Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

4. szám - Scheuer Gyula: A legjelentősebb mészlerakó karsztos ásványvizek és lemez-tektonikai kapcsolataik

^CHEUEI^G^^^^egjelentös^ matokat. Ezért ahhoz a zónához kapcsolódva az indonéz szigetvilág is gazdag hidrotermákban és ásványvizekben. c) Waring. G. A. (1965) Szumátrában 23 hidrotermás területet sorol fel, amelyek a sziget vulkánosságával állnak genetikai kapcsolatban. A szigeten több karsztos hévforrás lép a felszínre és ezekhez kapcsolódnak az ismert mészfelhalmozódások. Mészképző hévforrások fakadnak a sziget északi, továbbá annak középső részén. Továbbá megemlítem, hogy a szigeten a felszíni karsztosodás, érdekes karsztos formái is megtalálhatók. Az irodalom szerint Kajo Aro és Sungai Alas hévforrásoknál írtak le mészkiválást. d) Jáva is igen gazdag hidrotermákban és hévforrásokban. Waring. G. A. forrás-kataszterében több mint 150-et ismertet. Ezek közül 14 hévforrásnál említ mészképződést. A hidrotermás területeken intenzív kén, kova, gipsz kiválási folyamatok figyelhetők meg. A jávai nagyszámú hidroterma és hévforrás bizonyítja azt, hogy a lemeztektonikai folyamatokkal összefüggésben kialakult hidrodinamikai rendszerek felszíni megjelenés formái fumarolák, solfatárák, gőzfeltörések, hévforrások milyen változatosak, amelyekhez esetenként egyedi kiválások is kapcsolódnak. Megjegyzem, hogy a Jávától keletre fekvő szigeteken is több helyen képződik forrásmészkő a feltörő hévforrásokból. B. A délkelet-ázsiai lemez keleti oldala délen ütközik a Fülöp lemezzel és ez subdukálódik az ázsiai lemez alá. Ehhez az ütközési zónához kapcsolódóan is számos karsztos mészképző hévforrás fakad. a) Celebesz E szigeten is számos hidroterma és hévforrás ismeretes. Az irodalom szerint (Scheuer Gy. 2004) nyolc hévforrásnál történik mészképződés változatos formában. Ezek közül külön megemlítem a sziget keleti végénél Manadó város körzetében fakadó Lakendong, Langovan és Aiz Madioli hévforrásokat, amelyeknél különböző típusú forrásvízi mészkövek képződnek. b) Fülöp szigetek E szigeteken is főleg az erőteljes vulkánossághoz kapcsolódva nagyszámú hidroterma és hévforrás tör a felszínre változatos forrásüledék képződéssel. Az inaktív vulkánok krátereiben is jelentős gáz- gőz és forrásvíz feláramlásokat említ az irodalom. A karsztos kőzetekhez kapcsolódva két hévforrást említek meg forrásmészkő képződéssel, amelyek a Palavan és Cebu szigeteken fakadnak. c) Tajvan Kele S. (2009) helyszíni tapasztalatok alapján számolt be a jelentős nagyságú sziget vízföldtanáról, amely a Fiilöp és a délkelet-ázsiai lemezek ütközési zónájában fekszik. Ennek következtében a szigeten igen dinamikus lemeztektonikai folyamatok alakultak ki. Ehhez kapcsolódva igen erőteljes a szigeten a geotermás tevékenység is. Több mint 200 hidroterma és hévforrás tör fel a szigeten. Ezért igen jelentős a geotermás potenciálja. A helyszíni megfigyelések szerint a forrásmészkő képződés nincs de alárendelten egyes források környezetében mészkéreg kiválások voltak tapasztalhatók a patakmedrekben. C. Délkelet-ázsiai- pacifikus lemezek ütközési zónája 29 Ebben a zónában a Csendes-óceáni lemez a kontinentális lemez alá bukik és ehhez kapcsolódva mélytengeri árkokban erőteljes vulkánosságban és jelentős szeizmicitásban nyilvánulnak meg az aktív lemeztektonikai folyamatok a hegységképződés mellett, a.) Japán Az ország az aktív lemeztektonikai folyamatokhoz kapcsolódva igen gazdag hidrotermákban és hévforrásokban. Waring. G. A. (1965) - Nakamura H. (1969) több száz forrást és hidrotermát sorolnak fel. A legtöbb vízkilépés az aktív vagy már inaktív vulkánok környezetében vagy több esetben a kalderákban, vagy a kráterekben törnek fel. A hévforrások oldott sókban és nyomelemekben gazdagok. Az országban két jelentős forrásmészkő előfordulás keletkezett (Scheuer Gy. 2004). Az első a Hokkaido északi szigeten fordul elő vulkáni környezetben az Usubetsu-i forráscsoportnál, amelyek 5458°C hőmérsékletűek. A források magas vastartalma miatt a kiválás vörösbarna színű (Waring. G. A. 1965) A másik a fősziget déli részén Simanne prefekturában a Sigaku-i hévforrásoknál halmozódott fel. A források 22-46°C-ak és hatalmas mészkőlerakódás van környezetükben. Valószínűleg még, hogy a Yamagucsi tartományban és Kiusu déli szigeten az ottani termálkarsztoknál feltörő hévforrásoknál is képződik mészkő a.) Ausztrál lemez Új Zéland északi szigeténél az Ausztrál lemez keleti része ütközik a Csendes óceáni lemez nyugati oldalával, és ebből eredően a pacifikus lemez alátolódik az ausztrál lemeznek. Ezért e szigetnél és keleti oldalánál a recens lemeztektonikai folyamatok igen dinamikus formákban jelentkeznek mélytengeri árokkal igen aktív vulkánossággal és kiterjedt hidrotermás tevékenységgel. Ez utóbbiak közé tartoznak a gyakori geotermás területek gejzírekkel, hidrotermás explóziókkal, iszapvulkánokkal, katlanokkal. Ezeket részletesen ismertettem (Scheuer Gy. 2003) kiadott összeállítássomban. A helyszíni bejárásom során a sziget északi részén fakadó Kamo hévforrásoknál figyeltem meg kisebb kúpos kifejlődésü forrás-mészkő felhalmozódásokat. Az előzőekben leírtakhoz kapcsolódva a hazai adottságokat érintőlegesen említve, hogy miután a pannon medence a mozgó lemezek zónájához tartozik ezért a karsztosodásban mind a felszíni (forrásmészkövek) mind pedig a felszín alatti (barlangok) karsztos megjelenésformák létrehozásában a kárpát-medencei lemeztektonikai folyamatok is meghatározó szerepet játszottak. Irodalom Amundson R.-Kelly E. 1987: The chemistry and mineralogy of a COj-rich travertine depositing spring in the California coast range. Geochemica Cosmochimica Acta. 51. 2883-2890. Bail A.-Buchstein M. 1969: Les sources thermales et thermo-minerales de la Republique democratique de Congo. XXIII International Geological Congress. Praga. Mineral and thermal Waters of the World. „B" Oversea Countries. 19. 87-104. Baker C. M. 1968: Therma springs near Midway. Utah. Survey Professional Paper. 600D.63-67. Bargar K. E. 1978: Geology and Thermal History of Mammuth Hot Springs. Yellowstone National Park. Wyoming. Geological Survey Bulletin. 1444.1-55. Baszkov E. A. - Szurikov Sz. N. 1975: Gidrotermi tihookeanszkogo szegmenta zemli. Moszkva. Nyedra kiadó. 3-171. Chamot-Rooke N.- Rabaute A. 2006: Plate Tectonics from Space. Commission for the Geological Map of the World UNESCO. Paris