Hidrológiai Közlöny 2010 (90. évfolyam)
2. szám - Szigyártó Zoltán–Rátky István: Eljárás a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése során előirányzott árvízi tározórendszer hidrológiai méretezéséhez
32 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2010. 90. ÉVF. 2. SZ. nagy vízszín-emelkedések csökkentése érdekében szükséges beavatkozások tételes meghatározása nyilván nem tür halasztást! Ugyanis csak ezt követően lehet alkalmas számítási módszerekkel, illetve megfelelő kisminta-vizsgálatokkal mindezen beavatkozásoknak a vízszintek alakulására gyakorolt együttes hatását is megállapítani. Vagyis csak ezek alapján lehet meghatározni azt, hogy a beavatkozások miként fogják az árhullámok levonulását, s így a Tisza mentén lejjebb fekvő árvízi tározók hidrológiai méretezését befolyásolni.' 1 A méretezéséhez szükséges árhullámok sorozatának meghatározása A tározórendszer hidrológiai méretezése során, az előzőekben részletezett munkálatok eredményeinek birtokában a következő feladat az, hogy az előmunkálatok keretében a további vizsgálatokra kiválasztott és már bearányosított árhullámokat - a nagyvízi meder megjavított vízszállító-képességét és (ha ez szükséges és lehetséges) a két duzzasztó módosított üzemviteli rendjét figyelembe véve - a Tisza teljes magyar szakaszára, nem-permanens számításokkal lefuttassák. Vagyis a tározók töltő-ürítő műtárgyának a szelvényére előállítsák azokat a „módosított árhullámok"-at, amelyek majd a további vizsgálatok alapját képezik, s amelyek képet adnak az előirányzott beavatkozások hatásáról. Tovább menve az is nyilvánvaló, hogy az így kapott árhullám-képeket a vizsgált szelvény feletti tározók üzeme jelentősen befolyásolhatja. Ezért a méretezés folytatása másképpen alakul akkor, ha a feladat a tározórendszer legfelső tározójának a méretezése és másképpen, ha a tározó felett egy vagy több másik árvízi tározó is üzemelhet. Az első esetben, vagyis ha a feladat a tározórendszer legfelső tározójának a hidrológiai méretezése, az ehhez szükséges statisztikai mintát természetesen közvetlenül az előzőek szerint meghatározott módosított árhullámokból kell kikeresni. Még pedig úgy, hogy közülük minden évre ki kell választanai a legmagasabban tetőző árhullámot. Ezek és az ezekhez tartozó vízhozam-idősorok lesznek tehát azok, amelyeket az adott tározó esetében, a már kidolgozott módszer iránymutatása szerint (Szigyártó-Rátky 2005/a, b, Váradi 2005, Szigyártó 2008) arra kell felhasználni, hogy segítségükkel az adott tározó kiépítendő tározótérfogatát és töltő-ürítő műtárgyának szükséges vízszállító-képességét meghatározzák. Már más, összetettebb feladattal állunk szembe akkor, ha a méretezendő tározó felett további árvízi tározók is vannak, s ezek a magas árhullámok levonulása során üzembe léphetnek. Ilyen esetben elsősorban azt kell szem előtt tartani, hogy egy tározó szükséges térfogata csak akkor határozható meg, ha felette már az összes többi tározó hidrológiai méretezése elkészült. Tehát ismert az, hogy a felette levő tározók közül melyik, mekkora tározótérfogattal lesz kiépítve, töltő-ürítő műtárgyuknak mekkora lesz a kiépített vízszállító-képessége, s e műtár" Nem lenne ugyanis célszerű ezzel kapcsolatban is úgy járni, mint a Cigándi-Tiszakarádi tározó létesítésével. Ez a tározó ugyanis amiatt, hogy elsőként és éppen az előirányzott másik két, a Szamos-közi és a Szamos-Kraszna-közi tározó alatt, még az előtt épül meg, hogy a tározók üzemének egymásra hatását tisztázni lehetett volna, előbb-utóbb túlméretezetté, vagyis az árvízi biztonság igényelt helyreállítása szempontjából túlzottan naggyá válik. gyak vízszállítását az alvízi visszahatás miként befolyásolja. Mindezekre pedig azért van szükség, mert ekkor (az előmunkálatok során már bearányosított modellel) a további vizsgálatra kiválasztott árhullámok levonulását úgy kell számítani, hogy a módosított árhullámok előállításánál figyelembe vett beavatkozásokon túl tekintettel vagyunk a felette levő árvízi tározók megfelelő üzemeltetésének hatására is. Vagyis tekintettel vagyunk arra is, hogy az árhullám levonuló víztömegéből az árhullám tetőző magasságának a csökkentése érdekében a felette levő tározók melyike mikor és mennyi vízhozamot vesz ki. így kapunk tehát most mindegyik módosított árhullám helyett egy másik, ,Jcétszeresen módosított árhullám"- ot, s közülük kell majd a töltő-ürítő műtárgy szelvényére érvényes vízállás-idősorok alapján, minden évre kiválasztani azt a legmagasabban tetőző árhullámot, amely - akár csak az előzőekben - a hozzájuk tartozó vízhozam-idősorral együtt a tározó és a töltő-ürítő műtárgy hidrológiai vizsgálatának az alapját képezi (SzigyártóRátky 2005/a). A helyreállított árvízi biztonság fenntartása Addig még bizonyára sok víz fog lefolyni mind a Dunán, mind a Tiszán, amíg a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése keretében előirányzott munkálatok befejeződnek: Az árvédelmi műveket (a mintegy 30 éves mulasztást bepótolva) a tervezett méretekkel mindenhol kiépítik. Ezzel egyidejűleg a nagyvízi meder lecsökkent vízszállító-képességét a lehetőség határain belül megjavítják, illetve (ha erre szükség és lehetőség van) a Tiszalöki- és a Kiskörei duzzasztó nagyvízi üzemelési rendjét célszerűen módosítják. Végül a hidrológiai méretezés eredménye alapján szükségesnek ítélt tározókat a kívánatos méretekkel és műtárgyakkal ellátva megépítik. Ugyanakkor, mint minden ilyen jellegű munkánál, itt is felmerül az a kérdés, hogy az ezekkel a beavatkozásokkal helyreállított árvízi biztonságot a továbbiak során miként lehet majd fenntartani? E kérdésre a választ keresve a következőket kell szem előtt tartani: Egészen bizonyosnak kell tekinteni azt, hogy a Tisza medre, akár csak a múltban, a jövőben is változni fog. Továbbá - különböző okok miatt - akár csak a múltban, ma sem lehet a jövőbe látva minden hatás, továbbá annak jellegét, helyét és következményét előre számításba venni. 1 2 De szem előtt kell tartani azt is, hogy a mértékadó árvízszintek legutóbbi ellenőrzését (Laczay 1990) követően az ezredforduló környékén bekövetkező magas árvizek még a szakértők egyes köreit is váratlanul érték. Mindebből azonban nem csak az következik, hogy az igényelt árvízi biztonság fenntartása az egymást követő nemzedékek mindegyike számára egészen bizonyosan továbbra is, újból és újból fontos feladatokat ad. Vagyis a jövő politikusainak és mérnökeinek a válláról a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésének elvégzése az árvízi biztonság fenntartásának a felelőségét semmiképpen sem veszi le. Az előzőekből következik továbbá az is, hogy bár nem lehet a jövőben bekövetkező változásokat előre 1 2 Ezt bizonyítja egyébként az is, hogy az 1970-es évek derekán a legjobb szakemberekből álló gárda sem tudta előrelátni például azt, hogy mintegy 30 év alatt a Tisza két szakaszán, Vásárosnamény környékén és Kiskörétől Szolnokig az 1 %-os árvízszint veszélyesen meg fog emelkedni (VITUKI 1976/a és a 2. táblázat).
