Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.

162. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 6. SZ. algaréteg finom struktúráját, amely többek között a fényviszonyok drasztikus megváltozását okozza. Ennek elkerülése végett vizsgálatainkat intakt, érintetlen nád és kőbevonattal végeztük. A levágott mintegy 50 cm hosszúságú nádszálakat szűrt Balaton-vízzel töltött átlátszó műanyag csövekbe helyeztük, melyeket gumidugóval hermetikusan lezártunk, majd a lezárt csöveket a mintavételi helyen lévő nádhoz erősítettük, úgy, hogy a csövek teteje a vízfelszínen helyezkedjen el. A nádasok külső, vízfelőli régióját elkülönítve vizsgáltuk a belső, fénylimitáltabb régióktól. Ahol a nádas szélessége illetve a vízmélység lehetővé tette, egy harmadik, középső ponton is elvégeztük az élőbevonat produkciójának mérését. A kő élőbevonatával hasonlóképpen jártunk el, a kövek felső felületéről 2-4 cm

2 kődarabokat pattintottunk le 10 cm, 50 cm és 100 cm-es vízmélységből, majd a kődarabokat szűrt balatonvizet tartalmazó átlátszó zacskókba helyeztük és a zacskókat a mintavételi mélységbe helyeztük vissza. A nád élőbevonat esetében 4, míg a kőbevonat esetében 5 párhuzamost alkalmaztunk. A perifiton elsődleges termelésének mérése során minden mintavételi helyen óránként mértük a fotoszintetikusán aktív sugárzás intenzitásának változását a vízmélység függvényében, valamint a nád élőbevonat esetében a nádas feletti és a víz-felszínre érkező fotoszintetikusán aktív sugárzás mennyiségét (LI-COR radiométer). Az inkubáció után a mintákat a laboratóriumba szállítottuk, majd óvatosan lekapargattuk a nádszálak, illetve a lepattintott kődarabok felületén lévő élőbevonatot és az algaszuszpenzió klorofill-a koncentrációját fluoreszcens spektrofotométerrel (Hitachi F-4500) metanolos extrakcióval határoztuk meg. Ezután meghatároztuk a nádszálak, illetve a lepattintott kődarabok felületét. A mért oxigén-koncentráció időegységre vetített növekedése és a nádszálak illetve a kődarabok felülete, valamint a helyszínen mért nádszál sűrűség ismeretében határoztuk meg az élőbevonat fotoszintézisét mg 0

2 m"

2vízfelület h 1 értékben kifejezve. A perifiton fotoszintézis-fényintenzitás görbéjének meghatározása laboratóriumi inkubáció segítségével történt fotoszintetronban 10 és 1400 pmol m

2 s"

1 fényintenzitás tartományban a tóvíz hőmérsékletén. A nád- és kőbevonat mintákat két mintavételi helyen, Zánka és Balatonfenyves térségében gyűjtöttük 2007 augusztusában. Mind a nád, mind a kőbevonat produkcióját az előzőekben ismertetett módon határoztuk meg, annyi eltéréssel, hogy a nádszálakat kisebb (6-7 cm) darabokra vágva Kalsruhe-edényekben inkubáltuk. A fotoszintézis-fényintenzitás görbéket az Eilers és Peeters modell (1988) segítségével értékeltük, meghatározva a fotoszintézis paramétereit (Pmax, Ik és a). Eredmények és értékelésük 2007 nyarán minden mintavételi helyszínen gazdag algabevonat borította a köveket, a vízfelszín közében a Cladophora nevű fonalas zöldalga volt a legtömegesebb. A növekvő vízmélységgel az algabevonat mennyisége számottevően csökkent, az alsóbb kövek bevonata gyakran igen nagy mennyiségű élő állatot tartalmazott, amelyeket a mérés során nem tudtunk elkülöníteni. Különösen a déli part kövezésének mélyebb részein (30-50 cm) a kövek felszínét szinte teljes egészében vándorkagyló borította. Mindezektől függetlenül az élőbevonat fotoszintézise az alsóbb régiókban is mérhető volt. A kő élőbevonat elsődleges termelése a helyszíni inkubáció során 1500 és 10700 mg C m

2 nap"

1 között változott (7. ábra). A növekvő vízmélységgel a produkció néhány esetet kivéve jelentősen csökkent (1. ábra). Ezt a változás feltehetőleg nem annyira a fényintenzitás csökkenésének a fotoszintézisre gyakorolt hatása okozta, hanem a bevonat algaállományának a csökkenése. 12000 n 10000 • a. 8000 • « '*E 6000 • • lOcm • SOcm —•lOOcm ouuu 4000 • J, -liliJ % % % % \ % \ \ \ \ % ** % % % % % 1. ábra: Az eltérő mélységben elhelyezkedő parti kövek bevonatának felületegységre vetített elsődleges termelése (mg C m'

2 nap'

1) a különböző mintavételi helyeken. A nád élőbevonatában minden mintavételi helyszínen kovamoszatok (Diatoma sp., Gomphonema sp.) domináltak. A nád élőbevonat elsődleges termelése 16 és 1630 mg C m

2 nap"

1 között változott (2. ábra). A nádas élőbevonat fotoszintézisének vizsgálata során a nádasok vízfelőli sávjában csaknem minden mintavételi ponton magasabb értékeket mértünk, mint a nádas középső illetve belső mintavételi pontján (2. ábra). A vízfelületre vonatkoztatott nádbevonat elsődleges termelési adatok jó összefüggést mutattak (r

2 = 0,63) a vízfelszínre jutó fény százalékos arányával, mely mutatja, hogy a nádbevonat produkciója a balatoni nádasokban a nyári időszakban erősen fénylimitált (5. ábra). A Balaton hossztengelye mentén sem a nádbevonat, sem a kőbevonat fotoszintézisének vizsgálata során egyértelmű tendenciát nem figyeltünk meg, amely azt sugallja, hogy a fitoplanktontól eltérően a nádbevonat produkciója nem a limitáló tápanyagok függvényében változik a Balatonban (7., 2. á

bra)

. 1800 1600 1400 a 12009t í 1000 ^ 800 s Sí 600 • 400 200 0 1 • Vízfelöli a Közép 2. ábra: Az eltérő nádsávban elhelyezkedő nádszálak bevonatának vízfelületre vetített elsődleges termelése (mg C m 2 nap'

1) a különböző mintavételi helyeken. A perifiton fotoszintézis-fényintenzitás (P-I) görbéinek meghatározása során az egységnyi klorofillra vonatkoztatott maximális elsődleges termelés (Pmax) a nádbevonat esetében 5-10 pg C pg Chl'

1 h"

1 között, a kőbevonat esetében 4-10 pg C pg Chl"

1 h"' között változott. Sem a fénytelítési paraméter (Ik), sem a fény-hasznosítási koefficiens (a) vizsgálata során nem találtunk szignifikáns különbséget a nád és kőbevo-