Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

1. szám - Kerényi A. Ödön: A dunai vízlépcsők és Magyarország

61 A dunai vízlépcsők és Magyarország Kerényi A. Ödön 1122. Budapest, Törökbálinti ót 13/a Kivonat: A Szerző szándéka, hogy hozzásegítse a társadalom felvilágosításán túl a Kormányt ,/tem építünk gátat a Dunán " merev álláspontjának megváltoztatásához is. Kulcsszavak_ Duna, vízlépcső. A Duna a Fekete erdei forrásától 10 országon át, 2900 km hosszban folyik a Fekete tengerbe. A Duna a Volga (3530 km) után Európa leghosszabb folyama, amely az ókor népei számára is fontos kereskedelmi-hajózási útvonal volt 1. A Duna és a Rajna-Majna-Duna csatorna Nagy Károly császár a középkorban (793) össze akarta kötni a Dunát a Rajnával, de csak a XIX. században sikerült II. Lajos bajor királynak megépíttetni az első változatot, a 173 km hosszú Rajna-Majna-Duna „Lajos csatornát". A sok zsilipes, keskeny csatornán azonban nehézkes volt a hajózás, és a háborús sérülések miatt is 1950-ben üzemen kívül helyezték. Az újjáépítéssel az 1921-ben alapított Rajna-Majna-Duna Rt.-t bízták meg. A sok nehézség miatt azonban 30 évig tartott, míg a Kehlheim-Bamberg között, új nyomvonalon megépítették a. 677 km hosszú, korszerű hajózási csatornát. Az üzembe helyezés 1989. szeptember 25-én történt. Ezzel létrejött az Északi- és a Fekete tenger közötti, közel 3500 km-es hajózási útvonal. A csatorna 4 m mély, 55 m széles, és a hajókat 16 zsilipen emelik át. A zsilipelések szokásosan nagy vízveszteségét lényegesen lecsökkentette a dr. Mosonyi Emil professzor javaslata szerinti, új megoldás. 2. Környezetvédelmi aggályok A radikális környezetvédők általában ellenezik mind a csatornázást, mind a folyami vízlépcsők létesítését, mivel a természetbe való súlyos beavatkozásnak tartják. Az árvizek korlátozása szerintük a folyók öntisztulását csökkenti és a várt gazdasági eredmények sem teljesülnek. Aggályaik azonban eloszlathatok. - így pl. a lépcsőzött folyók vizének tisztaságát a városok szennyvíz-tisztítóinak megépítésével lehet és kell biztosítani. A Bős-Nagymaros vízlépcsők tervében Pozsony, Győr, Komárom, Esztergom szennyvíztisztítói eleve szerepeltek. Ezek közül azonban csak a pozsonyi valósult meg. A többi létesítését a Nagymarosi Vízlépcső beruházásával együtt „takarékosságból" leállították - a környezetvédelem nagyobb dicsőségére! - A Rajna-Majna-Duna (RMD) csatorna gazdaságosságát pedig az által lehetne jelentősen fokozni, ha az országok megvalósítanák a Nemzetközi Duna Bizottsággal kötött Egyezményben vállalt vízlépcsőket. Ez lehetővé tenné, hogy egész évben 2,5 m merülésű teherhajók közlekedjenek az Északitól a Fekete tengerig. 3. A Duna hajózás-korlátai Jelenleg azonban Kehlheimtől lefelé a korlátozások nélküli hajózás csak a Bősi Vízlépcsőig lehetséges, mivel jelenleg a magyar Duna-szakaszon az előírt feltételek nem biztosíthatók. Mindez annak köszönhető, hogy a Nagymarosi Vízlépcső beruházását leállították, és a jelen kormánynak nincs szándékában megépíteni az Egyezményben vállalt Adonyiés Fajszi Vízlépcsőket sem. 4. A Duna vízlépcsői a komplex hasznosítást szolgálják A Duna eredetétől a Fekete tenger melletti Sulina kikötőváros világító tornyáig, amely a hajózási útvonal „0" kilométere, a Duna-menti országok 47 vízlépcsőt terveztek. A 47., a Turnu-Magurele közös román-bolgár vízlépcső alatti Duna-szakaszra is készült két nagyobb vízlépcsőre terv, Calarasi, a tisztán román, és Silistra, a volt közös román-szovjet határszakaszokra. A hajózási feltételek azonban nélkülük is biztosíthatók. Csupán energetikai hasznosításuk viszont a hatalmas beruházási költségek miatt nem mutatkozott gazdaságosnak. Emiatt a Duna eredetétől lefelé történt sorszámozásban ezek nem is szerepelnek. Nem véletlen, hogy a folyami vízerőmüvek létesítésénél a világ-gyakorlat szerint a több célú, komplex hasznosítás elve érvényesül, tehát a hajózás mellett az energetika, az árvízvédelem, az öntözés, a hídépítés, és a turizmus érdekeit veszik a megtérülés-számításoknál figyelembe. Ez az elv érvényesült a Bős-Nagvmarosi Vízlépcsők beruházásánál is 5. A Duna német belső-hajózási vízlépcsői A Duna német-bajor szakaszán, 1903-2003 között, 25 vízlépcső épült, amelyek csupán a belföldi hajózást szolgálták, és nem tartoznak a Duna Bizottsági Egyezmény hatáskörébe. Ezért ezekről a részletes, ismertetés helyett, csupán általános tájékoztatás készült. Az első az Ulm-Böfingerhalde (1.) vízlépcső - kis erőmű nélküli - víztározó duzzasztó, az utolsó pedig Kachlet (25.) vízlépcsője. E vízlépcsőkben a következő műtárgyak találhatók: duzzasztógát, árapasztó-zsilip, kisebb vízerőmű és hajózsilip. Az utóbbi azonban mindössze 4 m széles és 22 m hosszú, tehát csak kis hajók, bárkák helyi forgalmára alkalmas. 6. A Duna Bizottság által felügyelt nemzetközi hajózási szakasz A német Duna-szakasz utolsó (26.) vízlépcsője Jochenstein már az Ausztriával közös határon épült és vízerőművének termelését a német és osztrák fél fele-fele arányban hasznosítja. A Duna Bizottság a vízlépcsők tervezési paramétereit a hajózás számára a következőképen egységesítette: A biztosítandó merülés min. 2,5 m. A hajózsilip szélessége 24 m; hossza 250 m. 7. A Duna Bizottság A vízlépcsők bemutatása előtt következzen rövid ismertetés a Duna Bizottságról: Kezdetben a Duna nyílt kereskedelmi folyó volt. Bárki használhatta, de a part-menti országok a szállítmányokért vámot szedtek Az orosz-török krimi háború után, 1856-ban megkötött Párizsi Béke szabályozta a szabad kereskedelmi jogot. Megalapította az Európai Duna Bizottságot és elvetette a napóleoni háborúkat lezáró 1815. évi Bécsi Kongresszus szabad hajózásra vonatkozó határozatait. Az első világháború után, 1921-ben alapították meg a fenti mellett - bécsi székhellyel - a Nemzetközi Duna Bizottságot a hajózási útvonal nemzetközivé tétele céljából. 1940-ben mindkét bizottságot megszüntették. A második világháború után, a Szovjetunió javaslatára 1948-ban a Belgrádi Duna Konferencia - budapesti székhellyel - megalapította az új Duna Bizottságot. Ennek Ausztria 1960 óta lett tagja. A Bizottság illetékessége a németországi Kehlheimtől a Fekete tengeri Sulináig terjed.