Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
5. szám - Gribovszki Zoltán–Kalicz Péter–Szilágyi József: Talajvíz evapotranszspirációs számítása a vízhozamok napi periódusú ingadozása alapján
20 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 5. SZ. időszakban, mikor az evapotranszspiráció elhanyagolható mértékű (ET e n ~ 0) a talaj vízjárás görbe emelkedése kevésbé meredekké és egyenletesebbé válik, a talaj vízkészlet növekedése pedig egyenlő lesz az utánpótlódással (dS / dt = Q ne l.). Az utánpótlódás (Q ne l) ebben az időszakban a növekvő talajvízkészlettel (talajvízszintek) arányosan csökken és a legmagasabb talajvízálláskor, a reggeli, kora délelőtti időszakban éri el minimális értéket. Az előbbiek alapján nyilvánvaló: a talajvízjárás görbéje összegző görbe, ami a talajvíz-utánpótlódás (pozitív tag) és az evapotranszspirációs vízfelhasználás (negatív tag) dinamikus összegződéséből keletkezik (Troxell 1936, Gribovszki et al. 2008a). Mivel csapadékmentes időszakokban a vízfolyások alap-vízhozama általában a talajvíz utánpótlódásból származik, hasonló lefutással (a korábban említett kisebb időbeli eltéréstől most eltekintve) jellemezhető a kisvízfolyások alap-vizhozamában tapasztalható ingadozás is. Vízfolyásmenti zóna 2. ábra. A vízfolyás-menti zóna vízforgalmának sematikus modellje A Gribovszki et al. (2008a) által a talajvíz-forgalom alapján az evapotranszspiráció számítására kidolgozott módszer átalakítható, és kiterjeszthető a völgyfenéki területek vízgyűjtő-szintű talajvíz evapotranszspirációjának meghatározására pusztán a vízhozam-adatok felhasználásával. Az átalakítás alapja a mozgásegyenlet lineáris transzformációval való helyettesítése, amelyet (Loheide 2008) is alkalmazott napon belüli evapotranszdt y dt p ' ° ahol, dSJdt, a vízfolyás-menti zónában (riparian, r) tárolt talajvíz-készlet (S r) változása [L 3T _ 1], S v a vízfolyás-menti területekre jellemző fajlagos hozam az adott időlépcsőben (amely Gribovszki 2009b szerint a pontosabb számításoknál a WT (talajvízszint) és t (idő) függvénye is), Q h a vízfolyásmenti zónába érkező hozam [L T 1], a Q„ a vízfolyás menti zóna talaj vízteréből a vízfolyás medrébe kilépő vízhozam [LV], Qnet-QrQo, a vízfolyás-menti zónába érkező és onnan távozó vízhozamok különbsége [L 3T'], az A ri p=l-2b [L 2] pedig a vízfolyás-menti zóna területe, b a vízfolyásmenti zóna átlagos fél szélessége a vizsgált vízfolyás-szakaszon, / [L] pedig a vízfolyás völgyének hossza, ahol a vízigényes növénytársulások helyet foglalnak. spirációt számító módszerének kimunkálásakor. A lineáris transzformáció a vízgyűjtő-szintű új eljárásnál tulajdonképpen egy vízfolyás-menti zónára felírt lineáris tározó modellként fogható fel. A vízhozamon alapuló új módszer esetében alapegyenletként tehát az egyszerűsített (a talajvíztérre felírt) vízháztartási egyenletet (/), valamint a lineáris tározó modellt (2) vettük alapul. ET g w • A ri p - Q ne t ET^ • A n i np gw np (1) Hogy a vízfolyás-menti zóna talaj vízterébe vizet szállító ún. háttér utánpótlódást (Q n t,,) számíthassuk a vízháztartási egyenletet (/) első lépésben a késő éjszakai - kora hajnali órákra írtuk fel. Ebben az időszakban az általános alakú egyenletből (/) a talaj víz-e vapotranszspiráció ( ETtag kiesik. A napnak ebben a szakában ugyanis az evapotranszspiráció értéke a vízfolyás-menti zónában általában elhanyagolható, tehát -^ = Q-Q 0 = Q n a Oa) Qo a lineáris tározó segítségével a következő alakban írható:
