Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.

130. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 6. SZ. nál (9PHtsz), a 10. potrohszelvényen található X alakú fekete folt két jellegzetes méreténél (10PHX2,10PHX3), a fogókészüléken mért egyik jellegzetes méretnél (FK3), a jobboldali harmadik lábon a lábszár (tibia) hosszánál (J3LLh), a nőstények esetében pedig a tojókészülék jellegzetes méreténél (TK1). A 10 folytonos jellemző alapján megvizsgáltuk a két ivar közötti különbséget (8. ábra), ami alapján megállapítható, hogy a nőstények morfometriai jellemzőinek értékei az esetek többségében nagyobbak a hímekénél. Az eltérés mértékének elemzéséhez Welch-próbát használtunk. A fej teljes szélességében (Fs) és a test teljes hosszában (Th) nem mutatkozott szignifikáns különbség a hímek és a nőstények között. Szignifikáns különbséget kaptunk viszont nyolc folytonos jellemző esetében: p < 0,05 szintűt egy jellemzőnél [potroh teljes hossza (Ph)]; p < 0,01 szintűt két jellemzőnél [felső ajak legnagyobb szélessége (FAs), utófej-pajzs legnagyobb szélessége (UFs)]; p<0,001 szintűt öt jellemzőnél [csáptőízek közötti távolság (CSTkt), jobb hátulsó szárny teljes hossza (JHSZh), bal elülső szárny teljes hossza (BESZh), jobb elülső szárny teljes hossza (JESZh), bal hátulsó szárny teljes hossza (BHSZh)]. A zöld légivadászról nagyon csekély morfometriai adat található a forrásmunkákban. A nagyobb faunaművek (pl. AGUESSE 1968, ASKEW 2004, BELLMANN 2007, DIJKSTRA 2006, GEIJSKES és TOL 1983, RIS 1909, SCHMIDT 1929, STEINMANN 1984, ÚJHELYI 1957) általában a test, a potroh és a hátsó szárny hoszszáról közölnek adatokat. Ezek összegzése alapján az imágóknál a test hossza 26-34 mm közötti; a hímeknél a potroh hossza 22,0-22,5 mm, a hátsó szárnyé 16-19 mm közötti; a nőstényeknél a potroh hossza 23-25 mm, a hátsó szárnyé 17,5-20 mm közötti. Az általunk vizsgált populáció morfometriai jellemzőit az irodalmi adatokkal összehasonlítva változatos és korántsem egyértelmű képet kapunk. A teljes testhossz átlagértéke az irodalom szerinti értéktartomány középső harmadába esik, a maximumértéknél nincs jelentős eltérés, a minimum-érték viszont esetünkben számottevően nagyobb az irodalminál. A potroh hosszának átlagértékei a nőstények esetében megközelítik, a hímek esetében pedig meghaladják az irodalom szerinti maximális értéket (az eltérés abból is adódhat, hogy a forrásmunkákban a pontos méréshatárok nincsenek feltüntetve, s így nem lehet eldönteni, hogy a fogókészüléket figyelembe vettéke). A hátsó szárnyak teljes hosszának átlagértéke a hímeknél az irodalom szerinti értéktartománynak a középső, a nőstényeknél az alsó harmadába esik, a minimumés a maximumértékeknél az eltérés csak csekély mértékű. Összefoglalás Morfometriai vizsgálataink eredményeként elkezdődött a zöld légivadásznál (Erythromma viridulum) a hazai referenciaalap megteremtése a populáció-szintű összehasonlításhoz és a külföldi eredményekkel történő összevetéshez. Az adatsorok összehasonlító elemzése három fontos tanulsággal szolgált. Elsőként arra irányította rá figyelmünket, hogy a mért jellemzőket egyértelműen kell megfogalmazni, a mérési pontokat pedig precízen kell megadni, s ábrákon is szükséges bemutatni. Másodsorban arról is meggyőződhettünk, hogy az egyes bélyegek kiválasztását nagyon körültekintő vizsgálatnak kell megelőzni, hiszen például a nőstények tojókészülékén felvett méret nem bizonyult szerencsésnek, valószínűleg a párzási tevékenység hatására történő különböző helyzetben való „rögzülése" miatt. Végül alapos elgondolkodásra adtak okot az egyes jellemzőknél kapott nagy szórás-értékek, amelyek kérdésessé teszik ezeknek a bélyegeknek a felhasználhatóságát az összehasonlító bélyeganalízisekben. További bélyegek átgondolt keresése és új mérési pontok kiválasztása jövőbeli munkánk egyik fontos feladata. Köszönetnyilvánítás Köszönet illeti dr. Beke Dezső tanszékvezető egyetemi tanárt (DE Szilárdtest Fizika Tanszék, Debrecen) a pásztázó elektronmikroszkóp használatának biztosításáért, dr. Tóthmérész Béla tanszékvezető egyetemi tanárt és dr. Szabó László adjunktust (DE Ökológiai Tanszék, Debrecen) a sztereomikroszkópos felvételek készítésében nyújtott segítségükért, valamint Farkas Annát, Gyulavári Hajnalkát és Konka Gábort hasznos szakmai tanácsaikért és a dolgozat elkészítésében nyújtott segítségükért. Irodalom AGUESSE, P. 1968: Les Odonates de l'Europe Occidentale, du Nord de l'Afrique et des lles Atlantiques. In: Fauné de l'Europe et du Bassin Méditerranéen 4.Masson et C'

e Éditeurs, Paris,VI+258 pp.,V pl. ASKEW, R.R. 2004: The dragonflies ofEurope. Second edition. - Harley Books, Colchester, 308 pp. BELLMANN, H. 2007: Der Kosmos Libellenfúhrer. Die Arten Mitteleuropas sicher bestimmen. - Franckh-Kosmos Verlags-GmbH & Co. KG, Stuttgart, 279 pp. BUCHHOLZ, K.F. 1963: Odonaten aus Mazedonien. - Opuscula zoologica (München) 70: 1—16. DÉVAI GY. 1976: A magyarországi szitakötő (Odonata) fauna chorológiai vizsgálata. -Acta biol. debrecina 13, Suppl. 1: 119-157. DÉVAI GY. 1978: A magyarországi szitakötő (Odonata) fauna taxonómiai és nómenklatúrái revíziója. - A debreceni Déri Múzeum 1977. évi Evkönyve: 81-96. DIJKSTRA, K.-D.B. (edit.) 2006: Field guide to the dragonflies ofBritain and Europe. - British Wildlife Publishing, Gillingham, 320 pp. GEIJSKES, D.C. - TOL, J„ VAN 1983: De libellen van Nederland (Odonata). - Koninklijke Nederlandse Natuurhistorische Vereniging, Hoogwoud, 368 pp. GRANGE, A.L. 2009: BiplotGUI - Interactive Biplots in R, Version 0.0-4.1. - Department of Genetics, Stellenbosch University, Stellenbosch, 96 pp. KÉZÉR K. - SZALAI M. - SCHNITCHEN CS. - JAKAB T. - MISKOLCZI M. - CSERHÁTI CS. - DÉVAI GY. 2009: A zöld légivadász (Erythromma viridulum CHARPENTIER, 1840) különböző típusú vízterekből származó hím imágóinak összehasonlító morfometriai elemzése. Acta biol.Debrec.Suppl.oecol. hung. 20: 145-156 R DEVELOPMENT CORE TEAM 2008: R: a language and environment for statistical computing. - R Foundation for Statistical Computing, Vienna, Austria (http://www.R-project.org). RIS, F. 1909: Ordn. Odonata (Fabricius). In: Die Süsswasserfauna Deutschlands 9. - Verlag von Gustav Fischer, Jena, 67 pp. SCHMIDT, E. 1929: Ordnung: Libellen, Odonata, In: Die Tierwelt Mitteleuropas IV/lIV.-Verlag von Quelle & Meyer, Leipzig, 66 pp. STEINMANN H. 1984: Szitakötők - Odonata. - In: Fauna Hungáriáé V/6 (160). - Akadémiai Kiadó, Budapest, 111 pp. ÚJHELYI S. 1957: Szitakötök - Odonata. In: Fauna Hungáriáé V/6 (18). - Akadémiai Kiadó, Budapest, 44 pp. VARGA Z. 1968: A Pyrrhosoma nymphula Sulz. új alfaja. - Acta biol. Debrecina VI: 187-204.