Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

3. szám - Szilágyi Endre: Egy szentgotthárdi vízrendezési beavatkozás elemzése a Rába 2009. évi nyári árhullámának idején

47 Egy szentgotthárdi vízrendezési beavatkozás elemzése a Rába 2009. évi nyári árhullámának idején Szilágyi Endre 9700. Szombathely, Rohonci u. 48. Kivonat: Szentgotthárd a magyar-osztrák határ közvetlen szomszédságában a Rába (Raab) és a Lapincs (Lafnitz), és az ezek öszszefolyásából létrejövő Rába térségében települt, jelenleg már jelentős iparral rendelkező város. A 2009. júniusi árhullám tetőző vízállása a szentgotthárdi vízmércénél kb. 20 cm-rel haladta meg az eddig legnagyobb, 1965. áprilisi árhullámét, annak ellenére, hogy 1979 óta az árvízvédelmet növelő jelentős vízépítési tevékenység folyt. Tanulmányunkban a Lapincs torkolata alatti rövid Rába szakaszt vesszük vizsgálat alá és megkísérelünk elsősorban hidrológiai adatokra alapozva erre az ellentmondásra választ adni. Kulcsszavak: vízrendezés, árvízvédekezés, Rába, ^SZENTGOTTHÁRD o •••• c 1. Az 1979 előtti helyzet Az országhatár térségében kezdődő Felső-Rába völgy részletesebb ismertetése irodalmi közlésekben található (pl. TU, GRAZ 1996). Eszerint a nagy árvizeknek csak egy része folyt (és folyhat napjainkban is) a városon keresztül. A Lapincs árhullámainak egy részét ugyanis a völgy mélypontjának környezete, napjainkban már szabályozottan az árapasztó vápa vezeti le. 1965-ben a lefolyási viszonyok a maitól jelentősen különböztek. A partélig kb. 230m /s vízszállítású Rábán az áprilisi árhullám a jobb-parton kisebb, a bal-parton nagy területet elöntve folyt le. A jobb-parti elöntési határt az /. ábra mutatja. A tetőző vízállás 470 cm körüli volt, ez kb. 220,00 mBf-nek felel meg. A hidrológiai alapon megbecsült vízhozam 500 mVs. A völgyben 300 m

3/ s tetőző hozamú árhullám-rész vonult le. 1971-ben híd épült a Rábán, a rávezető utat kiemelték. Ettől kezdve lehetett vízhozam-méréseket végezni. Az 1972, évi mérések alapján szerkesztett vízhozam-görbe a 2. ábrán látható (1. görbe). y y • 1 /. ábra. Helyszínrajz 2. Változások 1979-82 között 1979-ben a magyar-osztrák határvízi együttműködés keretében elkezdődött a Lapincs torkolat közeli szakaszának kiépítése, annak érdekében, hogy a telt meder 380 mVs hozamot tudjon levezetni. A Lapincshoz csatlakozóan 2,4 km hosszban a Rába meder is átépítésre került. A torkolat alatti 1 km-en megmaradt az eredeti vonalvezetés, de a medret 480 m'/s tervezett vízszállításra bővítették. Alatta új vonalvezetéssel, a végpontig 230 m

3 /s-ra csökkenő vízszállítást terveztek. Az 1978-ban készített tervben a fenékesés 0,58 %o, a teljesen új „friss" mederre a figyelembe vett Manning f. simasági tényező k = 46 volt. Az elvégzett munkáról nem készült megvalósulási felmérés. A közúti híd alatt a bal-parton töltés épült. Ez 850 m hosszon a mederrel párhuzamos, alatta E-i irányba fordul. A „párhuzamos" szakaszon tehát megszűnt a nagy árhullámok bal-parti kiterülésének lehetősége. A jobbparti elöntés lehetősége a nagy árhullámok számára ugyan megmaradt, de végeredményben ez a vízfolyás-szakasz jó állapotban lévő csatornává alakult. Az árvízvédelem kulcspontja az, hogy ez a csatorna el tudja-e vezetni a Lapincson és a Raab-on érkező nagyvizeket. Az 1982-ben és 1985-ben végzett mérések alapján készült vízhozam-görbe (2. ábra, 2. görbe) szerint az új meder erre alkalmas volt. A magyar-osztrák szakértői tárgyalásokon meghatározott 700 m

3/s mértékadó vízhozamot 420 cm-es vízállással tudta volna levezetni.