Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.
188. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 6. SZ. Vizsgálatunk célja rendszeres mérések és mintavételek segítségével a kisrák (Cladocera és Copepoda) együttesek faj összetételének feltárása, szezonális abundancia ill. menynyiségi változásainak megfigyelése volt. Mivel ez az állatcsoport teljes mértékben vízhez kötődik, jól alkalmazható a különböző vegetációval vagy fizikai-kémiai paraméterekkel rendelkező víztestek jellemzésére. Anyag és módszer A 2008. évben végzett kutatásunk egy téli (jan. 9.), tavaszi (ápr. 28), valamint egy nyári (júl. 21.) gyűjtésének kiértékelését mutatjuk be. A mintavételezés öt, egész évben vízzel borított helyszínen történt. Kiválasztásukkor fontos szempont volt az egyes vízterek szemmel látható különbözősége. Szerepelt közöttük nádassal szegélyezett nyílt vízfolt nyárra feldúsuló Utricularía állománnyal (1), nagyobb nyílt víztükör, szélén tavasztól Hydrocharis és Ceratophyllum szegéllyel (2), Lemna minor borította csatorna egyes részein Ceratophyllummal (3), nádszegély Lemna trisulca borítással és CeratophyllurtvmsX (4), valamint egy kubikgödör sásokkal, melyet nyáron Lemna ill. Hydrocharis borít (5). A terepen mértük a pH-t, a vízhőmérsékletet, a szalinitást, a vezetőképességet és a redoxpotenciált. A foszfát- és nitrát-tartalom méréséhez vízmintákat gyüjtöttünk, a mérés laboratóriumban, spektrofotométerrel történt. A kisrákok gyűjtését 100 mikronos lyukbőségű planktonhálóval végeztük. Minden mintavételi helyen három különböző mikrohabitatból gyüjtöttünk anyagot és ezek elemzése külön-külön történt, hogy képet kapjunk a kisrák fajok esetleges térbeli elkülönüléséről. Emellett minden helyszínen 30 liter vizet átszűrve szemikvantitatív vizsgálathoz is vettünk mintát. Ehhez a három ponton merített 10-10 liter vizet a planktonhálón öntöttük át. A kisrákokat a helyszínen 70 %-os alkoholban fixáltuk. Későbbi azonosításukhoz Gulyás és Forró (1999, 2001) ill. Flössner (2000) és Einsle (1993, 1996) határozókönyveit használtuk. A mintavételi helyek és a kisrák együttesek közötti összefüggések kimutatására a SYN-TAX 2000 programmal bináris adatokon főkoordináta (PCoA), valamint relatív abundancia adatokon (melyet a mintából kivett első 300 egyed alapján számoltunk) főkomponens elemzést (PCA) végeztünk Podani (1997) alapján. A környezeti és vízkémiai változók közti összefüggést kanonikus korreszpondencia elemzéssel (CCA) vizsgáltuk (Canoco for Windows 4.5, ter Braak, 1996). Az egyedsürüség változásainak szemléltetésére készült ábrát Microsoft Excel programmal készítettük. Eredmények A főkoordináta elemzés eredménye szerint a szezonalitás határozta meg leginkább a kisrák együttesek faj összetételét (1. ábra, PCoA; a mintavételi alkalmak: tél (Tel), tavasz (Tav) és nyár (Ny); a szám a mintavételi helyet jelenti). Külön-külön vizsgáltuk a Copepoda ill. Cladocera együttesek évszakos alakulását mintavételi helyek szerint főkomponens analízist alkalmazva. A szórás-diagramokon jól látható, hogy mindkét kisrák csoportban van olyan taxon, ill. csoport, amely szezonálisan jellemző előfordulású (2 és 3. ábra, PCA; az állatok kódjai a genus első két, ill. a fajnév első betűjéből összerakva, juvenilis példányoknál a harmadik betű ,j"; helyek jelölése: ld. 1. ábra, a második szám az alminta) A téli időszakban legnagyobb tömegben előforduló evezőlábú rákok a Cyclops strenuus ill. a Cyclops insignis. Tavasszal az Eucyclops serrulatus, nyáron pedig a Megacy/clops viridis és a Thermocyclops dybowskii meghatározó. A Harpacticoida-k télen jelentkeztek a legnagyobb abundanciával, nyárra szinte teljesen eltűntek. 0,350,3 0,25 0,2 0,15 0,1 rs 0,05.2 0< -0,05-0,1 -0,15-0,2-0,25-0,3-0,35Ny.3 Ny.l Ny.S Tel.5 Tel.3 Tel.4 Tel.lTel.2 Ny.2 Ny.4 Tav.5 Tav.4 Tav.l Tav.3 Tav.2 o Axis 1 1. ábra: A mintavételi helyek ordinációja a kisrák együttesek fajösszetétele alapján PCoA-val EuS Ny 3/1 Ny .5/2 Tav Ny. 3/2 Tav .4/2 Ny. 1*3 ?av.3/l T»( Ta».4/I V s DÍJ TJy.1/1 Ny .3/3 Ny. 1/2 Thl) w Th j Ny.2/3 Ny Ja ®.\íy 4/1 Ny^y.5/3 Ny 3/1 Ny 2/1' Ny .2/2 2. ábra: Az egyes mintavételi helyek vizsgálata a Copepoda fajok relatív abundanciája alapján (centrált PCA) Az ágascsápú rákok legjellemzőbb faja télen a Chydorus sphaericus, tavasszal a Daphnia curvirostris és a Simocephalus exspinosus, nyáron pedig szintén utóbbi kettő, továbbá a Ceriodaphnia reticulata. A mintavételi helyek és mikrohabitatok kisrák együtteseinek összetételében (egyes fajok jelenlétében, számában és abundanciájában egyaránt) télen mutatkozott a legkevesebb különbség, a későbbiekben ez - a Cladocerák megjelenésének is köszönhetően - számottevően nőtt. A nyílt részeket mindenhol a Daphnia curvirostris uralta, a növényzettel sűrűn borított ill. partmenti részeket a Simocephalus exspinosus, valamint a Ceriodaphnia és a Cyclopoida fajok többsége jellemezte. A 2 sorszámú mintavételi helynél található a legnagyobb nyílt vízfelszín, valószínűleg ennek köszönhető ott nyáron az ezt preferáló Thermocyclops dybowskii tömeges előfordulása. A környezeti és vízkémiai változók közül a vízhőmérséklet mutatta a legerősebb befolyást a fajok elteijedésére, amely összefügg a Copepoda és Cladocera csoportok különböző életmenetével (4. ábra. CCA; Sal = szalinitás, K = konduktivitás). Részletesebb elemzést a jövőben további adatok bevonásával tudunk végezni.
