Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

5. szám - Keve Gábor: Megemlékezés Kiss Györgyről, elhunyta évfordulóján

KP. VE G.: Megemlékezés Kiss Györgyről segítségével nem csak a szakmai körök elismerését vívta ki. Vezetésével több terven is dolgoztak a Duna-Tisza közötti vízátvezetésre (mindmáig megoldatlan kérdés). 1966. október 1-től Dégen Imre áthelyezte és megbízta a pécsi, Dél-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetésével. Itt átszervezési feladatokat, és az új kihívásoknak megfelelő korszerűsítést kellett megoldania. Barcson szakaszmérnökséget, sőt ugyanitt vízügyi szakközépiskolát létesített. Dunai védőművek erősítését, a Dráva közös érdekű szakaszának tervezési és kivitelezési munkáit, kisvízfolyások és csatornák felújítását, tározók tervezését, szennyvíztisztítási fejlesztéseket, szivattyútelepek felújításait irányitotta. Öröklött szembetegségének romlása miatt saját kérésére 1974-ben nyugállományba vonult. Azonban Dégen Imre személyes kérésének eleget téve tapasztalataival még sokáig segített tanácsadóként az Országos Vízügyi Hivatal munkájában, sőt a jugoszláv-magyar vízügyi tárgyalások és a határ menti bejárások során is. Sokoldalúságát jól jellemzi, hogy a vízügyi igazgatói feladatainak ellátása során jutott ideje a társadalmi szervezetek, és azon belül is a sport és a zene (Baján két zenekart is létesített) aktív támogatására. Nemegyszer szellemes verseket-rigmusokat is írt kollegái szórakoztatására. Szakmai pályafutása mellett családapai feladatok is hárultak rá. 1949-ben nőül vette Eke Klárát. Házasságukból két gyermek, Judit (1951) és György (1955) született. Emberi méltóságáról és tisztességéről csak egy mindent eláruló történetet idézek. Amikor egyik gátőre hirtelen elhalálozott, Gyurka bácsi nem hagyta kenyér nélkül az árván maradt családot. Azonnal kinevezte az asszonyt gátőrnek, ami akkor, de azóta sem gyakori a szolgálat életében. Helyes döntése később abban is igazolást nyert, hogy évek múlva ezen egyik árva, Brachna Lajos lett a bajai vízügyi főiskola igazgatója. A leírtakból is kitűnik, hogy rengeteg minden fűződik nevéhez. Főbb munkái összefoglalva a Duna- és a Drávaszabályozáshoz és árvízvédelméhez kötődtek. Tevékeny részese volt a vízügyi igazgatási, államigazgatási feladatok végrehajtásának. Kora minden jelentősebb árvízi védekezésének (Duna: 1954, 1956, 1965; Tisza: 1970; Dráva: 1972) résztvevője, vezetője volt. A magyar-jugoszláv határvízi bizottság állandó tagjaként a kétoldalú vízgazdálkodási együttműködés kialakítása terén is jelentős érdemei voltak. Tevékenységét többször övezte magas megelégedés így többek között birtokosa lett a következő elismeréseknek: Munka Érdemrend, Kiváló Dolgozó, Árvízvédelemért Érem, Munka-érdemrend Arany fokozata. Számos állami és szakmai kitüntetése mellett a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja is volt, amellyel a Társaság a Pécsi Területi Szervezetnél 1966-1974 között végzett eredményes elnöki tevékenységét ismerte el. 2000-ben kapta meg a műegyetemen aranydiplomáját. Tudását, tapasztalatait személyesen és írásain keresztül is igyekezett átadni fiatalabb kollegái számára. Szülei síijához gyakran hazalátogatott Bajára, ilyenkor, ha tehette, benézett hozzám is. Személyes beszélgetéseink hatására született jelen írás, melyhez dr. Faludi Gábor, Fejér László, Görbe Ferenc, ifj. Gyulavári József, dr. Halász Rudolf és Sági Jenő szolgáltattak kiegészítő adatokat. Továbbá a múlt megannyi apró részletet tudtam meg rokonaimtól, régi kollegáimtól is, kik közül sokan sajnos már nincsenek közöttünk. Kiss György 2009. november 18-án bekövetkezett halálával a magyar mérnöktársadalom jelentős személyiségét, méltán mondhatom, egyik ikonját vesztettük el. 2009. december 3-án Pécsen kísértük utolsó útjára az egykori bajai és pécsi vízügyi igazgatót. (Klossy Irén alkotása)