Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
4. szám - Scheuer Gyula: A legjelentősebb mészlerakó karsztos ásványvizek és lemez-tektonikai kapcsolataik
22 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 4. SZ. Hasonló kémiai összetételűek a mészképző Terme di Rosellé-nél, Terme di Saturniá-nál és a Bagni di Casciano-nál felszínre lépő hévforrások is. Az országban Marsche tartomány déli részén a Trontó folyó völgyében, Acquasanta Terme-nél és Ascoli Piceno-nál is már a felső-pliocéntől kezdve napjainkig hatalmas forrásmészkő előfordulások jöttek létre. Latiumban is számos hévforrás ismeretes. Ezek kémiai összetétele és hőmérséklete tág határok között változik. A nagy oldott sótartalmú nátrium-kloridos vizektől a mészképző szénsavas kalcium-hidrogénkarbonátos szulfátos vizekig többféle víztípust mutattak ki a vizsgálatok (Damiani A.V.-Moretti A. 1969). A Rómától északra levő hévforrások közül az ismertebbek a Monti Volsini, Monti Cimini, Monti Sabatini felső pleisztocén vulkánok környezetében törnek fel. Ezek közül Caninó (39°C, 3650 mg/l oldott só), Viterbó (38-63°C, 2780 mg/l oldott só és Ca t +, Mg + +, S0 4,HC0 3 típusú), Vicareilo (48°C, 1470 mg/l, össz. só), Stigliano (56°C, 3110 mg/l össz. só)indokolt felsorolni. Rómától keltre és délkeletre a legnevezetesebbek Bagni Tivoli-nál Fiuggi Terme-nél és Ferentino-nál lépnek a felszínre. Ezek közül a Bagni Tivoli-i hévforrások a legismertebbek, mert környezetükben nemzetközileg is széles körben ismert forrásmészkő felhalmozódások vannak, amelyeket nemcsak az ókorban, hanem ma is több hatalmas bányában fejtenek. A tivolii hévforrás tavakból (Colionella és Regina tavak) kifolyó vizeknél erőteljes mészkiválás tapasztalható. Campania nevezetességei közé tartoznak a vulkáni tevékenységgel összefüggő hidrotermás megnyilvánulás formák (fúmarolák és szolfatárok). De ezek mellet jelentős hévforrások száma is. Egy részük Nápolytól északra a Roccamonfini-i vulkáni körzetben találhatók. Ismertebbek közé tartoznak a Terme di Suio-i hévforrások, melyek 45°C-ak, vizük alkalikus és H 2S-ban gazdag, továbbá a Rialdo-i Eletta és Gloriosa források, amelyek 15-16°C-os szénsavas, kalcium, nátrium-hidrogénkarbonátos típusúak, jelentős sótartalommal (12300 mg/l). Továbbá a Teles-i hévforrások, amelyek 20-22°Cúak, nagy oldott sótartalmúak (2178 mg/l), erősen gázosak (C0 2) és főleg Ca, Mg, HC0 3-t tartalmaznak. Meg kell említeni még a Monte Vulturne délnyugati lábánál fakadó Monticchio Bagni-i hévforrásokat is, melyek mészkőből fakadnak, 20°C-osak, oldott sótartalmuk magas (2300 mg/l), erősen gázosak és kalcium-hídrogénkarbonátban gazdagok. A nápolyi-öböl körül fakadó hévforrások is a vulkánossággal állnak kapcsolatban. Nevezetes hévforrások vannak Agnano Terme-nél, ahol nátrium kloridos, hidrogén karbonátos, szulfátos vizek törnek fel, esetenként nagy oldott sótartalommal (18330 mg/l). Az öbölhöz tartozó szigetek közül Ischiánál a vulkánosságot kísérő gőz-gázfeltöréseken (szolfatárák, fúmarolák) túlmenően több hévforrás is van (Lecco Ameno, Casamicciola, Porto d'Ischia). Ezek vízhőmérséklete 5872°C között van. A sorrentoi félszigeten is több hévforrás ismeretes (Terme di Soraio) posztvulkáni jelenségekkel együtt. Nápolytól kelet -délkeletre a Sele folyó völgyében fakadnak a Bagni Contursi-i és a Contursi Terme-i hévforrások. Ezek vízhőmérséklete 23-42°C közötti és a kalcium, nátrium szulfátos, hidrogénkarbonátos, szénsavas vizek csoportjába tartoznak. Campania legjelentősebb forrásmészkő lerakódásai ezek környezetében találhatók. Az előzőekben leírtakból látható, hogy az itáliai lemeztektonikai folyamatokhoz kapcsolódva nagy számú hidrodinamikai rendszer alakult ki. Ezek közül számos a fenti ismertetésből látható, hogy a karsztos hidrodinamikai rendszerekhez tartoznak és megnyilvánulás formáik közé tartoznak a szénsavas karsztos ásványvizek és lerakódásaik. b.) Görögország Ez az ország is bővelkedik az itteni lemeztektonikai folyamatokkal összefüggésben különböző típusú ásvány és gyógyvizekben (Messini M-di Lollo G. C. 1957, Waring G. A. 1965), amelyek közül egyesek hírneve visszanyúlik az ókorba. Több híres és ismert hévforrásnál még ma is képződik mészkő, sőt egyeseknél igen dinamikus a kiválás (Termopüle). Az ország északi része Szaloniki körzete bővelkedik hévforrásokban. Különösen Metallicon-nál és Negrita Terma térségében fordulnak elő jelentős elterjedésben forrás-mészkövek, amelyeket ezeken a helyeken feltörő hévforrások ősei raktak le a pleisztocén során. Metallicon-nál 18 HC-os hévforrások fakadnak jelentős oldott sótartalommal (2200 mg/l). A Nigrita Terme hévforrásai 51-56°C-ak és 3600 mg/l oldott sót tartalmaznak. Rendelkezésre álló vízkémiai vizsgálatok szerint e források nátrium-karbonátos típusúak, jelentős kalcium-hidrogénkarbonát tartalommal. Indokolt megemlíteni még a Souroti-i és az Eleftheron-i hévforrásokat, mert ezeknek az oldott só koncentrációja 2300-2800 mg/l között ingadozik és ennek jelentős része kalcium hídrogénkarbonát. Görögország középső és keleti részén négy mészképző hévforráscsoport érdemel említést. Két forrás az Evia-sziget északnyugati elvégződésénél fakad, míg a harmadik és a negyedik forrás a szárazföldön Lami város környezetében. Ezek a források nátrium-kloridosak nagy mésztartalommalAz egyik legismertebb hévforrás csoport a Lutra Edipszu-i, ahol a tengerparton négy forráscsoportot lehet elkülöníteni. E mészképző hévforrások Görögország második legnagyobb szigetének az Eviának az északnyugati részén találhatók. A források hőmérséklete eltérő. A leghidegebb 34,5°C-os, a legmelegebb pedig 57°C-os. A források közvetlenül a tengerparton fakadnak és a tenger irányába rakják le karbonát anyagukat. A források által felhalmozott mészkövek megjelenési formáikkal a helyi látványosságok közé tartoznak. A kivált forrásmészkő kemény, rétegzett, keletkezésében a növényzetnek semmi szerepe nincs. E forráscsoport közelében a Lutra Gialtronnál szintén nátrium-kloridos, mészképző források fakadnak. Az Eviai-öböl másik oldalán a szárazföldön két nagy forrásterület ismeretes, amelyek szintén a nátrium-kloridos vizek csoportjába tartoznak. így megállapítható, hogy a térségben olyan vízföldtani viszonyok alakultak ki, amelyek a magasabb hőmérsékletű sós mészképző források kialakulását tették lehetővé a lemeztektonikával összefüggésben.
