Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.

135 elő a leggyakrabban, azonban néhány közülük jellemzően a sekély kisvizek lakója (Asplanchna girodi, Brachionus calyciflorus dorcas, Brachionus leydigi leydigi, Filinia passa). A kisrákok közül a kimutatott 12 Ostracoda faj a terület faunájára nézve új faunisztikai adat, a fajok közül a Bradleystrandesia obliqua, Bradleystrandesia reticulata és Candona weltneri szórványos, a Paracandona euplecíella pedig ritka előfordulású fajok. A Gulyás (1991) által kimutatott Cladocera fajok közül egy faj kivételével (Moina micrura) valamennyi taxon (18), a Copepodák közül pedig szintén egy faj kivételével (Eucyclops speratus) valamennyi taxon (9) előfordulását mi is kimutattuk. Az előfordult ágascsápú- és evezőlábú rákok többsége hazai vizeinkben gyakori faj, a Cladocerák közül a Bosmina longispina, Eurycercus lamellatus, Monospilus dispar, Pleuroxus denticulatus és a Pleuroxus uncinatus var. balatonicus, a Copepodák közül pedig a Cyclops scutifer és a Thermocyclops dybowskii a hazai vizekben szórványos elterjedésű taxonok. Az ágascsápú rákok közül 21, az evezőlábú rákok közül 14 a terület faunájára nézve új előfordulású taxon. Köszönetnyilvánítás Gemenci kutatásainkat az MTA Danubius Project, KvVM/KAC, az NKFP 3B/0014/2002 és a DBU programok keretein belül végezzük. Irodalom Bancsi, I. (1986): A kerekesférgek (Rotatoria) kishatározója I. - Vízügyi Hidrobiológia 15. 1-171. Bancsi, I. (1988): A kerekesférgek (Rotatoria) kishatározója II. - Vízügyi Hidrobiológia 17. 1-577. Bothár, A., 1981: Vergleiichende Untersuchung der Crustacea Gemeinschaften in Nebenarm ,Alte Donau" und im Haupstrom (Stromkm 1481). Ann. Univ. Sci. Budap. Danub. Hung. XCIX. Sectio Biologica: 159-174. Csányi, B., Gulyás, P., Németh, J. 1985: Vergleichende hydrobiologische Untersuchungen in dem Haupt- und in dem Nebenarm der Donau bei Ásványráró in 1984. I. Gelöster SauerstoffgehaltbundbphotosyntetischebSauertoffproduction. 25. A.tagung der IAD. Pozsony. Forró, L., 1995: Adatok a Dél-Dunántúl Cladocera és Copepoda (Crustacea) faunájának ismeretéhez. Dunántúli Dolg. Term. Tud. Sorozat, 8: 21-24. Gulyás, P., 1991: Floodplain Rehabilitation Gemenc. Restoration of the fresh water supply of side branches. Working Document 2., 19Kertész, Gy., 1963: Vizsgálatok a Duna magyarországi szakaszának Rotatoria planktonján. Állattani Közi. 50: 81-88. Kol, E., Varga, L„ 1960: Beitráge zur Kentniss der Mikroflora und Mikrofauna in der Donauarmen neben Baja. Acta Biol. Acad. Sci. Hung., 11: 187-217. Rotatoria and Microcrustacea (Cladocera, Ostracoda, Copepoda) fauna of the Gemenc Floodplain Kiss A., Schöll K. Abstract: The Gemenc Floodplain (Danube-Dráva National Park) is 5-10 km wide and 30 km long, approximately 18000 ha in area and there is a unique river-floodplain system in Central-Europe. Between 2002-2004 and írom 2007 within the frame of complex survey the hydrobiological characteristics of the main arm and the different side arms and dead arms are investigated. 9In this paper the faunistics results of our investigations are presented. Keywords: Danube, Gemenc, Rotatoria, Cladocera, Ostracoda, Copepoda A tározás, mint hidromorfológiai módosítás hatásának vizsgálata a víztest vízkémiai paramétereinek és bevonatának kovaalga összetétele alapján Kovács Kata, Stenger-Kovács Csilla, Padisák Judit Pannon Egyetem, Limnológia Intézeti Tanszék, 8200. Veszprém Egyetem u. 10. kata.kovacs@almos.uni-pannon.hu Kivonat: Vizsgálatunkban 127 (16 különböző folyótípushoz tartozó) víztest már publikált kovaalga (Stenger-Kovács et al., 2006) összetétel szerinti minősítésének kiegészítését végeztük el a vízkémiai adatok (vezetőképesség, nitrát-, ammónium-, Kjeldhal nitrogén és összes foszfor) elemzésével. A mintavételi helyek a tározás szempontjából négy csoportba oszthatók: tározó feletti (felvíz) és tározó alatti (alvíz) rész, maga a tározó és a vízfolyás természetes szakasza. A mintavételi helyek a kovaalga összetétel alapján jó vagy kiváló ökológiai állapotot jeleztek. Megvizsgáltuk, hogy a vízfolyásokon létrehozott tározók okozta hidromorfológiai vagy a vízkémiai változások befolyásolták-e a kialakuló kovaalga összetételt. Az eredményeink azt mutatják, hogy a kovaalga összetétel megváltozását valóban nem a vízkémiai mutatók befolyásolták. Nem találtunk jelentős vízkémiai különbségeket a módosított szakaszok illetve a természetes szakaszok között. Nagyobb hatást jelentett a kialakuló kovaalga összetételre a felvíz esetében a tározó visszaduzzasztó hatása, alvíz esetében, pedig a tározóból, mint állóvízből kikerülő víz fajösszetétele. Kulcsszavak: Víz Keretirányelv, hidromorfológiai módositás, tározás, kovaalga, karakterfaj Bevezetés és célkitűzések Az Európai Parlament és Tanács 2000/60/EK sz. „A közösségi cselekvés kereteinek meghatározásáról a vízpolitika területén" című irányelve 2000. december 22-én lépett életbe Water Framework Directive (WFD 2000) - Víz Keretirányelv (VKI) - néven. A VKI alapállapot felmérésének tekinthető 2005-ös ECOSURV project (

http://www.eu-wfd.info/ecosurv

/

) eredményei azt mutatták, hogy a kijelölt élőlénycsoportok - köztük a bevonatlakó kovaalgák - alkalmasak arra, hogy megfelelő indexeken keresztül folyóvizeinkben a szerves- vagy szervetlen tápanyagterhelést jelezzék. Lényegesen bizonytalanabb azonban a folyóvizek hidromorfológiai változásaira adott biotikus válaszok értelmezése. Munkánk célja az volt, hogy a vízfolyások kovaalga öszszetétele alapján kidolgozott, vízfolyásokon felvízi-, és alvízi hatásokat jelző diatóma indikátor fajokat megjelölő publikációhoz (Stenger-Kovács és mts.-ai, 2006) a rendelkezésre álló vízkémiai adatokkal is igazoljuk, vagy vitassuk, hogy a fent említett publikációban a javasolt karakterfajok valóban a hidromorfológiai változtatásokat indikálják, és nem a vízkémiailag rossz minőséget. Anyag és módszer Az ECOSURV projekt során 392 mintavételi helyről gyűjtöttek mintákat a Bioaqua Pro Környezetvédelmi Szolgáltató és Tanácsadó Kft. munkatársai 2005. március 16. és 2005. június 25. között. A kovaalga mintavételek módszere az európai standard módszert (Kelly és mtsi., 1998) követte: a mintát a vízfolyás sodorvonalából, 3-5 kőről vették. A bevonatot fogkefével távolították el és 3-5%-os formaiinban tartósították. A minták roncsolására a forró hidrogén-peroxidos módszert alkalmazták (Ács és Kiss, 2004) és fajvagy annál alacsonyabb szintig határozták Krammer & Lange-Bertalot (1991-2000), Lange Bertalot (1995-2002) és Krammer (2002) munkái alapján. Minden mintában legalább 400 egyedet számoltak meg. Az ECOSURV 392 mintavételi helyéből 181 volt folyóvízi, ebből 127-et választottak ki Stenger-Kovács és mts.-ai (2006), melyek jó vagy kiváló IPS indexszel rendelkeztek. Ezt a kritériumot azért állították, hogy lehetőleg csak a híd-