Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.
178. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 6. SZ. 6. Szurdok (46°55'14", 17°48'36") 7. Torkolat (46°54' 31", 17°49'02") A mintavételezés 2006 októberétől egy éven keresztül háromhetente történt. Mérőállomásonként és mikrohabitatonként 5 párhuzamos mintát vettem. A mintavétel epibentoszból, 50 x 25 cm-es területről, szemikvantitatív módon történt 25 x 12,5 cm keretnagyságú 1,5 mm lyukbőségű, egyedi készítésű, nyéllel ellátott háló segítségével. A mintavételezés során a „kick and sweep" technika egyénileg módosított, helyi terepi adottságokhoz igazított változatát alkalmaztam. A gyűjtött állatokat a terepen 75 %-os metanol valamint formalin keverékében konzerváltam. v rS 3 I \ \ Entz 1954 nyomán 1. ábra. A mintavételi helyek elhelyezkedése. A diverzitás vizsgálatok eredményei a faj szinten azonosított makrogerinctelen csoportok (Ephemeroptera, Plecoptera, Odonata, Heteroptera, Neuroptera, Megaloptera, Trichoptera) elemzésén keresztül kerülnek bemutatásra. A mintavételi helyek diverzitását Rényi-féle diverzitás rendezéssel (Tóthmérész és Magura 2005) hasonlítottam össze az „R 2.6.2" programcsomag (http://www.r-poject.org) segítségével. A diagramokon azon élőhelyek diverzitás profiljait tüntettem fel, amelyek nem metszik egymást, így diverzitásuk alapján sorba rendezhetők. Eredmények A makrogerinctelen fajegyüttesek diverzitásának térbeli változása Ősszel (2/A. ábra) mind a ritka, mind a gyakori fajok tekintetében a duzzasztó alatti terület sodrásában a makrogerinctelen fajegyüttesek diverzitása nagyobb, mint a gázló és a forrás mintavételi helyeknél. Télen (2/B. ábra) a forrás, a torkolat és a duzzasztó alatti terület sodrásának diverzitása növekvő sorba rendezhető. Tavasszal (2/C. ábra) a torkolat makrogerinctelen faj-együtteseinek diverzitása nagyobb, mint a gázló és a forrás mintavételi helyeknél. Nyáron (2/D.. ábra) a Rényi-féle diverzitási profilok alapján a forrás, a forrás alatti terület és a duzzasztó alatti terület sodrása, illetve a duzzasztó, a gázló és a duzzasztó alatti terület medence jellegű szakaszai növekvő sorba rendezhetőek. A forrás faj együtteseinek diverzitása minden évszakban alacsonyabb a patak többi szakaszának diverzitásához képest (2/A, 2/B, 2/C, ábra). Az évszakos bontásban (2/A, 2/B, 2/D ábra) és az egész éves vonatkozásban (2/E. ábra) bemutatott Rényi-féle diverzitás rendezési diagramok alapján megállapítható, hogy a lenitikus patakszakaszok (duzzasztó alatt) makrogerinctelen faj együtteseinek diverzitása nagyobb a lotikus (forrás, forrás alatt, gázló, szurdok, torkolat) szakaszokénál. Kivételtjelent a nyári hónapokban (2/D. ábra) az aszályos időjárás hatására kiszáradó duzzasztott terület makrogerinctelen faj-együtteseinek diverzitása, mely kisebb az áramló vízi szakaszokéhoz képest. Egyes vizsgált lotikus patakszakaszok (pl.: forrás, gázló, torkolat) diverzitása növekvő sorba rendezhető a patak folyásiránya mentén (2/C ábra). A makrogerinctelen fajegyüttesek diverzitásának szezonális változása A patak egyes áramlóvízi szakaszain (pl.: forrás, torkolat) a Rényi-féle diverzitás rendezés alapján tavasszal ill. nyáron a makrogerinctelen faj együttesek diverzitása nagyobb, mint télen ill. ősszel (2/F., I. ábra). A Pécsely-medence lenitikus élőhelyein (pl.: duzzasztó, duzzasztó alatt) a Rényi-féle diverzitás rendezés alapján télen a makrogerinctelen faj-együttesek diverzitása nagyobbnak bizonyult, mint nyáron (2/(7, H ábra). A duzzasztónál (2/G ábra) a magas vízállású őszi időszakban a diverzitás csak a gyakori fajok tekintetében nagyobb, mint nyáron. A ritka fajok tekintetében nem sikerült különbséget kimutatni. Az eredmények értékelése A forrás faj-együtteseinek diverzitása az egész éves vizsgálat során alacsony maradt, mivel az alacsony szerves anyag tartalmú, illetve a homogén, köves aljzatú élőhely kis faj számú közösségnek ad otthont (Hawkins 1984). Emellett a kapott eredményeket a mintavételi módszer (kézi egyelés) különbözősége is befolyásolhatta. A sekély víz miatt lehetetlen volt hálózással gyűjteni. Az áramló-vízi szakaszok esetén (forrás, forrás alatt, gázló, torkolat) a szerves anyag tartalom növekszik a longitudinális kontinuum mentén (Vannote et al. 1980), amely következtében a forrástól a torkolat felé haladva az egyes élőhelyeken növekszik a makrogerinctelen együttesek diverzitása. A lotikus élőhelyeken (pl.: forrás, forrás alatt, torkolat) a tavaszi és nyári magasabb diverzitási profilok a megnövekedő primer produkció következtében, illetve az egyes taxonómiai csoportok és fajok életmenetéből adódóan növekedő egyedsűrűségnek köszönhetők. A korábbi vizsgálatokból (Szivák 2008) tudjuk, hogy a forrás alatti mintavételi helyen tavasszal nőtt a legelő makrogerinctelen szervezetek száma (pl.: Baetis rhodani) és emellett a Nemoura cinerea, Potamophylax nigricornis és Beraea maurus fajok tömeges megjelenése volt jellemző. A torkolatnál tavasszal a Baetis rhodani kérészfaj és a Chironomidae család képviselőinek tömeges megjelenése tapasztalható. Az Örvényesi-séd lenitikus szakaszain heterogén, mikrohabitatokban gazdag, lágy aljzatú és magasabb szervesanyag tartalmú élőhelyek alakultak ki, melyek gazdag, és a lotikus szakaszokéhoz képest diverzebb makrogerinctelen faunának adnak otthont (Voelz és McArthur 2000). A korábbi faunisztikai vizsgálatok (Szivák 2008) során hasonló eredményekre jutottam, miszerint a patak faunájára nézve új