Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.

182. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 6. SZ. Előzetes vizsgálatok a gödi Duna szakaszának (1669 fkm) bentikus, bentonikus kerekesféreg és kisrák faunáján Tóth Adrienn

1, Zsuga Katalin

2 'MTA Ökológiai és Botanikai Kutató Intézet, Magyar Dunakutató Állomás. Göd, 2131. Jávorka Sándor u. 14 2 VITUKI Kht. 1095. Budapest, Kvassay Jenő út 1. Kivonat: A planktonikus kerekesféreg és kisrák közösségek kutatása mellett háttérbe szorul folyók esetében a bevonat és az üledék, mint habitat típus, pedig számos kerekesféreg, ágascsápú- és evezőlábú rák faj tipikus élettere. Mintáinkat kis vízállásnál vettük a Duna főágából Gödnél, illetve az attól áramlási viszonyaiban lényegesen eltérő gödi mellékágból. Célunk elsősorban faunisztikai elemzés volt. A bevonatot kövekről mostuk le és emellett a felszíni 3 cm-es üledékrétegből is gyűjtöttünk. A mellékágon előző években folyó kutatások eredményeire támaszkodva a bentikus, bentonikus fauna tanulmányozására eltérő szervesanyag bázissal, különböző szemcse összetétellel, lokálisan eltérő áramlási viszonyokkal jellemezhető mintaterületek kijelölésére nyílt mód, így mikrohabitat vizsgálatot is végeztünk. Első eredményeink azt mutatják, hogy a mellékágban a bevonat fajgazdagabb közösséggel jellemezhető. Kulcsszavak: Duna, bevonat, zooplankton (Rotatoria, Cladocera) Bevezetés A zooplankton szervezetek jellemzésénél gyakran megfeledkezünk a parti régió élővilágáról, mely nem csupán odasodródó planktonikus elemekkel jellemezhető, hanem számos olyan fajjal, mely ennek a habitatnak jellemző taxonja. A zooplankton mennyisége gyakran tömeges a nagy folyók főágában, de az időbeli és térbeli megjelenésének szabályozó faktorai nem teljesen ismeretesek. Nincs általános egyetértés arra vonatkozóan, hogy mi a mechanizmus, ami meghatározza mennyiségét a nagy folyókban. A szabályozott folyók mentén számos lenitikus víztest található, ilyenek a parti régió öblei, a mellékágak (melyek a főágtól eltérő vízjárásúak) és hullámtéren elhelyezkedő kisebb-nagyobb vízterek. Hatásuk a zooplankton összetétel megváltoztatásában elsősorban az áradások alakalmával észlehető (Saunders & Lewis 1988) Az áradások nagy fizikai és kémiai változások okozói (Tockner et al., 1999) és nagy zooplankton mortalitáshoz vezetnek. A kerekesférgek gyorsabb szaporodási ciklusuk révén, rövidebb idő alatt hoznak létre stabil közösséget (Eckert & Walz, 1998), mint az ágascsápú rákok. Hazák legnagyobb folyója, a Dunának kutatása főként a planktonikus szervezetek megismerésére irányult és irányul napjainkban is (Tóth 1861, Bartsch 1877, Náday 1914, Unger 1916, Woynarovich 1944, Éber 1955). Nemzetközi Duna-kutatási program keretén belül került sor Dudich&Kol (1959) és Kertész (1963, 1967) vizsgálat-sorozatára. Az 1980-as évektől Gulyás munkája számos ismerettel bővítette a dunai zooplankton faunáról alkotott képet (Gulyás 1987, 1990, 1994b, 1994c, 1994d; 1996, 1997, 2002). Schöll Gemenc térségében végez planktonikus Rotatoria vizsgálatokat (Schöll 2004, 2005, 2006) ezzel párhuzamosan planktonikus kisrák kutatás is történt. (Kiss 2006) Abaffyné kutatásai főként a főág planktonikus Crustacea együtteseire terjedtek ki, bár néhány munkájában foglakozik a Szigetköz növénytársulásaiban előforduló ágascsápú rák fajösszetétellel (Bothár & Ráth 1994, 1997) A Tisza és mellékvizeinek esetében történt hasonló vizsgálat a bentikus fauna megismerése céljából. A teljes hazai Tisza szakaszon 76 mintavételi helyről 13 kerekesféreg fajt mutatott ki Bancsi & Hamar (1981), Zsuga 2 Cladocera és 2 Copepoda faj előfordulását igazolta (Zsuga 1981). A Tisza esetében az áradás utáni időszakokban több tichoplanktonikus elem is megtalálható, melyek az üledékfelszínről sodródnak a planktonba (Zsuga 2000). A Duna intersticiáis régiójának kutatása Ponyi nevéhez köthető (PONYI és PONYI1961). Az üledékben és az üledék felszínén található meiofauna közösség tanulmányozása 2005-ben történt a hazai Duna szakaszon (Oertel et al. 2007). Jelen munkánkban ezt a kevéssé hangsúlyozott, ám nagy jelentőségű habitat vizsgálatát kezdtük meg 2008 nyarán. Mintáinkat a dunai mederben kialakuló bevonatból vettük. A parti régió fontosságát Reynolds és mtsai (1996) kimutatták a fitoplankton abundanciájának alakulásában, és egyre több szerző feltételezi, hogy ez a zooplankton esetében is igaz. A Dunán Recekendorfer et al. (1999) és Baranyai et al. (2002) mutatták ki ezt a jelenséget, a nagyobb zooplankton abundanciát a lassan áramló parti régióban. A gödi mellékág plesiopotamon jellegű mellékág, időszakosan lefííződik a főágról (aljzata iszapos agyagos, helyenként kövezett, illetve egy mesterséges gáttal elvágott). Kérdésfelvetésünk a következő volt: 1. A gyakran átöblítődő mellékág esetében megfigyelhető e különbség a bevonat élővilágában összehasonlítva a főággal, 2. összehasonlítva ugyanolyan aljzattípusokon fejlődhet-e ki más közösség, ha különbség az életterek eltérő áramlási viszonyaiban rejlik. Anyag és módszer Munkánk során a gödi mellékág és mellette található főági rész (1669 fkm) bevonatában és üledékében élő közösséget vizsgáltuk. Tóth és mtsai 2006-ban a Duna gödi szakaszán, gyors és lassú áramlású szakaszok összevetésével végzett szemcseméret összetétel és szervesanyagtartalom elemzéssel összefüggő kutatása a terület nagyfokú heterogenitását állapította meg. Bár a kerekesférgek esetében a legnagyobb egyedsűrűség a felső 1 cm-es rétegre jellemező, (Pennák 1940, Ruttner-Kolisko 1953) megfigyelték az egyedek 2-3 cm-es mélységbe történő mozgását is, erősebb hullámzású területeken (Ruttner-Kolisko 1954) ezért gyűjtéskor közel 3 cm-es réteget mintáztunk a pszammonban. A főági részen a nagyobb kavicsos hyporheos mintázásakor kavicsokat mostunk le (kb. 0,5m

2 összfelszín) illetve itt is a felső réteg mintázása történt meg. Két mintavételi időpont eredményeit hasonlítjuk össze: 2008. 06. 04. és 2008. 09. 09. Mindkét dátum kisvizes időszakot jelöl, de az első esetében áradás utáni mérsékelten alacsony vízállásról beszélhetünk, míg a másik esetben tartósan kisvizes periódusban történt a mintavétel. A második alkalommal a vízszint lehetővé tette, hogy a főágban is és a mellékágban is egy-egy mesterséges kövezésen gyűjthessünk élőbevonatot. A gyűjtött mintaegységeket két részre osztottuk az egyiket élő mintaként határoztuk, a legtöbb esetben faji szintig fénymikroszkóppal, a másik rész pedig tartósítottuk (preparáláshoz illetve fényképezéshez). Hierarchikus klaszter analízis: bináris adatok kiértékelése, négyzetes euklideszi távolságok alapján a dendrogram kialakítása a legközelebbi szomszéd (nearest neighbor) elvén történt, SPSS13.0 programmal (Huzsvai 2004)