - 26500. Baja, Dália u. 9 Kivonat: Európa legnagyobb folyóinak egyike, a Duna közvetlenül és döntően meghatározta magyarországi szakaszának alsó ré­giójában a mellette húzódó terület természeti körülményeit, a gyarapodó összetételében változó lakosság életfeltételeit. A kiszolgáltatottság mérséklődése, a természeti - gazdasági körülmények kedvező változása ebben a veszélyeztetett tér­ségben is jórészt a vízi munkálatoknak volt a következménye. E folyamat 20. század előtti erőfeszítésekkel, eredmények­kel, tapasztalatokkal átszőtt történelmi időszakát mutatjuk be néhány mozaik felvillantásával. Duna, átmetszések, Gemenc, Ferenc-csatornajeges árvíz.. továbbítja, ahol, 82 millió lakos él. Hosszúságát tekintve a világ-ranglista 21. helyét foglalja el. Egyedülálló a világon abban, hogy hosszú útján sok nép, nemzet, nyelv, vallás, kultúra összekötője. Ennek tudható be az is, hogy neve ­gyors, rohanó, féktelen - az érintett népek nyelvében cse­kély módosítással állandósult. A Duna-Majna-Rajna csator­na megnyitásával (1992) az Északi tengert és a Fekete ten­gert összekötő 3500 km-es vízi út rendszer keleti gerince. Folyásiránya, vízhozama kedvező. Kulcsszavak: 1. Bevezető A Duna melletti ember megtelepülése óta ismeri a vizet, figyelte és figyeli állandó mozgását, csodálja harmóniáját, tiszteli erejét. A természetes egyenetlenségek, kilengések mellett is időnként szorongással, de barátságban volt és van a folyam adta éltető, romboló, örömöt-keserűséget egyaránt okozó állapottal. A Duna melletti, a Dunával együtt élő, a Dunát szerető, tisztelő emberek közé tartozunk mi is. 2. A Dunáról A 2850 km hosszú Duna - amelynek Karapancsa a fele­zőjében van, - több mint 800 ezer km 2 terület vizét gyűjti és AKárpát-incdcncc vízrajzi cs domborzati térképe a nagy vízszabályozások előtt A vízszabályozások előtti térkép (1) dokumentálja, hogy az alig tengerszint feletti Kárpát medencében meg­határozó szerepe volt a folyó- és állóvizeknek: tulajdon­képpen az egész medence a Duna vízgyűjtőjéhez tarto­zik. A folyó magyarországi szakasza 1920 óta 417 km, ennek a szakasznak a legdélebbi régiójában van Kara­pancsa, a határtól néhány száz méterre. A medrét, folyási sebességét, vízszintjét, szélességét állandóan változtató-vándorló Duna határozta meg ma­gyarországi alsó szakaszának természetföldrajzi viszo­nyait emberi letelepedésre, megélhetésre alkalmas felté­telekkel (élelem, hal, vad, állattartás, tüzelő, rejtek­hely...). A folyó mederesése Dunaföldvár alatt csökken, a főágról lefüződő kanyarulatok szövevénye jellemzi. Kanyarulatait továbbra is megőrzi, Baja alatt két ágra szakad, és a Mohácsi - szigetet öleli közre. A kanyargás és zátonyosodás miatt kedvezőtlenek voltak a lefolyási és hajózási feltételek. E térségben - időben és magasság­ban - kiszámíthatatlanok voltak az árvizek. A legna­gyobb veszélyt a jégzajlások, jégdugulások, az alacsony gyenge töltések szakadásai okozták. Az árvizeket köve­tően a domborzati viszonyok függvényében a mély fek­vésű területeken állandósultak a víz visszamaradt töme­gei. Belvizek, lápok, mocsarak képződtek. Érdemleges emberi beavatkozás nélkül a területet áthálózó különbö­ző mellékágak, holtágak, lapályok, tavak - engedve a ter­mészet törvényeinek - némileg fékezték az árvizek roha­mait azzal, hogy a kiáramló víztömeg egy részét szétterí­tették. A fölösleget a már meglévő vagy akkor formáló­dó, részben önszabályozó funkciót is betöltő fokok segít­ségével visszavezették, a szükséges és lehetséges víz­mennyiséget visszatartották. A korabeli térképeken a folyó mindkét oldalához köz­vetlenül-közvetetten kapcsolódó vonulat mocsaras, lá-

Next

/
Thumbnails
Contents