Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

4. szám - Papp Ferenc: Az öntöző vállalatok (1948. március 18–1956. július 1.)

PAPP F.: Az öntöző vállalatok (1948-1956) 3 A vállalat igazgatói voltak: Varga József, Csepesz István, Kispál János, Lévai István. Valamennyien munkás-igazgatók voltak. Az öntöző agronómusok szervezete és feladatai. Az öntöző vállalatok tevékenységi köre hamarosan és lényegesen bővült az ALAPÍTÓ LEVÉL tartalmához viszonyítva. Kétségtelen, hogy a rizstermeléshez alapvető feltétel volt az öntözővíz, ezen túlmenően újszerű volt a parasztság és a termelők körében a rizstermelés agrotechnikájának (fajtaválasztás, vetés, palántázás, vízcsere, betakarítás, cséplés, hántolás) megismerése és széleskörű elsajátítása. Mindezek megszervezésére a vízemelés és elosztás mellett ezért, - sajátos feladatkörrel - az öntöző vállalaton belül nagy önállósággal rendelkező szervezeti egység lett az öntözési, vagy inkább a „rizstermelő agronómusok" szervezete. E szervezetnek nem igen volt ügyrendben szabályozott feladatköre, személyektől függően a rizstermelés elsődlegessége formálta munkájukat. Abban volt hasonló felfogásuk, hogy nagy volt az új iránti fogékonyságuk és hittek a rizstermelés hazai sikerében. Az öntöző agronómusok vállalaton belüli munkájának megismerésére idézem később dr. Tápay Flóra agrármérnök visszaemlékezését. A tudományos minősítéssel és már kutatási ismeretekkel rendelkező fiatal agrár-mérnöknő a városi életforma után vállalta, hogy 125 cm'-es motorkerékpárral járva a rizstermelőket helyi tanácsadással népszerűsíti a rizstermelés hazai meghonosítását. Vélemény az úszó szivattyútelepekről és a szivatytyúk típusairól. Az öntöző vállalatoknál újszerű volt a Tisza mentén működő úszó szivattyútelepek építése, fenntartása, üzemeltetése és fejlesztése. Ezeket a munkákat a szolnoki székhelyű „Gépüzem" végezte. Működésükről így emlékezett legnagyobb megrendelőjük „A Közép-Tiszavidék Vízügyi Múltja " c. kiadványban: Az Öntöző Vállalat életében ebben az időszakban minden területen a szerény ellátottság volt jellemző. A folyókra telepített fő vízkivételek gépei az ún. PT 11-22 typ. szivattyúk és meghajtó erőgépei BN-40 typ. MA VAG traktor motorok voltak. A Tiszán már működött gyári készítésű szivattyútelep MPT-22 typ. szivattyús gépcsoporttal, enyhén szólva alacsony szintű hidraulikai hatásfokkal. Ez adódott a szivattyúk alacsony hatásfokából és a gyűjtővezeték nem a legszerencsésebb kialakításából. Mégis ezeket az úszó szivattyútelepeket kell a mai - korszerűnek nevezett - úszóművek ősének tekinteni. Annak tervezőjére - feltalálójára - Gorup Ferenc MAVAG gyári főkonstruktőrére tisztelettel gondolunk, felidézve oktató és a vízgépészetbe bevezető, fáradságot nem kímélő munkájára, amit - akkor a kezdő fiatal szakemberekre - áldozott. Az ő nevéhez fűződik az MPT 11-22 typ. szivattyús gépcsoport (MA VAG) BN-40 typ. motor és PT 11, illetve 22 typ. szivattyúval, kúp-fogaskerékpárral, függőleges tengely elrendezéssel), az RPT 11-22 typ. (lapos szíjhajtású szivattyú), 500, illetve 300 l/sec teljesítményű szivattyúk, az RCS-250 l/sec teljesítményű, a 60 l/sec teljesítményű Hortobágy typ. szivattyú kéthengeres TM typ. Csonka boxer elrendezésű motor meghajtással. Ebben az időben alkalmazták az ún. „ Vitéz ", majd „ Úttörő" elnevezésű esőszerű öntözőberendezést, amely állt: BN 40 typ MA VAG traktorból és a szíj hajtás helyére felszerelt 6 att-os centrifugál szivattyúból, ,, Perot" rendszerű gyors kapcsolás csőrendszerből és ,,

Perot" szórófejből. Ezek a gépek és gépcsoportok a korszerű felszerelést képviselték az 1950-es években. Az úszó szivattyútelepek fejlesztése a TIFÖNT-nél és a KÖRÖNT-nél. . Az öntözés két munkaterületének - termelési és műszaki — tennivalói ebben az időben tárcaszinten az FM és az OVH között oszlottak meg. Az utóbbi az öntözéssel kapcsolatos műszaki feladatokat látta el, amelyből a vállalatra elsősorban a főművek létesítése, üzemeltetése és fenntartása hárult. Bár a fő-vízkivételek mellett kezdetben több mint száz kisteljesítményű mobil szivattyúegység üzemelését is végezték. A gyors fejlődés után stabil-, illetve cölöp-állványokra telepített szivattyútelepek helyett egyre inkább előtérbe került az úszó szivattyútelepek alkalmazása. Ezek gyártása kezdetben a két öntöző vállalatra, a TIFÖNT-re, a KÖRÖNT-re, később a KÖZÉPÖNT-re hárult. A TIFÖNT fejlesztette és gyártotta a 6 és 10 gépegységes, a KÖRÖNT pedig a 2, 4, és 6 gépegységes úszómüveket. A TIFÖNT-nél készült a tiszabői úszó szivattyútelep . Az úszó szivattyútelepek bevezetését, illetve alkalmazását hidrológiai, műszaki és gazdasági szempontok egyaránt indokolták. Hidrológiai szempontból a folyók menti vízkivételeknél gyorsan bekövetkező és nagy vízszint-ingadozás, és az állandóan változó emelési magasság olyan megoldást tett szükségessé, amely biztosította a szivattyútelep zavartalan működését. Az úszó szivatytyútelepek alkalmazását műszaki szempontból az emelőmagasság változása, típus-szivattyúk alkalmazása, aránylag nagy vízmennyiségnek nagyobb mélyépítési munkák nélküli megvalósítása indokolta. Mellette szólt még az, hogy az úszó szivattyútelepek előregyártással hónapokkal előbb elkészíthetők, igen kevés helyszíni munkával felszerelhetők, víz alatti munkát nem igényelnek, mélyépítési munkára csupán a parton kerül sor. Nagy előnyük volt még az, hogy a berendezések részletekben és egészben áttelepíthetők. Az úszómű és a part közötti csővezetéken alkalmazott csuklók segítségével a folyó vízszintingadozását, sőt hullámzását is az úszómű követni tudta anélkül, hogy a szivattyú üzemét megzavarta volna. A csuklós csővezeték, - amely az úszómű lényege - Gorup Ferenc MÁVAG szivattyúgyári főkonstruktőr találmánya volt. de a fokozott igényeknek megfelelően az úszó szivattyútelep konstrukcióján számos újítást alkalmaztak, amelyek főként Gagán József TIFÖNT, Dobi László, Kaffka Lajos és Szögi Antal KÖRÖNT dolgozók nevéhez kötődnek. Az úszó szivattyútelepek alkalmazásában nagy volt a biztonsági kockázat. A kimustrált dunai és balatoni stégekből, tönkre ment vasúti tartálykocsikból és MÉH telepi gyűjteményből készült úszótestek 10 db 40-45 LE-s motorok egyidejű működése esetén - az óriási rázkódási igénybevétel miatt - esetenként meghibásodtak. Ezért volt olyan eset, amikor egy 10 gépegységes úszómű Tiszasüly-Makkoson egyszerűen „elsüllyedt". Elnyelte a folyó. Mint kezdő mérnök láttam és együtt érezve átéltem Varga József igazgató, Sióréti József főmérnök és Bóza János műszaki vezető vívódását, míg kiemelték és újra üzembe helyezték. (Főképpen a következményektől való félelmük volt akkor nagy...) Ötven év múltán Bóza János így emlékezik vissza régi kollegáira: „Itt morális kötelességem megemlíteni Balogh Bálint, Konvalinka László, Simonfai László, Szászhelyi Pál és Varga József nevét, akik emberi tartásukkal az úszóműves szivattyútelepek létesítésének, működtetésüknek apostolai, kritikus körülmények idején védelmezői voltak".