Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

4. szám - Scheuer Gyula: A legjelentősebb mészlerakó karsztos ásványvizek és lemez-tektonikai kapcsolataik

SjCHEUEJ^j^^A^egjelent^ 27 mentén levő Elburz-hegvség legmagasabb egykori vulkánjának, az 5771 m magas Demavendnek a délkeleti lábánál, ahol Ask város körzetében több helyen törnek fel hévforrások, kénes gőzök és gázok. Itt mészkő-kúpok képződtek. A Zagrosz-hegységi mészképző hévforrások az arábiai-iráni lemezek ütközési zónájában fakadnak és ezek közül leghíresebb Zandan-é Szulejmán-i ahol a hévforrás 110 m magas, 500 m átmérőjű kúpot hozott létre. A forrás a kúp tetején jelentős nagyságú tóban tört fel (Danim B. 1968) egykor, mert mára már elapadtak és így a mészképződés megszűnt. d.) Afganisztán Az édesvízi mészkövekkel kapcsolatos vizsgálatok több helyen mutattak ki érdekes előfordulásokat. Ezek közül a legismertebbek a Hindukus egyes völgyeiben képződött, karsztvizekkel kapcsolatos mésztufa felhalmozódások (Bandi-Amir, D'Awpar), de ezeken túlmenően Adzsaru-nál feltörő hévforrások halmoztak fel karbonát anyagot. Itt is jelentős nagyságú kúp képződött, amely 250 m átmérőjű és 80 m magas (Pilous V. 1985). 3.4.2. Belső és Dél Ázsia A hatalmas kiterjedésű eurázsiai lemez déli részén kb. annak közepe táján az indiai lemezzel történő ütközési folyamatok eredményeként magas hegységeket eredményező kiterjedt ütközési zónák alakultak ki. E zónákkal összefüggő lemeztektonikai felgyűrődéses-torlódásos emelkedési folyamatok mellett erősen érvényesültek a horizontális lemez-mozgások, továbbá a subdukciós folyamatok, és ezekhez kapcsolódó jelentős hosszúságú árokrendszerek alakultak ki a lemezmozgások irányától befolyásolva. Lemeztektonikailag a vizsgált terület északnyugati része sarokponti helyzete miatt a legbonyolultabb. Ehhez a zónához tartoznak a Hindukus, Pamir, Tiensan és a Korakorum hegységek. Az aktív lemeztektonikai folyamatok miatt e területrészeken a szeizmicitás igen erőteljes. A hegységekben nagyszámú ásványvízforrás tör a felszínre különböző hőmérséklettel, kémiai összetétellel, gazdag nyomelem tartalommal. A vizsgálatok még recens ércképződési folyamatokat is kimutattak. A nagyszámú felszínre lépő ásványvízből számos helyen képződik forrásmészkő, ezek közül az irodalmi adatok alapján a legjelentősebbeket és legismertebbeket sorolom fel (Scheuer Gy. 2009). a.) Pakisztán Az ország északi részé magashegységi környezetben a lemeztektonikai folyamatokkal összefüggésben Braldu folyó völgyében és környezetében alakult ki olyan karsztos hidrodinamikai rendszer, amely mentén kb. 3000 mes magasságban, a völgyben több tíz km hosszan 3740°C kénes hévforrások törnek fel. A források mészkőkúpok tetején lépnek a felszínre. A mészképző hévforrások bizonyítékai a lemeztektonikához kapcsolódó karsztos hidrodinamikai rendszerek itteni létezésének. b) Tádzsikisztán Tádzsikisztán délkeleti részén fekvő Pamír-hegység is rendkívül gazdag forrásmészkövekben, különösen a recens előfordulások nevezetesek. A szakmai körökben a legismertebbek a Garm Csasma-i hévforrások lerakódásai. Az itt képződött mészkövet a térség legjelentősebb előfordulásai közé sorolják. A mészképző hévforrások a Pjandzs folyó egyik mellékvölgyében törnek fel 2225 mtszf-i magasságban. A vegyvizsgálatok szerint a források a forró (64°C) szénsavas (1500 mg/l) típusúak dinamikus mészképződéssel. A víz a leírás szerint a lejtőn hófehér mészkövet rak le lépcsős-kaszkádos formában (Szovjetúnió hidrológiája 1972). c) Üzbegisztán-Kirgizisztán A két ország forrásmészkő előfordulásai a Tiensanhegvség-i ásványvizekből képződtek. Üzbegisztánban a hegység nyugati szárnyán a legmelegebb forrás 95°C-os (Hodzsa Obi Garm). A mészképző karsztos hévforrások 40-60°C-ak és erősen szénsavas hídrogénkarbonátos típusúak. Kirgíziában a Tiensan középső részén az irodalom Dzsertasi hévforrásoknál említ mészkőkúp képződést. A források oldott sótartalma 2500 mg/l és kalcium-hidrogénkarbonátos típusú. A fakadási magasságukat 2400 mtszf adják meg. E hévizes mészlerakódások igazolják, hogy a Pamírban és a Tiensan-ban is a lemeztektonikai folyamatokkal összefüggésben karsztos hidrodinamikai rendszerek alakultak ki mélységi karsztosodással. d) Tibet A Kelet ázsiai-indiai lemezek ütközési zónájában kialakult Himalája északi oldalán a Indus-Yarlung Cangpó árokrendszerben két jelentős forrásvízi mészkövet felhalmozó karsztos hévforrást a közelmúltban írtam le a Hidrológiai Tájékoztatóban (2009) a helyszíni tapasztalatok alapján. Mindkét forrás a völgytalpon tör fel. és környezetükben a folyó alluviumán részben kisebb mészkőkúpok, részben pedig mészkőplatók keletkeztek jelentős nagyságban. A tirtapuri hévforrás 94"C-os és a Sutlej folyó egyik mellékvölgyében lép a felszínre kb. 4500 mtszf-i magasságban, míg a Manaszarovar-tó közelében törnek fel, de ezeknél már napjainkban nem képződik mészkő. e) India-Nepál-Szikkim Indiának északnyugati részén a Karakorumban és a Himalája hegységekben is számos hévforrás fakad. Waring G. A. táblázatában név szerint több, mint hatvanat sorol fel megemlítve, hogy egyes hévforrásoknál milyen forrásüledék képződés történik. Leír gipsz, kova , vasas kiválásokat és néhány forrásnál mészkiválásokat is említ. Ezek közül kiemelem a Gokra-i mészkődombos előfordulást, amelynek forrásai 61°C-ak és kb. 4000 m magasságban fakadnak. Indokolt megemlíteni még a Parvat-i folyó völgyében Manikarnál feltörő hidrotermákat, ahol a gőz és nagyon forró vizek lépnek a felszínre, és ezek vasas-kovás-mészkövet raknak le. 3.4.3. Kelet-Ázsia Az Eurázsiai lemez keleti részét az irodalom két jelentős nagyságú lemezrészre tagolja. Ezek a következők: Az északi orosz távol-keletet is magába foglaló kontinentális lemezrészt angarai-pajzsként említik. Míg a déli részét délkelet-ázsiai lemezként különítik el. E lemezrészek között is a kontinensen belül kialakult egy ütközési zóna, ehhez kapcsolódó lemeztektonikai folyamatokkal. Ebben az ütközési zónában is megtalálhatók mindazok a jelenségek, amelyek a mozgó zónákra jellemzőek, beleértve a hidrotermás és hévizes hidrodinamikai rendszereket is.