Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

4. szám - Konecsny Károly: A kisvizek főbb hidrológiai statisztikai jellemzői a Berettyó folyón

32 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 4. SZ. F=1346km

2 L=16.5km "0"=94.0m Qm=2.99 m

3/s lanca F=3712 km

2 L=43.4 km "0"=89.38 m Qm=11.1 m

3/s Berettyóújf. II 1686 km

2 82.3 km 102.90 m 6.39 m

3/s Sälard Berettyó >• B I II 404 142.5 177.30 2.71 Marca Barcau • O , a: 1 CD § CD CD c: 'CD Ü_ F= 271 km

2 L= 157.9 km "0"=207.99 m Qm=2.19 m

3/s Nu^falau CD s I. ábra. A Berettyó vízhálózatának és a fő Bályoktól/Balc a Berettyó fokozatosan szélesedő, tölcsér alakú völgye nyugat felé tart a Tiszai Alföld felé, amit Szalárdnál ér el. A Berettyó folyó szétterülő vize táplálta az Alföld hajdan legnagyobb mocsárvidékét, a Nagy-Sárrétet. Vizét új mederbe terelték, töltésezték és Szeghalomnál a Sebes-Körösbe vezették. Egyes szerzők a magyarországi Berettyó szakaszt tekintik a folyószabályozások által leginkább érintett magyar vidéknek (Somogyi 2000, Dóka 1997). A vízszabályozási munkák a Körös és Berettyó 27.500 km~nyi vízgyűjtő területéből több mint 16.000 km~-t érintettek (Dóka 1997). A Berettyó romániai szakaszán jelenleg nincs víztározó, Berettyószéplakon épül egy, viszont az Ér-főcsatorna romániai szakaszán több állandó tározó és vésztározó létesült. Az Ér, a Berettyó legnagyobb mellékvize, amely dél-nyugat irányba folyik és Magyarországon az országhatár alatt mintegy 9 km-re folyik be a Berettyóba. Forrásai a Somlyói-medencében/Depresiunea $imleu Silvaniei vannak. Ákosnál/ Ac᧠egy csatornán keresztül a Krasznából/Crasna kap vízpótlást, és a Kraszna vizeinek nagyvizek idején való behatolásának-elöntéseinek megakadályozása céljából töltésezték a vízfolyást (Benedek 1996). Jelentősebb mellékvizei: Magyarkéc/Cheti, Érszentmiklós/Sánmicláu§, Tasnádszántó/ Santáu, Kisszarvad/Särväzel, Szilágypér /Pír, Zimoia§, Rat, és Sälcia, melyek jelenleg már belvízlevezető csatorna funkcióval is rendelkeznek. Román területen az Ér-völgy hossza 107 km. Vízgyűjtőterületének kiterjedése 1392 km", a vízgyűjtő átlagos magassága 145 m (Újvári 1972). A múltban az Ér völgyében szétterülő mocsaras részeken átfolyó medrek voltak és árvizek idején nagy területek kerültek víz alá. A Bihardiószeg/Diosig alatti szakaszon érezhető volt a Berettyó visszaduzzasztó hatása. Az Ér völgyében Érendréd/Andrid település határában elkészült az azonos nevű 17,5 millió m

3 befogadóképességű és 520 ha kiterjedésű víztározó. 1987-ben adták át a 15,0 millió m

3 befogadó-képességű és 70 ha kiterjedésű Szalárdi szükségtározót (polder). Ezenkívül az Ér-csatorna és a Berettyó vízgyüjtő-területén további 13 db. 1-4 millió m víztérfogattal rendelkező víztározó található, illetve 41 db. 0,01-1,00 millió nr víztérfogatú kis tározó. A víztározók egy része nem üzemel vagy csak vésztározó funkciójuk van. Az állandó jellegű víztározóknak árvízcsökkentő, haltenyésztési és jóléti szerepe van. A magyarországi vízgyüjtőrészen, az országhatár, Berettyó folyó és az Ér-csatorna összefolyása közötti területen alakították ki az Ér-menti tározót, amely árvízkor 12,2 millió nr víztömeg befogadására képes. Szeghalom térségében két kijelölt vésztározó van a Kutasi 36,5 millió m

3 és a Halaspusztai 35.5 millió m

3. A Berettyó folyó vízgyűjtő-területén ízmércék elhelyezkedésének sematikus rajza kiépült állandó és nem állandó jellegű kisebb és nagyobb víztározó teljes tározóképessége 166 millió m\ Ebből 82,3 millió m

3 román területen, 84,3 millió m

3 magyar területen. Ezek közül azonban csak az Éren Endrédnél üzemelő állandó víztározónak van hatása a kisvízi vízhozamokra, a többi csak az árvízi vízhozamokat módosítja. A Berettyón a szilágynagyfalui szelvénynél évente átlagosan mintegy 69,0 millió m

3, a szalárdi szelvénynél 201 millió nr, a berettyóújfalui szelvénynél 351 millió m

3 viz folyik át. A mederszabályozástól és a belvízrendszerek kialakításától eltekintve, a Berettyó Szalárd feletti szakaszának kisvízi vízjárását 1977-ig viszonylag csak kisebb mértékben befolyásolták lefolyás-szabályozó műszaki beavatkozások, és így a kisvízhozamokat alapvetően természeteshez közelinek lehetett tekinteni. Ezt az időpontot követően a Berettyó mellékvizein (főleg az Éren) - az ipari, mezőgazdasági és kommunális vízhasználatok mellett - kiépült víztározók vízjárás módosító hatása miatt a lefolyás időben már jelentősebben átrendeződött. A folyó középső szakaszán (Berettyószéplak és Bályok között) a bányászati, kőolajipari tevékenység szennyezi a vizet. A Berettyó folyó romániai vízgyűjtőterületén a kommunális célú vízellátást a nagyobb településeken felszín alatti vízkészletekből biztosítják és a keletkező, folyóba bevezetett szennyvizek növelik a kisvízi vízhozamokat. így például Margitta városnál a, gazdasági egységek és a lakossági kommunális célra történt felszínalatti vízkivétel évente mintegy 2,1 millió m

3. A magyarországi vízgyűjtő-részen Berettyóújfalu és Szeghalom városok térségében vannak jelentősebb vízhasználatok. A Tisza vízgyűjtő területén a kisvízi események döntően időjárási (meteorológiai szárazság) és hidrológiai okok (hidrológiai szárazság) miatt alakulnak ki, amit a természetföldrajzi jellemzők mellett az emberi tevékenység is befolyásolhat (Konecsny 2004). A kisvizes időszakokat csapadékhiányos időszakok előzik meg, vagyis olyan időszakok, amikor a lehulló csapadékmennyiség kisebb az időszakra vonatkozó sokévi közepes mennyiségnél. A térségben a csapadékhiányos-kisvizes időszakok kialakulását alapvetően a hosszú ideig stabilan száraz légtömegekkel jellemezhető anticiklonokjelenléte váltja ki (Stanciu 2007). A Berettyó vízgyűjtő területén a hegyvidéken és a dombságon hulló csapadékmennyiség nagyobb a síkvidékre hulló mennyiségnél. így az évi csapadékösszeg értékek általában nyugat felől kelet felé nőnek, illetve észak-nyugati irányból dél-kelet felé, 550-750 mm közötti értéktartományban. A legnagyobb sokévi közepes évi csapadékokat 685 mm-t Felsővalkón/Valcáu de Sus, a legkisebbet a Berettyó alsó fo-