Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

4. szám - Papp Ferenc: Az öntöző vállalatok (1948. március 18–1956. július 1.)

PAPP F.: Az öntöző vállalatok (1948-1956) 7 zom, mint az öregebb, Horthy korszakban végzett mérnökökben. Te Goda Laci bácsival fogod ezután az öntözési terveket felülvizsgálni, az igazgatók személyesen hozzák a terveket, átnézitek azokat, s amelyeket valamelyikőtök aláír, az építhető, amelyiket nem, az nem!" Engem nagyon meglepett, hogy mint kezdő, kellő gyakorlattal és tapasztalattal még nem rendelkező, felbíráljam a 20-30-40 éves gyakorlattal rendelkező kollegák, igazgatók által tervezett tervcsomagokat. Átkerülve véglegesen a főosztályra, Konvalinka László megkérte Kiss Lajos főelőadót (aki később a DUTÖNT igazgatója lett), hogy vezessen végig a 93 tagú főosztályon, s mutasson be. Én a Tervezési Csoporthoz leszek beosztva, ahol Simonfai László csoportvezető, Vesztergombi László (később a Debreceni, majd a Budapesti VÍZIG igazgatója lett) előadó, Révbíró László a rajzolónk, Dvorzacsek Ilonka az adminisztrációs, Ercsényi László a villamosítási előadó. Az építési csoportvezető Varsa Ferenc volt, Innen mentünk a talajjavítási osztályra, az üzemgazdasági csoportba, majd a belvízrendezőkhöz, a Zója brigádba (ahol 4-5 gépírólány volt, mert a gépírónők egy nagy szobában voltak elhelyezve, nem pedig az egyes osztályokhoz, csoportokhoz). Minden gépírni valót oda kellett leadni. Minden szobában máshogy köszöntünk: szabadság elvtársak, itt egy új elvtárs, jó napot elvtársak, szervusztok fiúk, itt az új fiú, kezüket csókoljuk, itt egy új fiú, stb. Meg is kérdeztem Lajos bátyámtól, „hát hogy kell itt a minisztériumban köszönni?" Azt mondta: „2 hétig mindenütt úgy köszönj, hogy ,jó napot kívánok", aztán te magad is rájössz, hol hogyan kell." Utoljára bementünk a miniszteri titkárságra, de előtte Lajos bátyám szólt, „igazítsam meg a nyakkendőmet, fésülködjek meg, bemenve Lukavszky Gitta főtitkárnőhöz, aki már sok éve ott van, nagy tudású úriasszony, az előző minisztereknél is már ő volt a titkárnő, ott vigyázz-ba vágod magadat, összeütve a bokádat, s ha kezet nyújt, kezet csókolsz, mert ő a miniszter jobb keze, ő ad majd időpontot, mikor jöhetsz Erdei Ferenchez a személyzeti osztályvezető kíséretében az esküt letenni. S ő kezet fog majd veled, attól leszel itt kinevezett előadó" Mivel az őszinte bemutatkozásom Gyomán Imre Lajos vízmesternél jól bevált, ugyancsak őszinteséggel fogadtam, a hozzám tervekkel érkező hivatalvezetőket. „Kedves bátyám, én nem érzem magamat illetékesnek a ti, sok éves gyakorlattal, tapasztalattal rendelkezők által készített tervek felülvizsgálatára, ezért nagyon kérem, lelkiismeretetekben bízva, mondjátok meg, hogy ezek a tervek ugye rendben vannak?" Mindegyikük biztosított arról, hogy minden rendben van, ők maguk is személyesen ellenőriztek mindent. Azért a forma kedvéért kiterítettük a helyszínrajzot, a hosszszelvényeket, röviden elmondták a lényeget, én aláírtam, lebélyegeztette Konvalinka László osztályvezetővel, így gyorsan végeztünk. Meg kell mondanom, hogy mindegyik jó néven vette az őszinte bemutatkozásomat, és soha senki nem csapott be. Tudták, hogy én azért kerültem oda, mert én az „ő kutyájuk kölyke vagyok", s én ismertem meg a szovjet tervezési módszert. -. Lipták Ferenc fiatal mérnök nem érezte jól magát a főhatósági munkahelyen. O nem a „mi kutyánk kölyke" alapon szeretett volna boldogulni. Mérnökként akart élni és dolgozni. Szerencséjére Németh Endre professzorral, akit az egyetemről ismert - hiszen sokunk igazi tanítómestere volt - jött egy véletlen találkozása, melyre így emlékezik: Úgy szeptember végén, vagy október elején Németh Endre tanszékvezető professzor úr egy meghívásra jött a főosztályra előadást tartani az olaszországi, Pó folyó melletti öntözésekről Ő jól tudott olaszul, sokszor járt ott, a padovai egyetem díszdoktora is volt. Megismert, hiszen a tanszéke mind a 4 tantárgyából nála vizsgáztam, illetve végszigorlatoztam. Előadása után megkérdezte tőlem, hogy kerültem én ide, ilyen fiatalon a minisztériumba. Neki is elmondtam hogyan. Kérdezte azt is, hogy érzem itt magamat. Feleltem, hogy nagyon rosszul, nem fiatal, kellő gyakorlattal nem rendelkezőnek való munkaköröm van. Azt mondta, sajnál, a tanszékén van egy betöltetlen tanársegédi hely, s ő a kar dékánja is. Ha van kedvem, el tudja intézni, hogy innen átengedjenek az egyetemre oktatónak. Közölte, hogy az egyetemen a tanársegédi fizetés csak havi 1.100 Ft. Mondtam, szívesen elmegyek én innen 1.100 Ft-ért is. Pár nap múlva el is jött a minisztériumba az egyetem személyzeti osztályvezetője, aki el is intézte, hogy 1951 november l-jétől áthelyeztek az I. sz. Vízépítéstani.(későbbi nevén Vízgazdálkodási) Tanszékre, ahol azután 40 évet (tanársegédi, adjunktusi, docensi beosztásban) oktatói, kutatói, laboratóriumi kísérleti munkákat végeztem. Sok külső tervezési munkám is volt, valamint bírósági szakértő is voltam vízkárokkal kapcsolatos perekben. Lipták Ferenc mérnök életútjából megismerhető egy korszak emberi kapcsolata, emberi karrierek alakulása (mi az, hogy karrier?). Lipták Ferenc el sem tudta kerülni gyorsnak tűnő karrierjét. Ma sem tudja, hogyan alakul mérnöki pályája, ha nem találkozik Németh Endrével, a professzorral, az emberrel. A találkozás eredménye, hogy így elégedett és boldog ember lett. A Tiszántúl öntözésfejlesztésében - amely az 1940-es években azonos volt a rizstermeléssel - meghatározó volt a földművelés, öntözés és lecsapolás összehangolása és kölcsönhatása a talajra. Amint a kezdő mérnökök közül ismertté vált Lipták Ferenc a gyulai székhelyű öntöző vállalatnál, hasonlóan ismert lett a motorkerékpáros fiatal ,, öntöző agronómus ", dr. Tápay Flóra neve és munkássága. A korabeli politika lányait nemcsak traktorra ültette, hanem tudományos ismereteik alapján a rizstermelés újszerű, bonyolult termelési szervezésébe is bevonta őket. Hogy hol és hogyan, kérésemre így emlékezik a gyémántdiplomás szakmérnök Szakácsi Jánosné dr. Tápay Flóra: Dr. Tápay Flóra visszaemlékezése Ahogyan az éveim száma növekedett, egyre többet foglalkoztam a gondolattal, hogy az ötvenes évek elején működött öntöző vállalatok egyikéről, a gyulai székhelylyel működő Körös-vidéki Öntöző Vállalatnál végzett munkámról emlékeim alapján beszámoljak. Gyuláról 1954 őszén Debrecenbe kerültem. Szakácsi Jánosné lettem. Szakácsi János, - mint a Magyar Agrártudományi Egyesület titkára, - az ötvenes évek elején részt vett a Keleti főcsatorna és mellékcsatornái által szállított öntő-