Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)

2. szám - Nagy László: Műtárgy környezetében kialakult gátszakadások a Kárpát-medencében

62 Műtárgy környezetében kialakult gátszakadások a Kárpát-medencében Nagy László BME Geotechnikai Tanszék, 1111. Budapest, Műegyetem rakpart 3. Kivonat: A Kárpát-medence lakosainak ezer éves küzdelme az árvízzel jól ismert. Azt azonban kevesen tudják, hogy a Kárpát-medence 600-t is meghaladó számú gátszakadása közül több mint húsznál a gátszakadás mechanizmusa (/. táblázat) a gátba épített műtárggyal, illetve annak közvetlen környezetével hozható összefüggésbe (Nagy 2001, 2002, 2008). Ezek a gátszakadások mindig nagy figyelmet keltettek különlegességüknél fogva, illetve mindig tanúsággal szolgáltak a vízépítő mérnökök számára, árvíz, gátszakadás, gátba épített műtárgy. mának 2000 évi összesítése alapján (Nagy 2000). E szerint az ismert gátszakadások megoszlását az 1. táblázat mutatja. /. táblázat A gátszakadások mechanizmusának megoszlása Kulcsszavak: Gátszakadások a Kárpát-medencében Több mint tíz éves kutató munka során 1816 Kárpát-medencei gátszakadás adatai kerültek összegyűjtésre. Ezzel a munkával a világviszonylatban is egyedül álló, a korábbiaktól eltérő szemléletű értékelésre nyílt lehetőség el egy ország, egy régió árvízvédelmével kapcsolatban. Bár az ilyen jellegű történelmi adatok gyűjtése lassú és fáradságos munka (különösen nehéz a régi, ma már nem használt a települések környéki nevek azonosítása) az összeírt gátszakadások száma felülmúl minden a korábbi várakozást. A gátszakadásokról elkészített adatgyűjtés valószínűleg nem teljes, a gyűjtött adatok nem állnak minden gátszakadásra egyformán rendelkezésre, azonban már így is megállapítható néhány olyan érdekes adat, ami nem csak a szakemberek érdeklődésére tart számot (Nagy 2000): - Minél jobban visszamegyünk az időben, az adatok annál bizonytalanabbak, de sajnos az utóbbi három évtized gátszakadásainak dokumentáltsága sem megfelelő, - A munka jelenstatisztikai értékelésének lezárásakor (2000 év vége) a Kárpát-medencében 1816 gátszakadásról tartalmaz információt az elkészített vizsgálat, a mai Magyarország területére vonatkoztatva ez a szám 1174. - A XIX. század elején mintegy 340 km árvízvédelmi töltés védte az árteret, ami 1850-re 720 km-re nőtt. 1850 előtt azért volt kevés gátszakadás, mert kevés töltés volt. - A XIX. század második felében volt néhány nagyon súlyos év, amikor évente több mint 100 gátszakadás történt, 1876, 1881, 1888, ezek első sorban nagy Tisza völgyi árvizek voltak, - A XIX. század második felének viharában csak három olyan év volt, amikor gátszakadást összeírni még nem sikerült, 1852, 1863, 1898. - A legtöbb gátszakadás 1888-ban került feljegyzésre, több mint 180. - A legtöbb gátszakadás, 375 a Körös völgyében volt, az 1879. évben összesen 82-t jegyeztek fel. - Különösen a Tisza mellékfolyóinak árvízvédelmi töltései szakadtak sokat, amikor a folyók a nagyobb lejtésű területről az alföldre értek, - Valószínűleg pontos a lista az erőszakos átvágás, elhabolás, műtárgy tönkremenetel esetén, mert ezeket a korabeli és későbbi sajtó, valamint a szakirodalom is rendszeresen felemlítette, mint különleges eseteket. - A XX. század fordulója után nyugodt évek következtek, amit az 1956. évi jeges árvíz tört meg 58 gátszakadással. - Az altalajtörés, mint fogalom gyakorlatilag csak a 20. században jelentkezett az árvízvédelmi gátaknál, így a korábbi alkalmazása a szónak utólagos minősítés. - A XIX. századi védelmi készletek és anyagok ismeretében nem volt lehetőség közepes buzgár elfogásra vagy akár az őrjárás tizedét kitevő hosszon nyúlgát építésére. A gátszakadások mechanizmusa több mint az esetek negyedénél 525 esetben (28,6 %) ismert a gátszakadások száA gátszakadás oka Az előfordulás Az előfordulás száma százaléka Meghágás 358 19,5% Altalaj törés 41 2,2% Erőszakos átvágás 40 2,2% Elhabolás 11 0,6% Műtárgy tönkremenetel 24 1,3% Töltéstest 33 1,8% Egyéb ismert 18 1,0% Nem ismert 1309 71,4% Az /. táblázatban szereplő 24 műtárgy okozta gátszakadás száma 2000 óta tovább nőtt, Az összeírt gátszakadás száma meghaladja a 2800-t, az ismertté vált műtárgy tönkremenetelek száma 35 (2. táblázat), az arány 1,2 %ra csökkent. A 2. táblázatban lévő adatok és a források rendszerint nem tartalmazzák a hidrológiai hátteret, a jelenség pontos leírását, az árvízvédekezés aktivitását. Ezek megismerésére csak egy-egy példán keresztül van lehetőség rámutatni. Különös részletességgel mutatja be a Kistiszai-zsilip tönkremenetelét Kluzsicz (1988), kitérve a gátszakadáshoz vezető folyamatra és a következtében kialakult emberi tragédiára. A legkorábbi adat műtárgy tönkremenetelével kapcsolatban 1781-ből származik a Krassó-Szörény vármegye területén lévő Kiskastély község területén lévő 1671-ben épített töltést keresztező műtárgyról. A szűkszavú korabeli leírások alapján sokszor nehéz meghatározni azokat a gátszakadásokat, melyek műtárgy tönkremenetellel kapcsolatosak vagy csak a hely megjelölésére használták a műtárgyat. Nem lehet 100 %-os megbízhatósággal azonosítani a történést például a következő helyeken: „1815-ben a Duna bal parton a komáromfüssi határban a zsilipnél 70 öl szakítás", vagy „1869 -ben a Fehér-Körös jobb parton a köröscsentei irtásnál, a horgostói-zsilipnél, Aradmegyei Társ. területén". Ezek az esetek több hasonlóval a 2. táblázatból ki is maradtak. A 2. táblázat 35 gátszakadásából 6 esik jelenleg Magyarország területén kívülre. A Kárpát-medencében, 9 a Duna- és 26 a Tisza-völgyében volt. A 35 esetből 27 esetben zsilip tönkremenetel volt, amiből 4 volt fazsilip. A rosszul vagy rossz szerkezettel megépített műtárgyak az átadás utáni első árhullámnál tönkrementek. Az sem kellett hozzá, hogy ez az árhullám magas legyen: Paszabi-zsilip, Füzeséri-zsilip, Sárospatak alatti zsilip, Törökéri-fazsilip, Tiszaberceli-fazsilip, Halászi-zsilip, Tiszaberceli-kőzsilip (újra), Bátai-zsilip, Kistiszai-zsilip. Néhány esetben a gátszakadást nem kellő módon állították helyre így újabb esemény alakult ki: Tiszabercelizsilip (1864, 1868), Deák F. zsilip (1876, 1899), Remetei-zsilip (1876 kétszer).