Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

3. szám - Jobbágy Réka–Hajnal Géza–Vasvári Vilmos: A szivárgási tényező meghatározása terepi vizsgálatokkal

30 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 3. SZ. A 4F kút leszívására elvégezhető volt a Hantush-Jacob analízis is. A leszívási adatsor első pontját figyelembe nem véve, és a tározási tényezőt 0,4-ben maximalizálva ez a módszer 2 10 7 m/s szivárgási tényezőt ei®dményezett (16. ábra). Az 1F és 7F kutak esetében kevesebb mért adat volt, mint ahány paraméter az eljárásban szerepel

. g 4F Aquifer Model Solution Hantush-Jacob Parameters T = 1 696E-6 m

2/sec 16. ábra. A 4F kút leszívásának kiértékelése HantushJacob módszerrel A visszatöltődés adatok Theis módszerrel történő kiértékelését végeztük el (13. ábra). Az 1F és 7F kutakra néhányszor 10"

7 m/s szivárgási tényezőt kaptunk eredményül. Az anyakútra ezzel szemben 10-!

< érték adódott. 13. ábra A 4F kút visszatöltődésének kiértékelése Theis módszerével A nyeletési vizsgálatok folytonossági egyenletből levezetett kiértékelésénél különbséget kell tenni az anyakút és a megfigyelőkutak között. Az anyakút esetében ugyanis hengerszimmetrikus, vízszintes áramlás alakul ki a szürőzött palást mentén, míg a megfigyelőkutaknál azzal a közelítéssel élünk, hogy az áramlás függőleges. így az anyakútra mindkét nyeletés végső szakaszát nézve néhányszor 10"

5 eredmény adódott. Ugyanez igaz a 2-es kútra, míg a 6-os kút esetében egy nagyságrenddel nagyobb szivárgási tényezőt kaptunk. Bouwer-Rice módszerét alkalmazva néhány paraméter beállítása problémát okozott, ugyanis a rétegvastagság felvétele nem volt magától értetődő, és a megfigyelő-kutaknál nem volt szürőzött rész, pedig a módszer csak henger-szimmetrikus áramlás kiértékelését teszi lehetővé. Az anyakút mindkét nyeletésére 10 méteres rétegvastagságot feltételezve a kezdeti meredekségből 210

5 m/s, míg a későbbi adatokból az elsőre 7T0"'

1 m/s, a másodikra 2-10"

6 m/s szivárgási tényező adódott. A 6. sz. kútra 5 m rétegvastagság feltételezése mellett 3,810"

6 m/s lett a szivárgási tényező értéke. A 2. sz. kútra hasonló beállítással a kezdeti szakasz adataiból 210"

5 m/ s, a későbbi szakasz adataiból 7,7-10"

6 m/s adódott. A harmadik területre számított eredmények közül a legmegfelelőbb a visszatöltődés módszerrel kapott szivárgási tényező. Ezt közelíti még a nyeletés. A leszívás kiértékelése a fenti módszerekkel itt nem ad helyes eredményt, mivel a kútbeli tározás ilyen gyors kútkiiirülésnél nem elhanyagolható. Összefoglalás Az előzőek és néhány más területen végzett mérések tapasztalatait felhasználva megfogalmaztunk néhány tapasztalatot. Porchet módszerénél megfigyelhető, hogy amennyiben a furat becsövezett, szürőzött szakasz nélküli, az eredmények nem tükrözik a vizsgált talajnak megfelelő szivárgási tényezőt. Ilyen esetekben a vártnál nagyobb értékeket kaptunk, míg ugyanaz a vizsgálat egy szürőzött kútra az elvárthoz közelebbi eredményt hozott permanens közeli szivárgási állapot esetén is. Az is látszik, hogy míg homokban, iszapos homokban jó eredményeket adott a módszer, addig az agyagra megmaradt az egy -két nagyságrend hiba. Ezek alapján a Porchet módszer alkalmazását csak homokos, legfeljebb iszapos rétegek vizsgálatára javasoljuk, szürőzött kútban végzett vizsgálat esetére. Ez a szivárgási tényező nagyságrendi közelítésére alkalmas, ezzel nem előzi meg a labor-vizsgálatok pontosságát. Szemcsés talajokban nem-perrmanens áramlásra leszívás, illetve visszatöltődés kiértékelésére az AQTESOLV szoftverben használt módszerek, a CooperJacob, a Hantush-Jacob és a Theis visszatöltődés a Dupuithez közeli szivárgási tényezőket eredményeztek. Agyagos területen a leszívás mérése a gyors kiürülés miatt nehézkes, általában kevés érték áll rendelkezésre a kiértékeléshez. Amennyiben túl rövid a leszívási szakasz, nem tekinthetünk el a kútbeli tározódástól sem. Ilyen esetekben a CooperJacob módszer várhatóan túl nagy szivárgási tényezőt eredményez, és a visszatöltődési módszerrel kapott eredmények állnak közelebb a valós szivárgási tényezőhöz. A Dupuit módszerrel kapcsolatban leszögezhető, hogy csak permanens állapot kiértékelésére szolgál, s csak ilyen esetre fogadhatók el a számítás eredményei. Nyeletési vizsgálatot két területen végeztünk. Ezekből mindössze annyit állapíthatunk meg, hogy a folytonossági egyenletből levezetett közelítő számítás nem adott jó eredményeket, míg a Bouwer-Rice módszer cső nélküli furatra felelt meg jobban. A szürőzött kútban az egyes mérések között jelentős volt az eltérés. A próbaszivattyúzás kútjainak tervezéséhez, kivitelezéséhez jelenleg az „MSZ 22116:2002 Fúrt vízkutak és vízkutató fúrások" szabvány van érvényben. Ez a szabvány kifejezetten víztermelő kutakkal foglalkozik, így a terepi mérésekkel kapcsolatban nem fogalmaz meg követendő elveket. A 3.7. pontjában van szó a próbatermelésről és a vízszint-visszatöltődés méréséről, mely használható a szivárgási tényező meghatározására végzett vizsgálatokra is. Ebben az áll, hogy a leolvasást minden esetben ± 0,01 m pontosan kell végezni. A visszatöltődés mérését a szivattyúzás leállásakor kell megkezdeni. Az ajánlott mérési időpontok percben: 0, 1,3, 5, 6, 8, 10, 15, 20, 30, 60, 120 és ezt követően 60 percenként, lehetőleg