Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.

156. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 6. SZ. In situ levéllebontási kísérlet síkvidéki vízfolyásokban Németh Ildikó

1, Borics Gábor

2, Várbíró Gábor

2, Krasznai Enikő

2, Deák Csaba

2, Grigorszky István

1 'Debreceni Egyetem, Hidrobiológia Tanszék, 4010. Debrecen, Egyetem tér 1. 2Tiszántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, 4025, Debrecen, Hatvan u. 16. Kivonat: Fehér fűz (Salix alba L.) leveleinek lebontását vizsgáltuk alföldi kis vízfolyásokban. A kísérletek során kétféle szemméretű (4 és 1 mm) műanyaghálóból készült mesterséges aljzatot használtunk. Az expozíciós idő 1, 2, 4 és 6 hét volt. A levelek tömegcsökkenésének mértékét, valamint az aljzaton megtelepedő gerinctelen faunát hasonlítottuk össze. A levelek lebontása már az első hét végén jelentős volt. A lebontásban részt vevő makroszkopikus gerinctelenek közül foként Chironomidae és Trichoptera lárvák, valamint az Asellus aquaticus és a Gammaridae család képviselői telepedtek meg a vízfolyás jellegétől függően. A lebontó közösség összetétele nagyban befolyásolta a lebomlás sebességét és hatással lehet az adott víztest ökológiai állapotára. Kulcsszavak: makroszkopikus vízi gerinctelenek, síkvidéki vízfolyások, levéllebontás Bevezetés Az elmúlt néhány évtizedben több szerző demonstrálta az allochton szerves anyagok (elhalt növényi részek, avar) hatását a vízfolyások anyagforgalmára, kémiai sajátságaira. A vízben történő lebontás egy része fizikai, és kémiai folyamatok során történik, a legnagyobb jelentősége mégis a biológiai mechanizmusoknak van (Puriveth 1979), melyek mikrobiális tevékenység és a makroszkopikus vízi gerinctelenek fogyasztása, aprózása révén megy végbe (Herbst 1982). A vízben lévő avar bomlását tanulmányozva fény derült arra, hogy a bomlási folyamatot befolyásolja a levél típusa, és a vízben lévő tápanyagok koncentrációja is (Kaushik & Hynes 1971). Az utóbbi években számos közlemény látott napvilágot azzal kapcsolatban, hogy milyen összetételű lebontó közösség végzi a növényi részek bontását, és milyen intenzitással (Young et al. 2004, Álvarez et al. 2006, Hanson et al. 1984, Post & De La Cruz 1977, Bunn 1988, Bartodziej & Perry 1990, Leff & McArthur 1989, Stewart & Davies 1989). Vizsgálatunk során a fehér füz (Salix alba) levelének bomlását követtük nyomon néhány Debrecen-közeli kis vízfolyásban, 2008 júniusától, hat héten át. Célunk annak a kérdésnek a megválaszolása volt, hogy a rendelkezésre álló expozíciós idő alatt milyen mértékű lebontást tapasztalhatunk, és hogy ebben a folyamatban mely lebontó szervezetek vesznek részt a különböző minőségű vízfolyásokban. Anyag és módszer In situ levéllebontási kísérleteket végeztünk néhány Kelet-magyarországi, síkvidéki kis vízfolyásban (/. ábra). Választásunk azért esett a fehér fűzre (Salix alba L.), mert ez a növény széles körben elteijedt Magyarország alföldi területein, valamint számos hasonló tanulmány veszi alapul ezt a fajt (Chauvet 1987). Az előzetesen 70 °C-on tömegállandóságig szárított leveleket (3-7g) 1 mm és 4 mm szembőségű műanyag tasakokba töltöttük, melyeket a vizsgálni kívánt vízfolyások medrébe helyeztünk, és damillal rögzítettünk. Mindkét méretű levélcsomagból 4x3 került kihelyezésre minden vizsgálati ponton. A mintavételekre a kihelyezést követő első, második, negyedik és hatodik hét végén került sor, amikor is 3-3 tasakot gyűjtöttünk be. A levélcsomagok tartalmát először gyenge vízsugárral átmostuk, hogy eltávolítsuk a növényi részek közül a törmelékeket. Ehhez különböző szembőségű (5, 2.8, lmm) szitasort használtunk, hogy megelőzzük a levéldarabok, és a gerinctelenek elsodródását. Az 1 mm-nél kisebb élőlényeket 100 pm-es planktonhálóval szűrtük meg. Az átszűrt levelek között talált makroszkopikus gerincteleneket kiválogattuk, mikroszkóp segítségével meghatároztuk, megszámoltuk, majd 70 %-os etanolban tartósítottuk. A leveleket újra kiszárítottuk (70°C), és mértük a száraz tömeg veszteséget (%). A méréseket a TIKTVF laboratóriumában végeztük el. Eredmények Munkánk során közel 220 mintát dolgoztunk fel a 2008 júliusától augusztusig terjedő időszakban. A leggyakoribb lebontó szervezetek, melyek minden vízfolyásban, és minden szembőségű műanyag tasakban előfordultak a Chironomidae lárvák, valamint Asellus aquaticus-ok voltak, melyek megjelenése már az első hét w Debrece tömeges volt. 1. ábra. Mintavételi pontok elhelyezkedése 1.Kondoros (Debrecen) 2.Bodzás ér 3.Villongó 4.Nagyér(Bagamér) 5.Berettyó (Pocsaj) 6.Ér (Pocsaj) 7.Nagy-ér-alsó 8.Kondoros (Mikepércs) 9-Tócó (Debrecen) 12 4 6 2. ábra. Lebontás mértéke a 4 mm-es szembőségű levéltasakokban (%) Ezek mellett a Niphargus valachicus képviseltette magát a legnagyobb számban. Méretük következtében egyes Trichoptera, Gastropoda fajok megjelenése az 1 mm-es szembőségű levéltasakokban korlátozott volt, azonban nagy számban fordultak elő a nagyobb lyukbőségü hálókban. Ez azonban úgy tűnik nem befolyásolta a lebontás sebességét (p < 0,05) (2 - 3. ábra). Kivételt képez a 7. mintavételi pont, ahol a lebontás a kisebb lyukbőségü levéltasakokban gyorsabban ment végbe (4. ábra) (p < 0,05). Ez azoknak a nagy tömegben jelenlévő, kisméretű Asellus aquaticus-nak volt köszönhető, melyek átfértek az 1 mm-es hálón. A lebontási sebesség az 5. ponton volt a leglassúbb, s ebben a mintában alacsony volt az aprító szervezetek faj-, és egyedszáma is.