Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

3. szám - Lőrincz János–Nagy László: Buzgárosodásra való hajlam gyakorlati vizsgálata szemeloszlási entrópia segítségével

62 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 3. SZ. 5. ábra. A 6. ábrán a 25 jelű ponthoz tartozó szemeloszlási görbe 1. táblázat. Buzgáros talajtörés vizsgálatának helyei SorTalajminta Ev Talajminták szám eredete szama 1. Kutyatanyai műtárgy mellett 1987 5 2. Böleske-Madoesai öbl. 79+415 sz. 1965 17 3. Surányi gátszakadás 1991 II 4. Hosszúfoki gátszakadás 1980 4 5. Mályvádi tározó 4+550 szelvény 5 6. Maros nagybuzgár 1970 8 7. Karaszi foki műtárgy mellől 14 8. Mosoni-Duna 9+250 szelvény 1991 14 9. 01.01.23+700 szelvény 14 10. V1TUKI buzgárkísérlet modelltalaj 1 11. Dunafalva gátszakadás 7 12. Dunakiliti gátszakadás 4 Az 1. táblázatban felsoroltakból a surányi gátszakadás (/. kép) példáján keresztül követhetjük nyomon a számítást. A gátszakadás 1991. augusztus 5.-én éjjel 24 óra előtt következett be, nagy valószínűséggel hidraulikus talajtöréssel. A gátszakadás körülményeinek vizsgálatánál több talajmechanikai fúrás is történt, melyek szemeloszlási görbéi rendelkezésre álltak (pl. 5. ábra). Bár a gátszakadás helyén kopolya alakult ki és a szakadás szelvényéből mintát venni nem lehetett (ui. elmosta a víz), fel kellett tételezni, hogy az éppen maradt részek, és az onnan vett talajminták jól reprezentálták a helyszíni viszonyokat. A szemeloszlási görbék alapján megállapítható, hogy a „stabil" felszín közeli iszapos, homokos homokliszt és iszapos homoklisztes homok talajok alatt rosszul graduált finomszemcsés talajok találhatók, melyek „stabil" és „buzgár veszélyes" kategóriába sorolhatók. A „buzgár veszélyes" talajoknál többnyire szabályos a szemeloszlási görbék lefutása, az entrópia vizsgálat szempontjából 3-4 frakcióból állnak. A görbe alapján a talajok erózió veszélyesek, alacsony kritikus hidraulikus törési határ-gradiensűek, talajtörésre veszélyesek (6. ábra). A Maros nagybuzgárnál is volt olyan réteg, amelyik a szemeloszlási entrópia alapján buzgárosodásra való hajlamot mutatott. Mint közismert, a Maros nagybuzgár minősítése „korhadt fagyökéren keresztül megindult csurgás" volt! Azonban volt szemcse kimosódás is, tehát helyesen: buzgár ellen védekeztek. Ebből a szempontból fontos, hogyan definiáljuk a buzgárt. Árvíz-védekezési szempontból célszerű a buzgár fogalmat a szemcsekimosódással összekötni, vagyis a buzgárt a csurgástól a szemcsekimosódás különbözteti meg. Az árvíz-védekezési gyakorlat is azt mondja, hogy minden esetben buzgár elleni védekezést kell kialakítani, ha a mentett oldalon szemcse-kimosódást észlelünk. A gyakorlati vizsgálatok eredményeként megállapítható, hogy egy (a hosszúfoki minták) kivételével minden vizsgálati helyen volt olyan talajréteg, mely buzgárosodási hajlamot mutatott a szemeloszlási entrópia vizsgálata alapján. A buzgárosodásra hajlamos talaj tartományba esett ugyanakkor a Mosoni-Dunáról. Dunafalváról és a Dunakilitiről származó minták közül valamennyi. 1. kép. A surányi gátszakadás (Duna, 1991)