Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

3. szám - Szilágyi Endre: Egy szentgotthárdi vízrendezési beavatkozás elemzése a Rába 2009. évi nyári árhullámának idején

SZlLÁG^^^^ig^izentgotthárá 49 lentős mértékű egyirányú hibát nem okoz. A feltárt bizonytalanságok 1-2 %-os eltérést okozhatnak csupán (VITUKI, 2004). Ezt a Nyudukövízig több összehasonlító mérése is igazolja. Az új vízhozam-görbe a 2. ábra 4. görbéje. A 2009. júniusi, 491 cm-es tetőzéshez rendelhető vízhozam 484 m

3/s. Ennél a vízállásnál a korábbi 3. görhe szerint 680 mVs-ot kellett volna szállítani a medernek. A romlás mértéke a 3. Vízállás Vízszállítás rn'/s QVQ. cm 3. görbe 4. görbe 400 420 330 0,78 450 540 415 0,77 500 710 500 0,70 A június 24-én és 25-én 400 cm feletti két nagyvízi méréssel megerősített, a teljes árvízvédelmi rendszert nagyon hátrányosan érintő vízszállítás-romlást már a 2005. évi mérés sejtetni engedte. Végeredményben 2009. júniusára a csatornázott mederszakasz nagyvízi vízszállító képessége a 2. ábra tanulsága szerint a mederrendezés ellenére az 1972. évi, a rendezés előtti állapottal közel megegyezővé csökkent. 6. Egy valószínű magyarázat Megkíséreljük, hogy az eddig leírtak alapján magyarázatot adjunk a vízszállító képesség romlására. A rendezés utáni vízhozam-görbék 150-200 cm vízállás alatt egymáshoz nagyon közelállók. Ennek a mederrésznek a vízszállító képessége tehát az idők folyamán jelentősebben nem változott, a fenéken mindig jelenlévő és a dolog természetéből következően vándorló görgetett hordalék ellenére sem. A görbék a nagyvízi tartományban térnek el egymástól, időben romló vízszállító képességet mutatva. Az okok közül a kisvízi-középvízi mederrész feltöltődését az előbbiek alapján kizárhatjuk. Az ismertetett felszín-görbék alapján kizárhatjuk továbbá egy-egy lokális felhalmozódás nagyvizekre gyakorolt hatását is. „Folyókon a kisvízi meder fenekén lejátszódó folyamatok alig éreztetik hatásukat" (Lászloffy, 1963). A vizsgált szakaszunk alatti vízfolyásrészből sem származhat olyan hatás, amely a felszín-esést károsan befolyásolta volna. A baloldali töltés fordulópontja alatt a víz nagy ártérre léphet ki. Ennek vízszín-esés növelő hatását mind az 1996. évi felszíngörbe, mind a 2009. évi árvízszint rögzítési pont mutatja. A 3. számú görbe elfordulásának tehát más oka van. A 3.-ban ismertetett új simasági tényező (k = 34) a rendezési tervben használthoz viszonyítva jelentősen, 0,74szeresre csökkent. Ez nagyon közelálló a 2. és 3. görbe ugyancsak a 3.-ban ismertetett nagyvízi vízszállítás romlási arányához. A romlás fő oka tehát minden bizonnyal a meder-érdesség megnövekedése. Lászlóffyt idézve: „Nagyobb meder-érdesség esetén a középsebesség csökken, ugyanazon vízhozam levezetéséhez nagyobb keresztszelvényre van szükség, emelkedik a vízállás: Ev 1982 1996 Vízhozam, m

3/s 437 441 Vízállás, cm 340 404 Középsebesség, m/s 2,28 2,12 Nedvesített felület, m" 165 208 SZILÁGYI ENDRE dr., vízépítő szakmérnök, a Nyugat-Dunántúli Az érdesség megnövekedését a friss földművön a fűfélék, lágyszárú növények megtelepedésével és megerősödésével hozzuk kapcsolatba. Irodalmi közlés alapján (Starosolszky, 1970) az 1996. évi árhullám adatait figyelembe véve az 5-15 cm hosszú fűvel benőtt meder simasági tényezője, k = 30-nak adódik. Ha figyelembe vesszük, hogy a növényzet elsősorban a középvízi-nagyvízi mederrészben telepedhetett meg, az egyezés megfelelő és feltételezésünk helyességét igazolja. A vízszállítás-csökkenés járulékos oka lehet a lebegtetett hordalék kiülepedése a füves rézsűkön. Ennek mértéke azonban a megvalósulási felmérés hiányában nem számszerűsíthető. A napjainkig tartó további romlást a kialakult partélen megtelepedett bokros növényzet és a középvízi-nagyvízi meder feliszapolódásának előrehaladása okozhatja. Ez utóbbi a Lapincson végzett meder-karbantartási munkák tanúsága szerint jelentős lehet. Az eredmény a 400-450 cm-es vízállás tartományban az 5.-ben ismertetettek szerint 23 % csökkenés. Kisebb mértékben hozzájárulhatott ehhez a mérce alatt kb. 400 m távolságra a kisvízi meder egy részét lezáró mintegy fél méter magas kömü, amely a görgetett hordalék természetes vándorlását akadályozhatja. 500 cm-es vízállásnál (220,15 mBf), mely csak 9 cm-rel haladja meg a 2009. júniusi tetőzést, a csökkenés 30 %-ra emelkedik. Ennek oka a nedvesített területnek az alacsonyabb vízállásokhoz viszonyított nagyobb csökkenése lehet. Ennél a vízmagasságnál 1965-ben kb. 100 m széles jobbparti elöntés volt. Az évtized elején a jobb parton a híd melletti magasabb terepről kiinduló 500 m hosszú árvízvédelmi mű épült (/. ábra). Ez a vízlevezetés szempontjából legkényesebb csatorna-szakaszon szünteti meg a vízkilépés lehetőségét. Sajnálatos, hogy 2009-ben nem volt részletes árvízszint rögzítés, csupán az 1250 m-ben mérték meg az árvíz-szintet. A 3. ábra felszín-görbéivel összehasonlítva azt gyaníthatjuk azonban, hogy a vízszállító-képesség csökkenése elsősorban ezen a mérce alatti néhány száz méteren jelentős. 7. Feladatok Vízfolyás-szakaszunk részletes geodéziai felméréséből esetleg további okra is fény derülhet. A felmérés birtokában a tanulmányban foglaltakat is figyelembe vevő hidraulikai számítások alapján lehet a jó karba helyezési tervet elkészíteni. Az elmondottakból az is nyilvánvaló, hogy nem elég a medret egy alkalommal jó karba helyezni. Ezt az állapotot fenn is kell tartani. Fenntartási beavatkozásra akkor lesz szükség, ha majd az új vízhozam-görbe jelentősebb változását tapasztalják. Csak így kerülhető el, hogy 25-30 év múlva a jelenlegihez hasonló helyzettel kelljen szembesülni. Köszönetnyilvánítás A Szerző köszönetét fejezi ki a Nyudukövízig Monitoring és Vízgyűjtő-gazdálkodási Osztálya munkatársainak a 2009. júniusi árvízről készült feldolgozás rendelkezésre bocsátásáért és szóbeli közléseikért. Irodalom Lászloffy W.: Alkalmazott hidrológia 2. r., 30-31 o„ Tankönyvkiadó, 1963. Somogyi P. Szilágyi E.: Szentgotthárd árvízvédelmi szakasz felülvizsgálata. Kézirat, 1994. Starosolszky Ö.: Vízépítési hidraulika, 103-104 o., Műszaki K.kiadó, 1970 VITUKI Az ADCP berendezés vizsgálata a módszer széleskörű alkalmazhatósága szempontjából. Összefoglaló jelentés, 2004. Technische Universität Graz: A Felső-Rába vízgyűjtőjének hidrológiai monográfiája, 1996. A kézirat beérkezett: 2010. február 15-én Vízügyi Igazgatóság nyugállományú osztályvezetője.